A történelem már számos alkalommal bebizonyította, hogy ami felmegy, az le is jön. De mikor és meddig? Aratás idején ezek olyan forró kérdések a mezőgazdaság számára, mint a kombájn oldala. Mivel mostanában mindenki az élelmiszerárak elszabadulásáról beszél, ideje kicsit helyre tenni néhány dolgot. A makrogazdaság nyelvén legalább alapszinten beszélni kell mindannyiunknak. Most különösen sok pénz múlhat rajta.
A bezártság idején nem tudtunk a korábbi szinteken költeni. Emiatt az elmúlt közel másfél évben komoly megtakarítás halmozódott fel a lakosságnál. Ahogy nyíltak a piacok, boltok, éttermek, ez a pénz elkezdett keresletet támasztani, ami felhajtja az árakat. Ha ehhez az öngerjesztő piaci félelmeket is hozzáadjuk – lásd, a kínaiak mindent vesznek taktikája tavaly ősz óta –, akkor repülnek az árak. (A kínaiak egyértelműen haszonélvezői a globális válságnak. Az elmúlt évtizedekben függővé tették iparcikkeiktől a világgazdaságot, és ennek árát most keményen beszedik. Néhány éven belül a világ legnagyobb gazdasága címet is átveszik az Egyesült Államoktól.) De nem is kell olyan messze tekinteni, a Vidékfejlesztési Program pályázatainak nyertesei éppen kivitelezőt keresnek. Az építőipari vállalkozók napi árazásra álltak át. Minden nap árat emelnek, mert érzékelik, hogy nyeregben vannak, a munkájuk iránti kereslet messze meghaladja a kapacitásaikat. Ebből az lesz, hogy az elnyert támogatási összeg szépen kivándorol a mezőgazdaságból és az élelmiszeriparból. A beruházások nagy része azért, reméljük, megvalósul, és hozza majd az elvárt többletet.
FAO élelmiszer-árindex, 2014-2016 = 100%
Ennyi makrogazdaságot mindannyiunknak látni kell
A Covid-járvány előtt komoly gazdasági növekedés volt, alacsony infláció és kiegyensúlyozott költségvetés. A járvány leállásai miatt azonban megugrott az eladósodottság, és döntötték a pénzt a gazdaságba. Ez pedig – a háztartások már említett megtakarításaival kézen fogva – a pénzromlás ütemének erősödését vetítette előre. Az infláció kézben tartása miatt szükségszerű volt beavatkozni a forint árfolyamába. Ez ugyan csak verbális módon történt, de azonnal látványos forinterősödést hozott. Így az import termékek áremelkedése megállítható. Várakozásaink szerint legkésőbb a nyár második felében azért szépen vissza fog gyengülni a forint.
Veszélyes nemzetközi szinteken
A FAO élelmiszerár-indexe tavaly június óta mutatja az egyre gyorsuló ütemű áremelkedéseket. Hét éve nem volt ilyen magas szinten. Az élelmiszerár-index 2021 májusában átlagosan 127,1 pontot tett ki, ami 5,8 ponttal (+4,8%) magasabb az áprilisinál és 36,1 ponttal (+40%) magasabb az előző év azonos időszakánál. A májusi emelkedést az olajok vezetik, de a gabonafélék, a tejtermékek is kiemelkedő mértékben drágultak. Bár május elején jött a törvényszerű korrekció, azóta pedig oldalaznak az árak, ez itt még koránt sem az emelkedő szakasz vége! A hegyesen felfelé mutató tőzsdei gabona- és olajnövényárak végiggurulnak az élelmiszer-értékláncon, egészen a fogyasztóig. Eközben nyilván csillapodik a mértékük, hiszen az árérdek-érvényesítő képesség a lánc vége felé erősebb, de a fogyasztók mentek már hasonló helyzetben utcára. Nem volt az olyan rég. A folyamat világpiaci vonatkozásai tehát vészjóslóak. A világ fejlődő térségeiben, országaiban egyre növekszik a feszültség emiatt. A pandémia miatt amúgy is nehéz helyzetben lévő országokban humanitárius válság fenyeget. De mi történik nálunk?
Az árváltozások üteme az élelmiszer-értékláncban az előző év azonos időszakához képest, 2006. július és 2021. május között (%)
A felszín még csendes
A KSH adataiban az élelmiszer-infláció májusig 3,0 százalékos emelkedést mutat, miközben az infláció 3,9 százalékost. A hiba nem az Ön készülékében van, ha ennél jóval nagyobb áremelkedéseket lát a boltokban. Az igazi meglepetés a következő havi és az azt követő adatokban lesz. Véleményünk szerint az élelmiszerárak növekedési üteme hamarosan ismét az átlagos fogyasztói árindex felett lesz, ahogy azt az elmúlt hat évben már megtapasztaltuk. Ha abból indulunk ki, hogy a mezőgazdasági árindex 8,0 százalékot mutatott az év első két hónapjában, de márciusban már 16,0 százalékot, bizony erős inflációs hatása lesz idén is az agráriumnak, és a májusi statisztikai adatokban ez már sokkal jobban látható lesz. Vásárlóként már mindenki érzi az áremelkedéseket. Éppen a minap panaszkodott egy kolléganőm, hogy a hétvégi szokásos bevásárlókosara ötezer forinttal drágább, mint pár hete. Az április-május havi fogyasztóiár-adatok még békéről árulkodtak. Húsvét volt, meg akciózás. A sertéshús ára még csökkent is, a baromfihúsé, a tejtermékeké stagnált, de az étolajé már kilőtt (24,6%) a margarin (7,0%) a liszt (6,3%), tészta (7,0%) kenyér (4,9%) vonala pedig már jól látható emelkedést mutatott. A gyümölcsök és zöldségek ára viszont májusban már a tavalyi alatt volt.
