A közterületi növényvédelem nehézségei

Minden város, de a kisebb falvak látképét is jelentősen befolyásolja a növényzet, a fasorok, virágágyások, parkok faj- és fajtagazdagsága, színessége és ezek különböző kombinációi.

Környezeti szempontból is érdekünk, hogy a betontengerekben is legyen növényzet, amely a díszítőértéke mellett segíti a levegő „tisztítását”, nagy melegben árnyékot ad a járókelőknek és a parkoló autóknak egyaránt. Mindemellett a patinás, ódon parkfák, fasorok bizonyos tekintetben az örökségünk részét is képezik, jól felfogott érdekünk ezek védelme. A közterületi növényvédelem alapvető nehezítő tényezője, hogy a kis mennyiségben vagy területen termesztett kultúrákhoz hasonlóan nagyon szűk az a növényvédőszer-paletta, aminek van engedélye az adott helyzetben. Eseti engedéllyel, erősen indokolt esetben ugyan van lehetőség ezt a korlátozást bizonyos mértékben feloldani, ez viszont költségeket von maga után. A közterületen végzett növényvédelmi kezelésnek nemcsak hatóanyag esetében, hanem technológiai szempontból is megvannak a korlátai. Ilyen például a kezelés elvégzésének időpontja (éjjel 10 és hajnal 3 óra között), bizonyos területektől az izolációs távolság betartásával, miközben a munkához növényvédelmi szakirányító jelenléte szükséges. Ezeken felül fontos megemlíteni, hogy a közterületen végzett növényvédelmi kezelések speciális gépparkot igényelnek: itt általában sokkal magasabbra kell feljuttatni a hatóanyagot, mint egy ültetvény esetében. A keletkező légáramnak jelentősen nagyobb lombtömeg átmozgatására kell képesnek lennie annak érdekében, hogy a növényvédő szer a növénynek minden szükséges részére eljuthasson, kimondottan akkor, ha kontakt készítményt alkalmazunk, amelynek lényege, hogy helyileg fejti ki hatását, így a teljes fedés elérése a cél. Ez a pár tényező alapjaiban szabályozza a parkfáink és városi zöldterületeink növényvédelmét.

Park növényvédelmi kezelése (forrás: fokert.hu)

A patinás, ódon parkfák, fasorok bizonyos tekintetben az örökségünk részét is képezik, jól felfogott érdekünk ezek védelme

A technológiai szempontokat követően térjünk át azokra a szervezetekre, melyekkel szemben szeretnénk megóvni utcáink díszeit. Vannak olyan kártevők és kórokozók, melyek fejlődésmenete és terjedése ismert, régóta jelen vannak hazánkban, így ezek megjelenésére szinte menetrend szerint lehet számítani, monitorozásuk nem okoz különösebb fejtörést. Ilyen például a lisztharmat, amit már sok termesztett növényünkről ismerhetünk. Több növényfaj saját lisztharmatgombával rendelkezik, melyet megfelelő kezeléssel nem nehéz visszaszorítani. Kevésbé közismert a platán apiognomóniás betegsége (Apiognomonia veneta). A kórokozó károsításának hatására a platánfajok törzsén, levelein, ágain foltszerű barnulás figyelhető meg. A tünetek változhatnak, attól függően, hogy milyen korú növényi részen jelentkeznek. A hajtásokon inkább fiatal korban alakulnak ki a besüppedő barna foltok, melyek az idősebb fás részeken is megjelenhetnek. A fertőzött növényi részek torzulnak, bebarnulnak, majd elszáradnak, az ágak idő előtt letörnek, a levelek lehullanak. Sebparazita a kórokozó, így a növényi sérüléseken, agrotechnikai módszerek alkalmazása után keletkező felületeken, mint metszés, törzstisztogatás, juthat be a növénybe. Ezenfelül olyan természetes nyílásokon is képes behatolni, mint a levelek légcserenyílásai. A platán apiognomóniás betegsége elleni védekezés alapja az ellenálló egyedek szelektálása és továbbnemesítése. Ezenfelül fontos figyelembe venni a növény igényeit is. Ugyanúgy, mint bármilyen ültetvény létesítése előtt, itt is meg kell vizsgálnunk, hogy az adott terület klímája lehetővé teszi-e a növény optimális fejlődését, ugyanis ebben az esetben még hosszabb időre tervezünk a fák ültetésével, mint házikertben. Mindezek alapján platánt nem szabad olyan területre telepíteni, ahol nagy az imissziós terhelés, tömött a talaj, és szűk, levegőtlen a tér.

