A Hormuzi-szoros körüli fennakadások nemcsak az energiapiacot rázhatják meg: a műtrágya drágulása és hiánya a gazdák következő szezonját is veszélybe sodorhatja.
Nem az olaj az egyetlen veszély
A Hormuzi-szoros válságát sokan elsőként az olaj és a gáz felől nézik, pedig a mezőgazdaság számára legalább ekkora kérdés a műtrágya. A térség kulcsszerepet játszik a nitrogénműtrágyák, különösen a karbamid és az ammónia globális kereskedelmében. A világ nitrogénműtrágya-kereskedelmének több mint negyede, valamint az LNG mintegy ötöde halad át a szoroson, márpedig a földgáz a nitrogénműtrágya-gyártás alapvető költségtényezője. A FAO is arra figyelmeztet, hogy a Hormuzi-szoros forgalmának zavara egyszerre érinti az energia-, műtrágya- és élelmiszerpiacokat. A szervezet szerint a közel-keleti karbamid ára egyetlen hét alatt 19 százalékkal, az egyiptomi karbamidé 28 százalékkal emelkedett, és ha a válság tartós marad, a műtrágyaárak 2026 első felében átlagosan 15–20 százalékkal lehetnek magasabbak.
A gazdák fizetik meg először az árát
A World Farmers’ Organisation előrejelzése szerint, ha a műtrágya-kereskedelem akadozása nem rendeződik, 2027-ben akár 15 százalékkal is csökkenhet a világ élelmiszer-termelése. A szervezet különösen a déli féltekét tartja sérülékenynek, mert ott az augusztus és október közötti időszak a műtrágya-felhasználás egyik legfontosabb szakasza. Az északi félteke gazdálkodóinak valamivel több idejük maradhat az alkalmazkodásra, de az árak emelkedése őket sem kerüli el. A nitrogénműtrágyák szerepe óriási: a világ élelmiszer-termelésének jelentős része ezekre az inputokra épül. Ha a gazda kevesebbet juttat ki, az rövid távon költségcsökkentésnek tűnhet, de könnyen termésveszteséghez vezethet. Ha viszont megveszi a drágább műtrágyát, a nyereség olvadhat el, különösen akkor, ha a terményárak nem követik az inputköltségek emelkedését. Azzal kapcsolatban, mit tehetünk ha drágul a műtrágya, ebben a cikkben írtunk részletesebben.
Jöhet a vetésszerkezeti kényszer
A műtrágyahiány nem minden növényt érint egyformán. A kukorica, a búza, az árpa vagy a rizs tápanyagigénye miatt érzékenyebb lehet a drágulásra, míg a hüvelyesek, például a szója vagy a borsó, részben csökkenthetik a nitrogénműtrágya-függést. Ezért több termelő országban nőhet az érdeklődés az alacsonyabb inputigényű kultúrák iránt. Ez nem egyszerű szakmai finomhangolás, hanem kényszerpálya is lehet. Ha a gazda nem tudja megfizetni a műtrágyát, akkor olyan növényt választ, amely kisebb kockázattal termeszthető. Ez viszont a gabonapiacokon kínálati szűkülést és áremelkedést hozhat.
Rövid távon van tartalék, de a következő szezon fájhat
A WFO szerint a jelenlegi globális gabonatartalékok miatt rövid távon még nem kell azonnali élelmiszer-biztonsági összeomlástól tartani. A probléma inkább a következő szezonokban csapódhat le, mert a gazdák most hozzák meg azokat a döntéseket, amelyek 2027 termését meghatározzák. A FAO szintén arra figyelmeztet, hogy a műtrágya- és energiapiaci zavarok különösen a sérülékeny, importfüggő országokat érinthetik keményen. A magasabb műtrágyaár nemcsak a gazdák költségét növeli, hanem később az élelmiszerárakban is megjelenhet.
Magyar gazdáknak is üzenet
Magyarországon a gazdák már jól ismerik, mit jelent, amikor az inputárak elszabadulnak, miközben az időjárás is egyre kiszámíthatatlanabb. A műtrágya drágulása különösen az intenzív technológiával dolgozó szántóföldi termelőknek lehet fájdalmas. Ilyenkor felértékelődik a talajvizsgálat, a precíziós tápanyag-kijuttatás, a szervesanyag-visszapótlás, a pillangósok szerepe és minden olyan döntés, amely csökkenti a felesleges inputfelhasználást.
MezőHír Tudástár: műtrágyahiány – olyan ellátási zavar vagy tartós áremelkedés, amely korlátozza a nitrogénműtrágyák, például a karbamid és az ammónia hozzáférhetőségét, növeli a gazdák inputköltségét, módosíthatja a vetésszerkezetet, és terméscsökkenésen keresztül hat az élelmiszerárakra.
