Az immár másodjára megrendezett Talajegészség Konferencia legalább annyira sikeres volt, mint az első. 2018. november 15-én zsúfolásig megtelt az Aquincum Hotel Budapest konferenciaterme, ahol a számos külföldi előadón túl több hazai szakértő is elemezte, hogy miért és hogyan érdemes a talajmegújító gazdálkodásra váltani. A résztvevők összesen 18 szakértő, gazdálkodó és szaktanácsadó előadását hallgathatták meg a nap folyamán.
A konferenciát a rendezvény szervezője, Diriczi Zsombor, a Démétér Biosystems Bt. ügyvezetője nyitotta meg, majd kezdetét vette a plenáris előadások sora. Délután három szekció – Változó talajok, Változó időjárás és a Változó szemlélet – közül választhattak az érdeklődő gazdálkodók.
Francia gondolatok a zöldítésről
A Franciaország-szerte ismert Frédéric Thomas a csökkentett műveléssel először amerikai, új-zélandi és ausztráliai gyakorlatai alatt találkozott, majd egy 1991-es USA-beli tanulmányút után aktívan népszerűsíteni kezdte a rendszert hazájában – végig biztos volt nem csupán e gazdálkodási mód működőképességében, de a francia viszonyokra történő adaptáció sikerében is. 1996-ban vette át a családi gazdaságot, amelynek gyenge homoktalajai nyáron aszályra, télen a belvízre hajlamosak. A külföldön megismert fogások átültetése nem volt egyszerű, azonban így még jobban megismerte a talajtermékenység, a takarónövények és a komplex ökoszisztéma működését.
– A legfontosabb, hogy legyen meg a motiváció: merj belevágni a takarónövények alkalmazásába, azután meg fogod találni, hogy mit, mikor és hogyan vess. Kezeld úgy a takarónövényedet, mintha egy főnövény lenne! És még két fontos tanács: az első, hogy minél hamarabb végezzük el a vetést, mert a vízgazdálkodás szempontjából ez a legokosabb dolog, lehetőleg akár direktvetéssel is; így segítjük a vízmegőrzést, és hogy ott maradjon a talajon a szármaradvány. A másik, hogy lehetőleg tegyünk minél többféle növényt a keverékbe: keresztesvirágút, fűfélét, pillangósvirágút, azután ezt hagyjuk fent minél tovább, amíg csak lehet.
Dale Strickler, Branimir Popov, Diriczi Zsombor, Frédéric Thomas, Tom Robinson
Ezek olyanok, mint a kis napelemek, folyamatosan működniük kell – foglalta össze a takarónövények alkalmazásának kulcspontjait.
Frédéric Thomas magas szintű technikai tudásának és gyakorlati tapasztalatainak köszönhetően az „új mezőgazdaság” egyik legjobb specialistája, aki nemcsak Franciaországban, hanem globálisan dolgozik együtt a termelőkkel, szaktanácsadókkal és a szektor döntéshozóival.
A „boldog talaj” titka
Dale Strickler, az USA vezető takarónövényes cégének, a nebraskai Green Cover Seednek az agronómusa közelről látja a talajegészség ügye körül kialakuló mozgalmat. A kansasi Jamestown közepében gazdálkodik, ahol az éves 450-500 mm csapadék újabb és újabb aszálytűrő technológiák kipróbálására sarkallja.
– Az egyik legfontosabb, hogy mindig legyen valamilyen takarás – gondolok itt a szármaradvány otthagyására. Emellett mindig legyen valami zöld a területeden, ami folyamatosan életben tartja a talajt. Az igazi keverőmunkát, a tápanyagok bekeverését a giliszták végzik, ám ők azt szeretik, ha nem forró és nem száraz a talaj, hanem hűvösebb, nedvesebb, ehhez pedig az kell, hogy megmaradjon a szármaradvány a felszínen, így biztosítva a gilisztáknak komfortos közeget. Fontos megjegyezni, hogy ami fennmarad szármaradvány a betakarítás után, az túl alacsony fehérjetartalmú ahhoz, hogy megfelelően táplálja a talajban lévő élőlényeket. A takarónövények alkalmazásával egy magasabb fehérjetartalmú anyag lesz a területen. De mivel ezek túl messze lehetnek ahhoz, hogy a mikrobák elérjék őket, ezért véleményem szerint a szerves trágya szerepe kulcsfontosságú. A trágya a létező legjobb módja a talajjavításnak, ez teszi boldoggá a talajainkat – hangsúlyozta Dale Strickler.
