Az amerikai szőlőkabóca és az általa terjesztett aranyszínű sárgaság komoly veszélyt jelent a magyar szőlőtermesztésre. Az ökológiai védekezés csak integrált megközelítéssel lehet sikeres.
Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) 2006-ban jelent meg Magyarországon, és azóta egyre nagyobb gondot okoz a hazai szőlőültetvényekben. A kártevő önmagában nem tesz kárt a tőkékben, ám terjeszti a szőlő aranyszínű sárgaságát előidéző fitoplazmát, amely súlyos pusztítást végezhet az ültetvényekben. A fitoplazma 2013 óta hazánkban is jelen van, és bejelentésköteles károsítónak számít. Az ökológiai szőlőtermesztők számára a védekezés komoly kihívás, de megfelelő módszerekkel a kártétel visszaszorítható. Ennek módszereit összegzi az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi).
A szőlőkabóca évente egy nemzedéket nevel, tojás alakban telel át a szőlőtőkék kéregrepedéseiben. Tavasszal a lárvák kikelnek, majd fokozatosan fejlődve nyárra érik el az imágó állapotot. Június végétől jelennek meg a kifejlett, repülni képes egyedek, amelyek képesek a fitoplazma terjesztésére. A cél ezért a kabóca egyedszámának alacsonyan tartása, hogy a kórokozó ne érje el a járványos szintet.
Olajos lemosás: Mivel a tojások kéregrepedésekben telelnek, a leghatékonyabb első védekezés a koratavaszi olajos lemosás. Ez jelentősen csökkenti a lárvák kikelését. Sokan őszi, lombhullás utáni olajos kezelést is végeznek, amely kén hatóanyaggal kiegészítve nemcsak a kabóca tojásait, hanem más kártevők (pajzstetvek, atkák) és kórokozók (pl. lisztharmat) áttelelő alakjait is gyéríti.
Engedélyezett ökológiai készítmények: Az ökológiai termesztők számára a vegetációs időszakban spinozad és narancsolaj hatóanyagú készítmények érhetők el. 2025-ben szükséghelyzeti engedélyt kaptak piretrin és azadiraktin tartalmú szerek is, ugyanakkor fontos, hogy a piretrin a méhveszélyessége miatt nem alkalmazható virágzó sorközökben. A kezeléseket mindig a megfigyelések – például sárga ragacslapos csapdák – alapján kell időzíteni. Az engedélyezett szerek listáját itt találja.
A tőkék kondíciójának erősítése: Az egészséges tőkék kevésbé fertőződnek meg, és jobban tolerálják a fitoplazmát. A stresszelt, sárguló levelet hozó tőkék viszont kifejezetten vonzzák a kabócát. A kondíciójavító készítmények listája itt található.
Növényvédelmi gépek karbantartása: Sokszor a hatástalan kezelés mögött nem a készítmény hibája, hanem a technológiai problémák állnak. Fontos a fúvókák tisztítása, a szóráskép ellenőrzése és a permetlé megfelelő fedettségének biztosítása.
Összehangolt védekezés: A kabóca repülő, kifejlett alakjai miatt az egyéni védekezés sokszor kevés. A legjobb eredmény akkor érhető el, ha a szomszédos ültetvények gazdái közösen és összehangoltan lépnek fel a kártevő ellen.
Káros szomszédság és elhanyagolt ültetvények: A legnagyobb fertőzési forrást a nem megfelelően kezelt szomszédos szőlők jelentik. Ezekben a kabóca könnyen áttelel, és a fitoplazmás tőkék sem kerülnek eltávolításra. Ilyen esetekben a szomszédos tulajdonos bevonása, szükség esetén hatósági intézkedés is elengedhetetlen.
A fitoplazmás tőkék eltávolítása: A védekezés egyik legfontosabb eleme a fertőzött tőkék eltávolítása. A kék bogyójú fajták levelei vörösödhetnek, a fehér bogyójúaké sárgulhatnak, de a diagnózist mindig több tünet alapján kell felállítani. Az érintett tőkéket haladéktalanul jelenteni kell a NÉBIH felé, majd a hivatal intézkedése után eltávolítani és megsemmisíteni.
Metszés és zöldmunka: A kabóca tojásai leggyakrabban a 2–3 éves vesszőkön telelnek, ezért a szakszerű metszés és a nyesedék elégetése kiemelten fontos. Zöldmunka során a fiatal hajtások eltávolításával a lárvák egy része is gyéríthető. Emellett olyan lombfal kialakítása a cél, amely jól átpermetezhető, és lehetővé teszi a készítmények hatékony kijuttatását.
Sarjhajtások és gazdanövények eltávolítása: A kabóca kedveli a szőlőalanyokat, amelyek gyakran tünetmentesen fertőződnek. Ezért fontos a sarjhajtások eltávolítása, valamint a fitoplazmát fenntartó gazdanövények – például bálványfa, erdei iszalag, éger – kiirtása az ültetvény környezetéből. Különösen a bálványfa jelent veszélyt, mert sokszor közvetlenül az ültetvényben is megjelenik.
Biológiai sokféleség fenntartása: A virágos sorköztakarók és az élőhelyfoltok elősegítik a hasznos ízeltlábúak jelenlétét, például a kabóca lárváit fogyasztó ragadozókat, így hozzájárulnak a populáció szabályozásához. Ugyanakkor önmagukban nem elegendőek, de kiegészítő elemként fontosak az ökológiai gazdálkodásban.
Kapcsolódó cikkeink:
Itt a hatpontos akcióterv a szőlőkabóca ellen!
Az aranyszínű sárgaság egyértelmű jelei
MezőHír Tudástár
Amerikai szőlőkabóca
Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) hazánk egyik legveszélyesebb szőlőkárosítója, mert terjeszti az aranyszínű sárgaság fitoplazmát. Védekezése integrált megközelítést igényel: koratavaszi olajos lemosással gyéríthetők a tojások, vegetációban engedélyezett ökológiai készítményekkel csökkenthető a lárvák száma, míg a fertőzött tőkék eltávolítása és a szomszédos ültetvények bevonása kulcsfontosságú. Az összehangolt fellépés elengedhetetlen a járvány megelőzéséhez.
