Fekete dátumként került bele az agrárium naptárába 2013 augusztusa, amikor a Zala vármegyei Lenti községben gyűjtött levélmintákból először mutatta ki a Nébih Növény-egészségügyi és Molekuláris Biológiai Laboratóriuma az aranyszínű sárgaság fitoplazmát.
A betegséget okozó grapevine flavescence dorée (FD) phytoplasma a szőlő egyik legveszélyesebb kórokozója. A fertőzés következtében a szőlőtőkék terméshozama 20–50%-kal csökkenhet, a beteg növények száma évente megtízszereződhet. Az aranyszínű sárgaság fertőzés ellen növényvédő szerrel nem lehet védekezni, az egyetlen megoldás a megelőzés. A betegséget ugyanis egy invazív rovar, az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) terjeszti, amely ellen viszont létezik hatékony permetszer.
Egyes vélekedések szerint, ha nem foglalkoznak kellő súllyal és odafigyeléssel a problémával, akár a filoxérajárványhoz hasonló pusztulást is elszenvedhet egy-egy terület.
Az elhanyagolt, gazos ültetvények a veszélyesek
A vészharangot országos szinten először Laposa József, badacsonyi borász és tájépítész kongatta meg 2017-ben, amikor a teljes Badacsony-hegy zárlat alá került a fertőzés miatt. A borász egy szaklapban írt cikkben hívta fel a gazdák figyelmét a veszélyes kórokozóra. „Fel kell mérni a zárlat alá tartozó területek művelési állapotát, meg kell határozni a szükséges intézkedéseket, a végrehajtásért felelősöket. Ki kell dolgozni az intézkedések gazdasági, pénzügyi feltételeit. A Badacsony-hegy megújítása a bozóttól, erdőktől, műveletlen területekről, kártevőktől történő megszabadítása, a meredek területek újbóli művelésbe vonásának kiemelt támogatása – a tájképi, tájesztétikai, építészeti értékek megőrzésével, a történelmi hangulat megerősítésével – kiváló mintapéldája lehet a borvidéki megújulásnak, amely alkalmazható az ország más borvidékein is” – nyilatkozta akkoriban a borász. A betegség ugyanis főként a műveletlen, gazos területekről terjedhet tovább, illetve ott, ahol nem permeteznek az előírt módon.
Milyen betegség az aranyszínű sárgaság?
A betegség következtében a szőlőtőke fejlődése már tavasztól visszamarad, néha hajtások sem képződnek. A fogékony fajtáknál a fásodás elmarad, a vessző elvékonyodik és gumiszerűvé válik. Ha a tőke a tenyészidő során később fertőződik, a megindult fásodás megáll. A hajtásokon az első, enyhe sodródást mutató levelek a nyár közepén jelennek meg. A tünetek fokozatosan erősödnek, és kialakul a betegségre jellemző, levél fonáka felé történő, háromszög alakú sodródás. A napnak kitett levélrészeken a fehér bogyójú fajtáknál a levéllemez részleges vagy teljes sárgulása, kék bogyójú fajtáknál vörösödése figyelhető meg. Mindkét esetben a levélfelület fémes színezetet kaphat.
Augusztus és szeptember hónapokban a főerek mentén krémsárga foltok jelennek meg, amelyek fokozatosan terjednek a levélfelületen, végül a teljes levél elszárad. Az így elhalt, megkeményedett levelek ősszel később hullanak le, mint az egészségesek. Télen a be nem érett vesszők elfeketednek és elpusztulnak. A következő tavasszal a megmaradt rügyekből keletkező virágzat leszárad, kevesebb fürt képződik. Késői fertőzés esetén a bogyók zsugorodnak, megbarnulnak, rossz ízűvé válnak.
Az európai szőlő szinte mindegyik fajtája fogékony a betegségre, különösen a Chardonnay, valamint a Cabernet Sauvignon, a Sauvignon Blanc, a Pinot Noir és az Olaszrizling. Az amerikai alanyfajtákat többnyire tünetmentesen fertőzi.
Így kerüljük el a fertőzést!
Míg 2019 előtt a fertőzés csak a dunántúli vármegyéket érintette, ma már sajnos a 19 vármegyéből 18-ban igazoltan jelen van a kórokozó, és 22 borvidékből 21 érintett. A helyzet továbbra is Zala vármegyében a legsúlyosabb, a vármegye egész területe fertőzött, valamint a Balaton északi és déli részén, azaz Veszprém és Somogy vármegyék egyes területein is komoly a fertőzöttség. A többi területen a kórokozó előfordulása szórványos.
