A vízmegtartás, az öntözés és a talajvédelem ma már nem kiegészítő kérdés a mezőgazdaságban, hanem a termésbiztonság egyik alapja. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara több friss útmutatóban segíti a termelőket, hogy eligazodjanak a mezőgazdasági vízgazdálkodás szakmai, jogi és gyakorlati kérdéseiben.
A víz lett az új stratégiai inputanyag
Az elmúlt évek aszályos időszakai egyértelművé tették: a mezőgazdasági vízgazdálkodás már nem csak azoknak fontos, akik öntöznek. A talaj vízmegtartó képessége, a csapadék helyben tartása, a jogszerű vízhasználat és az öntözési beruházások előkészítése minden gazdaság számára egyre nagyobb jelentőségű. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara az elmúlt időszakban több szakmai kiadványt állított össze, amelyek a fenntartható vízhasználat, a talajvédelem, az öntözés, a vízjogi engedélyezés és az aszálykezelés területén adnak eligazítást a gazdálkodóknak.
Nem elég öntözni, meg is kell tartani a vizet
A kiadványok egyik legfontosabb üzenete, hogy a vízhiányra nem csak öntözéssel lehet reagálni. A talaj szerkezete, szervesanyag-tartalma, művelési módja és takarása alapvetően meghatározza, mennyi vizet képes befogadni és megtartani. A „Talajvédelem tízparancsolata” és az „Új erőt a termőföldnek” című anyagok a talajkímélő gazdálkodás, a biodiverzitás, az okszerű tápanyag-gazdálkodás és a vízmegőrző művelés jelentőségét emelik ki. Ez különösen fontos ott, ahol az aszály nem egyszeri sokk, hanem rendszeresen visszatérő termelési kockázat.
Az óriási vízhiány miatt így tárcsázták ki a repcét a Dél-Alföldön. youtube.com/watch?v=zP_dUoshFow&time_continue=6&source_ve_path=MjM4NTE&embeds_referring_euri=https%3A%2F%2Fmezohir.hu%2F
Vissza a vizet a tájba
A NAK útmutatói külön foglalkoznak a tájléptékű vízvisszatartással is. A „Vizet a tájba, vizet a termőföldbe” című kiadvány arra hívja fel a figyelmet, hogy a többletvizeket nem feltétlenül elvezetni kell, hanem ahol lehet, helyben tartani. A mélyfekvésű területek, vápák, csatornák és tározók szerepe felértékelődhet, mert a víz helyben tartása javíthatja a talaj vízkészletét, mérsékelheti az aszálykockázatot, és hosszabb távon csökkentheti az öntözési kényszert. A természetes infrastruktúra-elemek, például a fássávok, zöldugarok és vizes élőhelyek szintén nem csupán „zöld díszletek”: hozzájárulhatnak a talajvédelemhez, a vízmegtartáshoz, a biodiverzitás fenntartásához és a klímaváltozással szembeni alkalmazkodáshoz.
Az öntözés jogi terepe sem egyszerű
Aki öntözni szeretne, annak nemcsak technológiai, hanem vízjogi kérdésekkel is számolnia kell. A NAK több útmutatója is foglalkozik az öntözési vízhasználat fogalmaival, a vízjogi engedélytípusokkal, az engedélyezési eljárásokkal, valamint a mezőgazdasági és háztartási kutak bejelentési és engedélyezési szabályaival. A kiadványok részletezik az elvi, létesítési, üzemeltetési, fennmaradási és megszüntetési engedélyek szerepét. Ez azért fontos, mert egy öntözési beruházásnál nem elég a műszaki megvalósítás: a jogszerű működés feltételeit is előre tisztázni kell.
Rendkívüli öntözés: lehetőség, de nem szabad félvállról venni
A vízhiányos időszakokban különösen fontos lehet a bejelentéshez kötött rendkívüli öntözési célú vízhasználat. A NAK útmutatója ennek gyakorlati feltételeit és eljárásrendjét ismerteti.
Ez a lehetőség tartósan vízhiányos időszakokban segítheti a gazdálkodókat, de nem jelent korlátlan és szabályok nélküli vízhasználatot. A jogszerű bejelentés, a hatályos előírások betartása és a vízkészletek felelős használata továbbra is alapfeltétel.
Precíziós öntözés: minden cseppnek helye van
A „Körforgásos vízgazdálkodás – mesterséges vízpótlás és precíziós öntözés” című kiadvány a csapadékvíz, a tisztított technológiai vizek és a tisztított szennyvizek újrahasznosításának lehetőségeit is bemutatja. Emellett kiemeli a talajadottságokhoz és talajnedvességhez igazított, differenciált vízkijuttatás jelentőségét. Ez már nemcsak víztakarékossági kérdés. A rosszul időzített vagy túlzott öntözés tápanyag-kimosódást, talajszerkezeti problémákat és gazdasági veszteséget is okozhat. A precíziós öntözés célja, hogy a víz oda, akkor és olyan mennyiségben jusson ki, ahol arra valóban szükség van.
A műhold is figyeli az öntözést
A NAK a Területi Monitoring Rendszer keretében azonosított öntözött területek ellenőrzéséről is készített útmutatót. A műholdas megfigyelésen alapuló rendszer célja a támogatások jogszerűségének és a vízgazdálkodási előírások betartásának támogatása. Az útmutató szerint a TMR nem elsősorban szankcionálásra, hanem a pontos adatszolgáltatásra és az esetleges hibák javításának elősegítésére szolgál. Ez azonban a gazdálkodók részéről is nagyobb adminisztratív tudatosságot igényel.
Forrás: NAK
MezőHír Tudástár: mezőgazdasági vízgazdálkodás – a termőföld, a növényállomány és a táj vízkészleteinek tudatos kezelése, amely magában foglalja a vízmegtartást, az öntözést, a talajvédelmet, a vízjogi megfelelést és az aszálykockázat csökkentését; célja a termésbiztonság és a fenntartható mezőgazdasági termelés fenntartása.
