Komor képet festettek a szakértők: a magyar talajokból öt év alatt hét Balatonnak megfelelő vízmennyiség tűnt el, az ország vízgazdálkodása egyre nehezebben alkalmazkodik a klímaváltozáshoz.
Hét Balatonnak megfelelő vízmennyiség tűnt el a magyar talajokból az elmúlt öt évben – erről is szó volt azon a dabasi aszályfórumon, ahol szakértők, gazdálkodók és civilek vitatták meg az egyre súlyosbodó vízhiány következményeit és a lehetséges megoldásokat. A rendezvényt a Zöld Gerillák szervezték, és az eredetileg vártnál jóval nagyobb érdeklődést váltott ki: a helyiek mellett természetvédők, önkormányzati szereplők, vízügyi szakemberek és agrárgazdálkodók is részt vettek rajta.
Elsivatagosodunk?
Az esemény azért is volt különösen aktuális, mert nemrégiben a kormány tagjai is a Homokhátság elsivatagosodásával kapcsolatban tartottak terepszemlét Kiskunmajsán, ahol önkéntes vízőrzők kis léptékű vízmegtartó munkájának eredményeit mutatták be. A fórum moderátora Hende Máté, frissen megválasztott országgyűlési képviselő volt.
A beszélgetés résztvevői szerint a Kárpát-medence vízmérlege mára felborult, és vízgazdálkodási szempontból túl vagyunk a klimatikus átbillenési ponton. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság adatai alapján 2021 óta hét Balatonnak megfelelő mennyiségű víz tűnt el a magyar talajokból, amelyet a korábbi módszerekkel már nem lehet pótolni.
Gacsályi József szerint a jelenlegi – általa hamisnak nevezett – tájhasználat hosszú távon fenntarthatatlan, Keresztes László Lóránt pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt években az aszályhelyzet kezelésében alig történt érdemi előrelépés. A vízmegtartás továbbra sem kap megfelelő szerepet az agrárszabályozásban, miközben a mezőgazdaság kulcsszereplő lehetne az alkalmazkodásban.
Baranyai Zsolt a dabasi turjános példáját említette, ahol a mocsári erdők kiszáradása már visszafordíthatatlannak látszik. Szerinte a sikeres védekezéshez az érintett ágazatok együttműködésére, rugalmasabb szabályozásra és célzott támogatásokra lenne szükség.
Balogh Péter a Vízválasztó koncepció alapelveit ismertetve úgy fogalmazott: nem a természetet kell az emberi igényekhez igazítani, hanem az emberi tevékenységeket a táj működéséhez. Úgy véli, a vízügyi rendszert és az agrárszabályozást is át kell alakítani, hogy a víz természetes útjai nagyobb teret kapjanak.
A fórum második részében a résztvevők kérdéseket tehettek fel a szakértőknek. Elhangzott, hogy az ország 26 ezer kilométeres csatornarendszerének egy része alkalmassá tehető vízpótlásra, például a folyók többletvizének visszatartásával és lassabb elvezetésével. Szóba került egy, a Tisza alsó szakaszán előkészítés alatt álló projekt is, amely a korábbi árterek rehabilitációjára épülne.
Elhangzott, a mezőgazdaságnak alkalmazkodnia kell a megváltozott körülményekhez, ehhez azonban olyan támogatási rendszerre lenne szükség, amely az ökoszisztémák védelmét is ösztönzi. Az öntözést nem vetették el, ugyanakkor hangsúlyozták: megfelelő vízkészlet nélkül ez sem jelent tartós megoldást.
A fórum végén többen kiemelték, hogy az aszály elleni védekezésben fontos szerepe lenne a lakossági tájékoztatásnak és az önkormányzati szemléletformálásnak is. A most elindított párbeszédet további szakmai beszélgetésekkel folytatják.
A témában ez a cikkünk is érdekelni fogja: Új irányt keresnek a gazdák: a talajban kezdődik a változás
Forrás: Oubit.hu
Szerző: Tamás Nándor
MezőHír Tudástár: Vízmegtartás – A vízmegtartás célja, hogy a lehulló csapadék és a folyók időszakos többletvize ne távozzon túl gyorsan a tájból, hanem a talajban, mélyebb fekvésű területeken vagy természetes vízjárta élőhelyeken hasznosuljon. Aszályos időszakokban ez javíthatja a talaj vízellátását, mérsékelheti a terméskockázatot, és segítheti a mezőgazdaság alkalmazkodását a klímaváltozáshoz.
