A pandémia felszínre hozott egy sor olyan tényezőt, amelyek felértékelték a mezőgazdaságot. Ez a felértékelődés első ránézésre pozitív, hiszen ki ne örülne annak, ha megbecsülik munkáját, emelkedik a jövedelme és termelőeszközeinek értéke. A dolog azonban ennél jóval összetettebb.
Közben ugyanis felgyorsult a termőföldkészlet ijesztő ütemű globalizálódása. A befektetők szemében is felértékelődött a szektor. Az ezzel foglalkozó nemzetközi sajtó érdekes módon megáll a következtetések levonása előtt. Mi nem!
Miért és hová vezet ez? Mit jelent az Ön számára? Az Erste Agrár Kompetencia Központ középtávú előrejelzések mellett jövőkutatással is foglalkozik. Meggyőződésünk ugyanis, hogy aki tudja hová vezet az út, az bátrabban fokozhatja a tempót. Az agrárpiaci előrejelzések, amelyekkel – érdekes módon – Magyarországon szinte csak mi foglalkozunk, nem üveggömbbe merengések, hanem piacismereten alapuló prognózisok.
A felfokozott földéhséget két oldalról is bemutatjuk. Egyrészt a nemzetközi földrablások, másrészt a befektetések világa irányából. Az itthon is jól érzékelhető földpiaci felértékelődés hosszú távú dimenziókba helyezésével az a célunk, hogy az Ön fejében is rendeződjenek az ezzel kapcsolatos gondolatok most, amikor nemcsak az osztatlan közös területek rendezése kezd lendületbe jönni, hanem a támogatási pénzáramok is tartósan tovább erősödnek.
Földrablás (Land Grabbing)
A Land Grabbing fogalom alá a külföldiek által megvett vagy hosszú távon bérelt területek tartoznak. Az ezzel foglalkozó szervezetek szerint az utóbbi években több mint 2 000 üzlet keretében több mint 66 millió hektár föld került így külföldiek ellenőrzése alá, használatába a világ minden táján. Az okok nyilvánvalóak: a növekvő népességű és jómódú országok így növelik ellátásuk biztonságát, illetve termelnek jövedelmet. A fenti terület felét három vevő: az USA, Kína és Kanada szerezte meg. Hasonlóképpen, a három legnagyobb eladó: Peru, Kongó és Ukrajna a felét képviseli a „piacnak”. A jelenség világszerte aggodalmat vált ki. Egyik oldalról nem vonható kétségbe, hogy a létrejövő nagybirtokok munkahelyet teremtenek, technikai, infrastrukturális fejlődést hoznak, növelik az élelmezésbiztonságot. Ugyanakkor az intenzív gazdálkodásba csak kevés helyi gazda illeszthető be, növekszik a térség szén-dioxid-kibocsátása, növekszik az elvándorlás, és még hosszan sorolhatnánk. A mozgatók közül nem szabad kifelejteni, hogy olyan országok, mint például Kína, Dél-Korea, India, a hazai termelési kockázatok, környezetkárosítás exportját is látják az élelmiszer-termelés más országokba helyezésével. Ugyanakkor saját élelmiszerellátásuk vagy éppen bioüzemanyag-gyártásuk stabilizálását helyezik az első helyre. Vagyis a helyieknek nemigen jut ezekből a termékekből.
Rés a pajzson
A hatalmas számok is jelzik, hogy a földrablás igenis egyre nagyobb befolyással van a világ élelmiszer-termelésére. Ettől a piactól mi is függünk!
S ha befolyásolni nem is tudjuk, legalább tudjunk a folyamatokról, és alkalmazkodjunk hozzájuk! Ilyen alkalmazkodás például a földpiaci szabályozás, amiben hazánk élen jár. A világ több pontján a földdel és a természeti erőforrásokkal kapcsolatos döntéshozatali folyamatokból azonban hiányzik az átláthatóság, ami a gyenge és hiányos kormányzással együtt olyan feltételeket teremthet, amelyek negatívan befolyásolhatják a helyi érdekelt feleket. Ez lesz a rés a pajzson!
Mi folyik a szomszédban?
Ukrajna közelsége és kiemelt szerepe e folyamatokban esettanulmányért kiált. Nos, Ukrajnában évtizedes hezitálás után 2020. március 31-én föloldották a földvásárlási tilalmat. Az ország mezőgazdasági területe 42 millió, szántóterülete 33 millió hektár. Elképzelhető, mi folyik most a földpiacukon! Megfigyelők szerint a mezőgazdasági terület 15 százaléka már külföldiek kezében van. A legnagyobb befektető országok között a legtöbb adóparadicsom, az offshore cégek hazája: Ciprus, Luxemburg, Hollandia, Szingapúr, Belize, de az USA, Szaúd-Arábia és Németország ott van azélbolyban. Ukrajna kiemelt minőségű és méretű földterületei – megspékelve földrajzi adottságaival – méltán tartanak számot globális érdeklődésre.