Árindexek 2007 és 2021 között. Forrás: KSH (*az év eddig eltelt időszak)
Kényszerhelyzetben a vendéglátás
Miközben annak örvendünk, hogy újra nyitnak az éttermek, a szállodák, áraik láttán lelohad ez az öröm. Mi után hosszú hónapokig takarékon működtek vagy éppen zárva voltak, egy sor tényező nehezíti a nyitást. Leginkább a munkaerő visszaszerzése és megtartása lesz nehéz és drága, de az élelmiszerárak emelkedése, az energiaárak is arra mutatnak, hogy árat kell emelniük. Arról, hogy az elmúlt időszak veszteségeit meddig cipelik – ha elbírják –, nem is beszélve. Az élelmiszer-keresletet és az inflációt azonban egyértelműen emelik.
Vegyes következmények a gazdáknál
A szántóföldi növénytermesztők széles mosollyal szemlélik bankszámláikat, lelkesen és nagyon helyesen pörgetik fejlesztéseiket, és tartalékolnak az ínségesebb időkre (ugye?!). Az állattartók kalkulálnak, receptúráznak, és bizony gyakran kiszalad egy-egy keresetlen szó is. Az emelkedő takarmányárak beépülése a felvásárlási árakba lassú. Elfogadják a vevők, de az idő, amíg ez megjelenik az árakban, hónapokban mérhető. Persze, így volt ez máskor is. Ha emeléssel megyünk, az hónapokba telik, a csökkenés viszont azonnali. Ez azonban nem a dolgok megváltoztathatatlan rendje. Javítani kell a hatékonyságunkon, hogy nagyobb legyen a mozgásterünk az árazásban. Ezzel mindenki tisztában van, ami jól látszik az ÁTK-pályázatnál tapasztalt érdeklődésből. Sorra nyílnak a pályázatok, mindenkinek lehetősége van támogatáshoz jutni. De ne feledjünk el matekozni! Ha nem is kell már csatolni a pályázathoz, az üzleti terv nélkülözhetetlen a fejlesztés életképességének megállapításához, meg persze a hitelekhez is.
Alkupozíciónk úgy erősíthető, ha nagyobb tételekkel üzletelünk. Magyarul, ha termelői csoportba vagy nagyobb cégcsoportba tartozunk. Integrálódjunk valamilyen irányban. Ha informáltak vagyunk a folyó és várható piaci trendeket illetően, felkészültebben tárgyalhatunk. Jó, ha tudjuk például, hogy a nyugati, de főként a német húsipar szerkezetváltozásban van. A kétféle járvány együttes mélyütése, a dráguló alapanyag, a szigorodó működési szabályozás, a fogyasztói elvárások megroppantották azt a struktúrát, amit az elmúlt két évtizedben felépítettek. Új tulajdonosok jelennek meg, gyárakat zárnak be, kitelepítik termelésük egy részét Spanyolhonba vagy éppen a Távol-Keletre. Mindenesetre, zsugorodik a szektor. Ennélfogva kereslete csökken. Ez azonban csak egy példa. Hozhatnánk még a Közös Agrárpolitika egyre idegesítőbb zöld színbe fordulását, a fogyasztók egyre képmutatóbb manipulálását a gazdálkodók kárára és persze az aktuális ármozgató tényezőket az egyes termékek piacairól. Aszályról, brazil aratásról, kínai importról, csökkenő készletekről is szólhatnánk, de a lényeg az, hogy legyen tájékozott, és kérdezzen! Fontos üzenetünk továbbá, hogy ez az áremelkedési hullám kissé más, mint a többi. Lesz hullámzás és persze korrekció is, de a korábbi árszintektől a lánc minden elemében hosszabb időre elbúcsúzhatunk. Az élelmiszer felértékelődése a rendkívüli világrend része, és a világ már soha nem lesz olyan, mint volt a pandémia előtt. Ezt ki-ki értékelje saját szemszöge, illetve értékrendje szerint, de mindenképpen építse be a jövőről szóló elképzeléseibe!
SZERZŐ: FÓRIÁN ZOLTÁNVEZETŐ AGRÁRSZAKÉRTŐ
ERSTE AGRÁR KOMPETENCIA KÖZPONT