Egy ausztrál sikertörténet
– Tizenöt év direktvetés után a műtrágyamennyiségek csökkennek. Az elmúlt 2 évben 2/3-dal vettük vissza a felhasználásunkat. Jelenleg a köztesnövények foglalkoztatnak leginkább, a repcét borsóval, a lent csicseriborsóval termesztjük együtt, ezt szeretnénk három, de akár négy növényre kiterjeszteni, amelyeket egyszerre takarítunk be – nyilatkozta a dél-ausztráliai Hoyletonban gazdálkodó Tom Robinson, aki feleségével és szüleivel búzát, árpát, repcét, borsót és lencsét termeszt, mindössze 350-400 mm éves csapadékból. 15 éve a zero-till (tárcsás vetőgéppel történő direktvetés) elvei szerint műveli területeit. Kezdetben csak a nedvességmegőrzésre fókuszált, az utóbbi 5 évben azonban a talajegészség is előtérbe került. A minél kisebb taposási kár érdekében a CTF rendszert is alkalmazza (controlled traffic farming), azaz minden erőgép és munkagép ugyanazt a nyomot használja.
A forró nyarak miatt sokáig nem próbálkoztak tavaszi vetésű növényekkel, 4 évvel ezelőtt azonban elkezdtek a napraforgó, mungó, köles és a kukorica termesztésével is foglalkozni.
– Ahhoz, hogy ne éhezzenek a talajaink, komplexen kell gondolkodnunk. A direktvetés, a takarónövények alkalmazása, a szármaradvány kint hagyása a területen, mind-mind összefüggenek. Ez egy öngerjesztő folyamat, olyan, mint egy hegytetőről leguruló szikla, ami először lassan, majd végül szélsebesen száguld le a hegyoldalról. Ahogy ebben a rendszerben elkezdünk gondolkodni, majd alkalmazzuk a fogásokat, egyre nagyobb lendülettel fog talajaink egészsége javulni. Mi már több éve így gazdálkodunk, megtapasztaltuk a talajszerkezet javulását, például rá tudunk menni géppel akkor is, ha nedves. A felső 30 cm-nyi réteg színe is megváltozott, ráadásul egyre több a giliszta- és a gyökérjárat. Tudni kell, hogy Ausztráliában nagyon nehéz a talaj szervesanyag-tartalmát növelni, de nekünk sikerült 0,8-ról 1,6%-ra felemelni – mondta Tom Robinson.
A 2018-as Talajegészség Konferencia rávilágított arra, hogy a talajmegújító gazdálkodás sokrétű és hosszú távú gazdálkodási rendszert foglal magában, ám mindenképp érdemes belevágni, hiszen sosem késő talajaink egészségét rendbe tenni. Ha egészségesek a talajaink, növekedik a hozamunk, a hasznunk, és ezzel párhuzamosan minden bizonnyal a költségoldalunk szép lassan csökkeni fog. És ne feledjük David Brower híres mondását: „A földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön”.
Zsúfolásig megtelt az Aquincum Hotel Budapest konferenciaterme
„Ha a gazdálkodó 20 évesen kezd gazdálkodni, és 70 évesen vonul vissza, akkor összesen ötvenszer vet és arat. Ezért nagyon fontos, hogy mit hogyan teszünk. Éljünk úgy, mintha holnap meghalnánk, de gazdálkodjunk úgy, mintha örökké élnénk.” (Tom Robinson)
SZERZŐ: KALMÁR NÁRCISZ