Egy másik nagyon kedvelt és általános közterületi növényünk a vadgesztenye, melynek guignardiás levélfoltossága (Guignardia aesculi) tud problémát okozni. A levelek színén vörösesbarna foltok jönnek létre, a levéllemez szélétől haladnak befelé, egészen a levélerekig. A betegség terjedésével ezek a foltok az egész levelet beterítik, majd elszáradnak. A levélnyélen apróbb, bemélyedő foltok jelennek meg, melyek szintén továbbterjednek. A betegség hatására folyamatos lombveszteséget szenved a növény. A levélzet folytonos újranevelése jelentősen gyengíti a fákat, valamint felborul a fejlődési ciklusuk, sokkal kitettebbek lesznek más kártevőkkel szemben is. A betegség fertőzött növényi maradványokon telel át, így ezek eltávolítása a fák alól nagymértékben csökkenti a fertőzés veszélyét. A növényvédelmi kezelést rügypattanást követően célszerű elvégezni, indokolt esetben pedig 2 héttel később lehet célszerű megismételni, ha az első kezelés nem jelentett kellő védelmet.

Vadgesztenye-lisztharmat (forrás: invasive.org)

Apiognomónia tünete levélnyélen (forrás: invasive.org)

Apiognomónia levéltünete (forrás: invasive.org)

Általánosságban elmondható tehát, hogy a lisztharmatfertőzés ellen kénnel, egyéb gombás megbetegedésekkel szemben pedig réztartalmú készítményekkel vagy más, közterületen is alkalmazható felszívódó növényvédő szerrel tudunk fellépni a betegségek ellen.

Fontos említést tenni olyan betegségről is, ami még szerencsére nem található meg hazánkban, de Európa több országában is nagy károkat okozott már. A szóban forgó kórokozó, a Xylella fastidiosa egy az Egyesült Államokban őshonos baktérium. A betegségnek azért van hatalmas jelentősége, mert rendkívül széles gazdanövénykörrel rendelkezik, melybe nagyon sok, hazánkban is termesztett haszon- és dísznövényfaj egyaránt beletartozik. Ez a baktérium az edénynyalábokban terjedve ellehetetleníti a fa egyes részein a víz- és tápanyagszállítást. A beteg növények ennek hatására sokféle tünetet produkálhatnak, így a betegség egyértelmű beazonosítása nem egyszerű. A fertőzés következtében a növények hervadnak, az ágak letörnek, a levelek széle perzselődik, visszamaradnak a fejlődésben, és a fák idő előtti pusztulását is okozhatja a baktérium.

Guignardiás levélfoltosság (forrás: zsigogyorgy.hu)

Xylella fastidiosa okozta ültetvénypusztulás (forrás: efsa.europa.eu)

Xylella fastidiosa változatos tünetei (forrás: agroforum.hu)

Xylella okozta szőlőpusztulás (forrás: agricultura.gov.au)

