2035-re mintegy 3,1 billió dollárnyi új piac nyílhat meg az élelmiszeriparban, de ebből nem automatikusan részesednek majd a termelők. A PwC Strategy& friss, Future of Food 2.0 című elemzése szerint a növekedést nem egyszerűen a fogyasztás bővülése hajtja, hanem az egész értékláncot átformáló szerkezeti változások, a technológiai fejlődés és az egészségtudatos vásárlói igények erősödése. Ez a folyamat a mezőgazdaság számára egyszerre jelenthet komoly kockázatot és új lehetőséget.
Nem több fogyasztás, hanem új szerkezet mozgatja a piacot
A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy az élelmiszergazdaságban zajló növekedés közel 90 százaléka szerkezeti átalakulásokhoz kapcsolódik. Vagyis nem arról van szó, hogy a világ egyszerűen sokkal többet fog enni, hanem arról, hogy másképp termel, más alapanyagokat használ, más feldolgozási és értékesítési modellekre áll át.
Jó példa erre a tejsavó, amely korábban tipikus mellékterméknek számított, ma viszont értékes alapanyagként jelenik meg. Ez jól mutatja, hogy a jövő nyertesei sokszor azok lehetnek, akik a jelenlegi mellékáramokban, hulladékokban vagy alacsonyabb értékű anyagokban látnak új üzleti lehetőséget.

Három erő formálja át az élelmiszerláncot
A változásokat három fő tényező gyorsítja. Az egyik az egészségtudatos életmód térnyerése, a másik a gyors és kényelmes élelmiszer-ellátás iránti igény erősödése, a harmadik pedig a klímakockázatok fokozódása. Ezeket a folyamatokat tovább gyorsítja a technológiai fejlődés és a mesterséges intelligenciára épülő megoldások terjedése.
Ez a mezőgazdaságban azt jelenti, hogy a termelésnek egyszerre kell hatékonyabbá, rugalmasabbá és kiszámíthatóbbá válnia. Csakhogy ez az átállás jelentős beruházásokat igényel, márpedig éppen a termelői oldal van leginkább kitéve a költség- és klímakockázatoknak.
Nőhet az üvegházi termelés és a precíziós gazdálkodás szerepe
A PwC szerint a teljes értékláncban megjelennek a növekedési lehetőségek. A mezőgazdaságban különösen az üvegházi termelés bővülése és a precíziós gazdálkodás további erősödése látszik ígéretes iránynak. Ezek nemcsak a hatékonyságot növelhetik, hanem a gazdaságok ellenálló képességét is javíthatják.
A feldolgozóiparban közben a fenntartható csomagolás kerül egyre inkább előtérbe. A vásárlók nyitottak a környezetbarát megoldásokra, de csak addig, amíg azok nem okoznak jelentős többletköltséget vagy kényelmetlenséget. Vagyis a fenntarthatóság önmagában nem elég, üzletileg is működőképes formát kell öltenie.
Az egészség felől jön az egyik legerősebb nyomás
A fogyasztói oldalon az egyik legizgalmasabb változás, hogy egyre többen már nem pusztán táplálékként tekintenek az élelmiszerre, hanem az egészségmegőrzés, a fittség és a személyre szabott életmód eszközeként. Ebben egyre nagyobb szerepet kaphatnak a viselhető digitális egészségügyi eszközök és az MI-alapú elemzések is.
A tanulmány arra is kitér, hogy a GLP–1 típusú, étvágycsökkentő gyógyszerek a jövőben szintén hatással lehetnek a piacra. Ezek befolyásolhatják az adagméreteket, a jóllakottságérzetet és az étkezési preferenciákat, ami élénkítheti a keresletet a fehérjében gazdag és funkcionális élelmiszerek iránt.
A termelőknek nem automatikus a helyük az új rendszerben
A legnagyobb kérdés az, hogy ebből az átalakulásból mennyit tudnak majd megfogni a termelők. A precíziós technológiák, a digitalizáció és a regeneratív gazdálkodás bevezetése jelentős pénzügyi terhet jelent, miközben sok gazdálkodó ma még nem is a hatékonyságnövelésért, hanem egyszerűen a stabil működés fenntartásáért küzd.
Magyarországon ez különösen érzékeny kérdés, mert sok gazdaság nem rendelkezik azokkal az erőforrásokkal, amelyekkel nagy áruházláncok vagy magasabb hozzáadott értékű piacok beszállítója lehetne. Emiatt a versenyelőny nem önmagától jön létre, hanem beruházási képesség, tudás és célzott támogatási környezet kell hozzá.
A támogatás önmagában nem elég, jól kell elkölteni
A PwC szakértői szerint az átalakulás kulcsa a gazdálkodók beruházási képességének javítása. Ez azért lényeges, mert csak így lehet átállni a magasabb hozzáadott értékű, adatvezérelt és minőségbiztosított termelési modellekre.
A hazai termelőknek tehát nemcsak támogatásra lesz szükségük, hanem arra is, hogy ezeket a forrásokat valóban stratégiai fejlesztésekre fordítsák. A következő években nem az lesz előnyben, aki egyszerűen gépet vagy technológiát vásárol, hanem az, aki világosan látja, milyen piaci irányhoz akar alkalmazkodni.
Partnerség nélkül nem megy
A tanulmány másik fontos üzenete, hogy az ágazat szereplői önállóan nem tudják kezelni a változások léptékét. Ezért a jövőben felértékelődnek a hosszú távú együttműködések a termelők, technológiai vállalatok, csomagolóipari cégek, egészségügyi szereplők, logisztikai szolgáltatók és döntéshozók között.
Ez a mezőgazdaság számára azt üzeni, hogy a versenyképesség egyre kevésbé csak termelési kérdés lesz. Egyre inkább azon múlik majd, ki milyen hálózatba tud bekapcsolódni, milyen adatot tud szolgáltatni, milyen minőséget tud garantálni, és mennyire gyorsan tud reagálni a fogyasztói igények változására.
Forrás: PwC Strategy& – Future of Food 2.0
MezőHír Tudástár: agrárfordulat – az élelmiszer-gazdaság szerkezeti átalakulása, amelyben a növekedést nem a fogyasztás bővülése, hanem a technológiai fejlődés, az egészségtudatos kereslet, a klímaalkalmazkodás és az adatvezérelt termelés erősödése hajtja; lényege, hogy a versenyképességet egyre inkább a precíziós, magasabb hozzáadott értékű alkalmazkodás határozza meg.


