A hatalmas, gyommentes szántók csak a gazdának hasznosak, a mezőgazdasági területekhez kötődő élővilágnak és az erre kíváncsi embereknek nem. Pedig a területalapú támogatás elvileg azért járna, hogy a mezőgazdasági termelők szép, egészséges vidéki környezetet hozzanak létre és tartsanak fenn, mindenki örömére és hasznára.
A zöldítés szükségességét a gazdák zöme elismeri, de igyekszik a lehető legköltséghatékonyabban teljesíteni a feltételeket; ökológiai jelentőségű területként (EFA) például tízből kilencen pillangóstelepítést, ugart vagy másodvetést jelölnek be. Ezek ökológiai haszna megkérdőjelezhetetlen, csakhogy a táj nem ezektől lesz színesebb és változatosabb, hanem a fáktól, bokrosoktól, vizes élőhelyektől, gyepsávoktól, azaz attól, amit a zöldítés tájképi elemeknek nevez.
Nemrég kikerült a tájképi elemek közül a vizes árok. A támogatott melioráció idején nagyon sok ilyen létesült az országban, aztán az eltelt évtizedek során a természet visszahódította őket, így most sok élőlénynek nyújtanak búvó- vagy fészkelőhelyet akkor is, ha szárazak (mezei nyúl, cigánycsuk, sordély), megtelve pedig még vízi fajokat is a szántók közé csábítanak (kétéltűek, vízisikló, nádi énekesek). A makacs szántóföldi belvízfoltokat is érdemes lenne az évenkénti totózás helyett (Elsüllyed? Nem süllyed? Kiszórjam? Ne szórjam? Le lehet aratni? Befullad, miután kikelt?) visszaadni a természetnek, és gyönyörködni az ott felbukkanó állatokban.
Sokcélú segítőtárs: az erdősáv
A magányos fák minden évszakban fontos színezőelemei a tájnak
Balra egy agrársivatag, jobbra egy sokkal változatosabb kultúrtáj
Ökológiailag fontosak a fasorok és sövények is. Az Alföldön az öreg fasorok magas fái egyre gyakrabban hordozzák fokozottan védett ragadozók, elsősorban a parlagi sas méretes fészkét. Az Élőhelyfejlesztési célú nem termelő beruházások című legutóbbi pályázat egyik célprogramja kifejezetten az alacsony, legfeljebb 3 méter széles sövények telepítését támogatta (400 €/100 fm). A szóba jöhető cserjék listáján 25 őshonos faj van; a sövényt a tábla belsejében kell létrehozni, származási igazolással rendelkező szaporítóanyag alkalmazásával. Ezzel főleg hasznos rovarokat és énekesmadarakat csalhatunk a szántóra.
Kérdések és teendők
Nagyon kell vigyázni a szántókba ékelődő oázisokra. Ezen a „szigeten” még százéves tölgyfa is van!
Ángyán J., Tardy J., Vajnáné Madarassy A. (2003): Védett és érzékeny természeti területek mezőgazdaságának alapjai.
Mezőgazda Kiadó, Budapest. pp. 625.
Faragó S. (1997): Élőhelyfejlesztés az apróvad-gazdálkodásban. Mezőgazda Kiadó, Budapest. pp. 356.
Szarvas P. (2010): Mezővédő erdősávok, fasorok jellemzése, ökológiai feltárása, kihatásai. Doktori értekezés. Debreceni Egyetem AMTC pp. 198.
SZERZŐ: KOVÁCS GERGELY KÁROLY