Európában először 2013-ban találták meg a betegséget, mikor egy dél-olaszországi nyolcezer hektáros olajfaültetvény hirtelen száradásnak indult. A hirtelen és ilyen mértékű megjelenés okát kezdték el vizsgálni. Arra a következtetésre jutottak, hogy fertőzött leanderrel hozhatták be az országba, és a baktérium innen terjedhetett később tovább. Nem kellett sokáig várni, és 2015-ben Korzikán, majd Dél-Franciaországban is megjelent a Xylella egyik alfaja, ahol elősorban dísznövények pusztításáért volt felelős. 2016-ban követte őket Németország és Spanyolország, ahol szintén leanderen, valamint cseresznyén került kimutatásra a baktérium. A betegségre több száz növény is fogékony, melyek közül fásszárúaknál okoz megbetegedést és pusztulást. Ilyenek például a díszcserjék, lombos fák, csonthéjasok, citrusfélék. Lágyszárúakat szintén képes megbetegíteni, de ezek tünetmentesek maradnak, és éppen ebben rejlik a nagy veszélyforrás. Szaporítóanyaggal könnyen és nagy távolságra juthat el a baktérium, maggal azonban nem terjeszthető. Ezenfelül olyan kabócák is terjesztik, melyek a növény nedveiből táplálkoznak, ilyen például a tajtékos (Philaenus spumarius) és a mezei kabóca (Cicadellidae). A karantén károsító ellen jelen tudásunk szerint csak megelőzéssel lehet védekezni. Így mindenképpen az ellenőrzött körülmények közül származó, nem fertőzött szaporítóanyag használata, valamint a vektor szervezetek gyérítése a cél.

Kártevő oldalról is érdemes megközelíteni a közterületi növényvédelmi nehézségeket. Az elmúlt években a vadgesztenye-aknázómoly (Cameraria ohridella) rendszeresen megkövetelte mind a szakértők, mind pedig a lakosság figyelmét magának. A guignardiás betegség kezdeti tüneteivel könnyen összetéveszthetők a molyok által létrehozott levélaknák, azzal a különbséggel, hogy míg a betegség okozta elváltozások a levélerek által határoltak, és szögletesebbek, addig a kártevő által létrehozott aknák lekerekítettebbek. A kártevő jelentősége abban rejlik, hogy nagy egyedszámban lép fel, lárvái a levelekben fejlődnek ki. A létrehozott aknákban táplálkoznak. Az így keletkezett rágcsálékuk és ürülékük, de előfordulhat, hogy maga a hernyó is látható, ha a leveleket fény felé tartjuk. A levelek asszimilációs felülete fokozatosan csökken az aknák következményeként, ami a növényt mind újabb lomb nevelésére sarkallja, ezért is fordulhat elő, hogy erős fertőzésnél a virágzás akár hónapokat is csúszik. A csökkent aszszimiláció és a lombvesztés nagyon legyengíti a fákat, amik így a kedvezőtlen környezeti tényezőkkel szemben sem lesznek ellenállóak, hamar várható a leromlásuk.

20 éve van jelen a kártevő Magyarországon, fejlődésmenete is ismert, ennek ellenére rendszeres odafigyelést igényel a fehér virágú vadgesztenyefa aknázómoly (Aesculus hippocastanum). A kártevő lehullott lombban telel át báb stádiumban, majd tavasszal innen jutnak fel a törzsön a lepkék, és petéznek az alsóbb levelekre. A kikelő lárvák nagyon hamar berágják magukat a levélbe, itt fejlődnek és táplálkoznak tovább. Károsításuk hatására a kezdetben apró, barna foltok ezüstössé válnak, és egyre nagyobbodnak. Fejlődésük befejeztével a molylepke kirepül az aknából, és lerakja tojásait egy másik levélre. Összesen 3 nemzedékük alakul ki évente, melyek elhúzódhatnak, így nyár végéig szinte az összes fejlődési stádium egy időben fellelhető. Az aknázómolyok gyérítése érdekében érdemes lehet a lehullott lombot eltávolítani. Rajzása feromoncsapdával előre jelezhető, így tudjuk meghatározni a növényvédelmi kezelés optimális időpontját is. Nehézséget az okozhat, hogy a lomb legtetejére is el kell hogy jusson a növényvédő szer, így erre speciális permetezőgép használata szükséges. Olyan esetekben, ahol ez fizikailag vagy törvényi korlátozás miatt nem kivitelezhető, a fák kezelése injektálással is történhet. Ekkor a fa törzsébe adott közönként juttatják be a rovarölő szert úgy, hogy az a nedvkeringéssel el tudjon terjedni a fa egészében. Ezzel a módszerrel akár az egész vegetáció során védve maradhat a fa, egyetlen kezelést követően.

Vadgesztenye-aknázómoly aknái (forrás: kertlap.hu)