Látunk vagy csak nézünk?
A figyelmes olvasónak a fenti képből hiányzik egy fontos mozaik. A befektetések. Sokat olvashatunk erről mostanában. A nagynevű milliárdosok rátaláltak a termőföldre, mint befektetésre, és hihetetlen méretű birtokokat vásárolnak össze. Emlékszünk még arra, amikor a 2007/08-as világgazdasági bizalmi válság „nyertese” lett a mezőgazdaság? Akkor került a befektetési és nyugdíjalapok célkeresztjébe a korábbiaknál sokkal nagyobb arányban a mezőgazdasági termék. Kiderült ugyanis, hogy az élelmiszerre a gazdasági és humanitárius válságok idején még nagyobb szükség van, mint máskor. Ráadásul nagyon jó és biztos hozamokat biztosítanak a többi befektetési termékkel szemben. Ez a helyzet azóta is fennáll, de az ilyen időszakok, mint az elmúlt egy év, még inkább megerősítették ezt a folyamatot. A hatalmas vagyonok tehát még intenzívebben vándorolnak a mezőgazdaságba. Tartózkodom attól, hogy bulvárosítsam a témát, és elkezdjem e neveket, millió hektárokat és dollárhegyeket sorolni. Számunkra ugyanis ennek következménye a fontos: a globalizálódás. Az élelmiszer-termelés egyre kevesebb kézben való koncentrálódása és ezáltal az emberiségre gyakorolt hatások központosulása. Nem feltételezünk semmi rossz szándékot, mint ahogy a GMO-k kapcsán sem azt a függést helyeztük középpontba, amely e növények használatával kialakult. A következtetéséket azonban le kell vonni!
Földvásárlási ügyletek Ukrajnában (forrás: landmatrix.com)
Erste Agrár-előrejelzések
A termőföld nem csak biztonságos befektetés jó megtérüléssel, hanem a hatékonyság növelése és a támogatások révén ez még tartósan növelhető is. A tőkevonzó képességhez napjainkban a klímasemlegesség is hozzájárul. Az ilyen célú befektetési alapokba fektetett vagyonok és az általuk elért hozamok a mezőgazdaság fejlődésének gyorsulásában is tetten érhető lesz az előttünk álló években. A környezetvédelmi szempontok a támogatáspolitikákban is központi szerephez jutnak, így generálva még nagyobb tőkemozgást. Ez pedig kialakít egy újabb piacot, ami a mezőgazdasági üzemek feljavítására és a tőkehozamok emelésére helyezi a hangsúlyt. Értik már? Az élelmiszer-termelés magasztos eszméje mögött a haszontermelés, a befektetések minél nagyobb hozamai kerülnek előtérbe. Rossz ez?
Nem feltétlenül. Hiszen (1.) még inkább felértékeli a mezőgazdasági és vele együtt az élelmiszer-feldolgozó szektort. (2.) Tőkét vonz, és (3.) fokozza a beruházásokat. (4.) A pénzügyi szemlélet egyrészt nem árt a mezőgazdaságban dolgozóknak, másrészt viszont elviszi a hangsúlyokat. Ha tehát tovább rajzoljuk a görbét, visszásságokra is bukkanhatunk. A termőföldkészlet globálisan szűkül és koncentrálódik. A gigabirtokok versenyképessége már ma sem mérhető a hagyományos farmmodellekéhez. Minden mutatójukban verik azokat. Így folyamatosan és tartósan szorítják ki a piacokról a kisebbeket. Ez oda vezet, hogy a világpiac be fog szűkülni, a népesség egyre nagyobb hányadát egyre kisebb kör fogja ellátni. Hogy ez jó vagy rossz, azt mindenki maga döntse el! Ahogyan más iparágakban is, a nagyüzem főleg a tömegcikkek piacán tud versenyképességi előnyöket felmutatni. Mögötte viszont nyílik a kapu a réspiaci stratégiák számára. A megkülönböztethetőség viszont az ezekre való belépés fontos feltétele. Most, amikor – a KAP-források elérése érdekében – éppen középtávú agrárstratégián dolgozik az ország, ennek már be kell épülnie a gondolkodásba. A milliárdosok nagybirtokai kétségtelenül felgyorsítják a mezőgazdaság technikai, technológiai fejlődését, a fenntarthatósági szempontok figyelembe vételével. Általuk a kutatás-fejlesztés, a robotizáció most még messzinek látszó felgyorsulása közelebb jön. A nemzeti földvagyon védelme mindenütt stratégiai kérdés. Koncentrálódásának kontrollja pedig még emellett is nagyon fontos.
SZERZŐ: FÓRIÁN ZOLTÁN VEZETŐ AGRÁRSZAKÉRTŐ • ERSTE AGRÁR KOMPETENCIA KÖZPONT