Az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma a fertőzött növény háncsrészében él, önállóan és mechanikai úton továbbterjedésre nem képes. Új területekre és ültetvényekbe elsősorban fertőzött szaporítóanyaggal kerülhet. Ebben jelentős szerepet játszik fő vektora, az amerikai szőlőkabóca. A rovar testében felszaporodó kórokozó a vektor szívogatásával kerül át az egészséges növényekbe.
A védekezés három területre osztható: a nyesedékek megsemmisítésére, a felderítésre és a permetezésre. Mivel a kabóca tojás alakban telel át a szőlővessző kérge alatt, így fenn tud maradni a tél végi metszéssel eltávolított vesszőkön is, ezért ezeket a nyesedékeket mindenképpen el kell égetni. Az amerikai szőlőkabóca nyomon követése érdekében sárga, ragacsos színcsapdák kihelyezésével végezhető el a felderítés a szőlőültetvényekben. Olyan területeken, ahol az amerikai szőlőkabóca előfordul, rendszeres kémiai védekezés szükséges. A permetezést a tojások ellen olajtartalmú szerekkel a nyugalmi időszakban, a lárvák és a kifejlett egyedek ellen a tenyészidőszakban kell elvégezni.
Országos akcióval is segít a hatóság
A tavalyi évben már több elemből álló országos akció is indult a szőlő aranyszínű sárgaság betegség visszaszorítása érdekében. Szeptemberben a kormány által elfogadott akcióterv részeként országos felderítés indult. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa 6–8 fős szemlecsoportokat állított fel, akik országszerte bejárták a szőlőterületeket. A csoportokban növényorvosok, növényvédelmi és szőlész-borász hallgatók, hegybírók és termelők vettek részt, a helyi növényvédelmi felügyelők vezetésével.
Az átfogó, gyors hatósági fellépésre épülő program a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) számára a drónos felderítés, valamint – a legsúlyosabban érintett területeken – a légi permetezés megszervezését írta elő a kormányhivatalok szakembereinek közreműködésével. A drónos felderítés által rögzített képeken mesterséges intelligencia bevonásával keresték meg a fertőzésre utaló tüneteket. Így a hatóság célirányosan ellenőrizheti a betegséggel potenciálisan érintett ültetvényeket, számottevően felgyorsítva az azonosítást.
A Nébih tematikus oldalán (portal.nebih.gov.hu/amerikai-szolokaboca) pedig részletes tájékoztatókat találhatnak a gazdák a betegségről, a védekezésről.
Új módszer: kutatás igazolja a sorköztakarók hatékonyságát
Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet legújabb eredményei alapján jelentősen csökkenti a szőlőkabócák egyedszámát a szőlősorok közé vetett, fajgazdag, honos fajokból álló, nyárra virágzó rétté alakuló növénytakaró létesítése, ami kedvelt élőhelye számos olyan hasznos ízeltlábúnak, amelyek képesek csökkenteni a kártevők jelenlétét az ültetvényben.
(fotó: izeltlabuak.hu, Bauer Béla)
A kutatás 2022-ben kezdődött, az egri és tokaji kísérletekben két vetésképet hasonlítottak a spontán gyomos (kontroll) sorközökhöz: egy 6 fajból álló, illetve egy 19 fajos „Élő Sorköz” keveréket. Az első évben még nem látszott különbség, 2023–2025-ben viszont a vetett sávokban alacsonyabb volt a kabóca egyedszáma; a 6 fajos keverék több helyen szignifikánsan jobb eredményt adott.
„A virágos talajtakaró növényeknek több hasznuk is van, például védelmet biztosítanak az eróziós folyamatok ellen, javítják a talajállapotot, kiegyenlítettebbé teszik az ültetvény klímáját (hőstressz-mérséklés), és komplex módon támogatják a hasznos ízeltlábúakat. Kutatási eredményeink azt mutatják, hogy a virágos sorköztakarók még a szőlőtőkéken is képesek növelni a ragadozók egyedszámát, ezzel összefüggésben pedig a szőlőkabócák kevésbé tudnak felszaporodni az ilyen helyszíneken. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a sorközvetés gyakorlata önmagában nem elegendő a szőlőkabóca és az általa terjesztett betegség megfékezéséhez” – számolt be az ÖMKi kutatási eredményeinek gyakorlati alkalmazhatóságáról dr. Mezőfi László projektvezető kutató.
SZERZŐ: DOBÓ CSABA
MezőHír Tudástár: amerikai szőlőkabóca – invazív szőlőkártevő és növényegészségügyi vektor, amely a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazmát terjeszti, ezért a fertőzés megelőzésének alapja a fertőzött szaporítóanyag kizárása, a nyesedék megsemmisítése, a sárgalapos felderítés és a következetes vektorvédekezés a szőlőültetvényekben.
