Tizedével kisebb most a repce termőterülete Európában, mint az elmúlt öt év átlagában volt. Helyét elsősorban a napraforgó, kisebb részben a szója foglalta el. Az ok: a repce termesztése drágává és bizonytalanná vált, elsősorban az elégtelen kártevővédelem miatt.
Még repcéből van több, de meddig? (fotók: Horizont Média)
Az elmúlt öt év vesztese a repce
Az EU Bizottság március végi becsléséből feketén-fehéren kiviláglik, hogy az olajos növények területért folyó versenyében melyik áll nyerésre. Az adatok világosan tükrözik a gazdálkodók termelési kockázatokkal és nyereséggel kapcsolatos várakozásait. A napraforgó hozzávetőleg fele akkora befektetést kíván a gazdától, mint a repce, termésátlagban és árakban viszont korántsincs ekkora különbég a két növény között. Plusz a repcetermelés kockázata az utóbbi három évben a szerkivonásoknak köszönhetően extrém megnőtt. Így aztán idén már több mint 10 százalékkal kisebb a repce betakarítható területe, mint az elmúlt öt év átlagában volt.
Ezt a területzsugorodást a napraforgó térnyerése már nem tudja kompenzálni, de még a szójával együtt sem. Pedig e két növény nagyon kitesz magáért. A tavalyi olajnövényterületet várhatóan meg is haladjuk 2021-ben, ám az elmúlt öt év átlagához mérten így is 2,6 százalékos lehet a területcsökkenés – tisztán a repce bezuhanása miatt.
Napraforgó-boom jöhet
Az összes olajos mag mennyisége azonban nem csökken, sőt, csaknem 2 százalékkal emelkedhet az elmúlt öt évhez mérten, köszönhetően a javuló hozamoknak. Ha a tavalyi, gyenge évjárathoz mérjük a várható eredményt, akkor pedig – átlagos időjárás esetén – egészen elképesztő növekedésnek lehetünk szemtanúi, elsősorban napraforgóból. Ebből az olajmagból óriási, 24 százalékos termésnövekedésre van kilátás, a betakarítható magmennyiség közelítheti a 11 millió tonnát (10,8 millió tonna). Szűk 800 ezer tonna importra azért így is szüksége lesz a közösségnek (Ukrajnából).
Szójából is 10 százalékos termésbővülést valószínűsítenek az elemzők, a 2,9 millió tonnát súrolhatja az idei európai végeredmény. Ennek ellenére nagyjából ugyanannyi importra lesz szükség belőle, mint tavaly, 14,6 millió tonnára. Tavalyhoz képest a repcétől is jobbat vár (+3,4%) a Bizottság, az össztermés 16,7 millió tonna közelében lehet, ami azt jelenti, hogy az importmennyiség leszorítható 6 millió tonna alá (5,8 millió tonna). Mindent egybevetve és átlagos időjárási viszonyokat feltételezve, az összes olajos mag termése 10 százalék felett nőhet a tavalyi szezonhoz képest – áll a jelentésben. Ötéves összevetésben 2 százalékos pluszra szerénykedik ez a szép eredmény a repce térvesztése miatt.
Nem igazi alternatíva
Megjegyezzük: a két növény termőhelyigénye annyira eltérő, hogy csak egy szűk földrajzi övben lehet minden gond nélkül egyikről a másikra váltania a termelőnek. És a szója igényei sem kompatibilisek ez előző kettőével. Valójában a gyáraknak sem igazi alternatíva egyik olajos magról a másikra áttérni, csak a legmodernebb olajütők képesek erre. Mindebből az következik, hogy a repcére még sokáig nagy szükségük lesz, és amíg az uniós támogatások fedezik a költségnövekedést, a gyárak megadják érte a csillagászati árat. Ez elég ahhoz, hogy a repce még jó ideig bent maradjon a vetésforgóban. A költségnövekedést azonban az egész társadalom megfizeti: termelésben, támogatásban, üzemanyagárban.
Lásd még a témában: Több repce lesz, de marad a magas ár
