Interjú Horváth Bencével, a Mouse Plow fejlesztőjével
Kiállításokon vagy az újdonságokat keressük, vagy épp egy régóta ismert, makacs gyakorlati problémára próbálunk kézzelfogható választ kapni. A TMG REAG Talajélet konferencián a Busa Bt. standján kiállított Mouse Plow csak részben ígért áttörést: meglévő hatóanyagra, pláne meglévő – és ismétlődő – problémára nyújtott egy merőben új alternatívát.
Ha már a T-fa és a pocokpuska nem győzi
A mezei pocok elleni védekezésnél sokáig nem is feltétlenül az volt a legnagyobb kérdés, hogy „mivel”, hanem hogy „hogyan”. A felszíni kijuttatás tiltott, a kézi bedolgozás pedig munkaerőigényes, költséges és egyre kiszámíthatatlanabb. Márpedig amikor egy fertőzés időablaka szűk, a gazdálkodónak nem mindegy, hogy napok alatt kezelhető-e a terület, vagy a munka elhúzódik, mert nincs ember, nincs kapacitás, vagy szétesik a szervezés.
„Az engedélyezett szerre épített, eddig kézi kijuttatásra szorul védekezéshez képest a különbséget a kijuttatás módja adja” – mutatta be a nemrégiben debütált gépet a kiállításon Horváth Bence fejlesztő mérnök. „A célunk az volt, hogy a csalétek ne a felszínen, hanem a felszín alatt, egy mesterségesen kialakított „járatban” jusson a pockok elé, így a módszer egyszerre legyen célzott és a gyakorlatban is jól kivitelezhető. A TMG REAG kiállításon pedig különösen aktuális a technológiánk bemutatása, hiszen regeneratív körülmények között – a természet velejárójaként – gyakrabban jelenik meg a pocok és kártétele.”
A Mouse Plow a fertőzött területeken mesterséges alagutakat hoz létre, és ezekbe az alagutakba juttatja be a csalétket. A technológia a drénezés logikáján alapszik – hangsúlyozta Horváth Bence –, csak itt nem a víz elvezetése a cél, hanem egy formázott üreg létrehozása a talajban, amit a pocok a felszín alatt megtalál. Fejlesztéskor kifejezett elvárás volt, hogy a felszínt ne „túrják fel”, hisz a pocokprobléma jellemzően nem tarlón jelentkezik, hanem élő kultúrában – lucernában, gabonában, takarónövényben –, ahol a felszínbolygatásnak azonnali agronómiai ára lenne. A fejlesztőknek szinte egy „szándékosan rossz lazítót” kellett építeniük, olyan eszközt, amely erőből készít járatot a talajban, de közben a növényállományt és a felszínt a lehető legkisebb mértékben zavarja.
A pockok elleni védekezésnél – a termelői tapasztalatok szerint – nem a folyamatos, egyenletes szórás hozza a legjobb eredményt. Mivel csak kis mennyiségű csalétket szabad kijuttatni, fontos, hogy a csalétek „megtalálható” legyen. Ezért alkalmaznak szakaszos adagolást a Mouse Plow-nál, a csalétkek kb. 1,5 méterenként követik egymást. „Az adagolás ritmusát eleve a kereshetőséghez igazítottuk” – hangsúlyozta a rögtönzött gépbemutatón Horváth Bence.
A fejlesztő a kezelési mintáról is beszélt, mert szerinte ez az a rész, ahol a gép valódi „üzemi” logikája látszik. Jellemzően két nyomban dolgoznak, vagyis a traktor mögé két egységet felszerelve két járatot készítenek, tehát egyszerre két „sorban” történik a kezelés. Azonban nem kell a teljes táblát sűrűn „besatírozni”: tapasztalataik szerint elég, ha a beavatkozást kb. 20 méterenként ismétlik. Emellett a táblát érdemes a kezelés előtt körben is megjárni – mintegy „keretet” adva a területnek –, mert ezzel mérsékelhető a pockok ki- és bevándorlása a kezelt területen.
Mivel a mezei pocok megjelenése ciklikus, általában hároméves ritmus jellemzi, ezért a két évvel ezelőtti invázió után reális, hogy a következő időszakban ismét napirendre kerül a kérdés. Ilyenkor különösen felértékelődik az időfaktor, ha a védekezés nem az utolsó pillanatban, munkaerő után kapkodva történik, hanem van egy technológia, amely kiszámíthatóan mozgósítható. A rendszer üzemeltetéséhez egy személy és egy erőgép elegendő, a területteljesítmény pedig a kijuttatási tervtől függően 1–10 hektár óránként. A kézi kijuttatáshoz (pocokpuska) képest jelentős munkabér-megtakarítás adódhat, és bizonyos területnagyságnál már innentől megtérül a beruházás.
Mi a jelenlegi helyzet?
A mezei pocok (Microtus arvalis) állománya többéves hullámzásra hajlamos: kedvező években gyorsan felszaporodik, majd az állomány visszaesik. Tömeges elszaporodása 3–4 évente ismétlődhet, de ez erősen időjárás- és tájhasználat-függő, tehát nem garantált „menetrend”.
Mi okozhatja az elszaporodást?
‑ Az enyhe tél magasabb arányú áttelelést eredményez.
‑ A szárazabb, kevésbé csapadékos időszak eredményeként kevesebb fészek pusztul el.
‑ A bőséges táplálék is (pl. tarló, táblaszegélyek, évelő takarás) kedvez a túlélésüknek.
‑ A gyenge ragadozónyomás (kevés egerészölyv, vércse, bagoly, róka stb.), a T-fák hiánya hozzájárulhat egy-egy pocokinvázióhoz.
Mikor kell komolyan venni?
Ha már 100 m²-en 3–5 aktív járatot találunk, akkor a kémiai védekezés elkerülhetetlen.
Általánosan engedélyezett készítmények (Nébih-lista).
A Nébih hivatalos összesítése szerint mezei pocok ellen jelenleg engedélyezett készítmények:
‑ Arvalin LR – 40 g/kg cink-foszfid,
‑ Arvalin 2,5 – 25 g/kg cink-foszfid,
‑ Ratron GL – 8 g/kg cink-foszfid,
‑ Ratron GW – 25 g/kg cink-foszfid,
‑ Ratron ST – 8 g/kg cink-foszfid,
‑ Delu és Detia Carb – 800 g/kg kalcium-karbid.
Szükséghelyzeti (eseti) engedélyek – időszakosan:
‑ Pocok Tox MAX (75 mg/kg klórfacinon) – a határozat szerint 2026. január 5-től 2026. május 4-ig engedélyezett szükséghelyzetben (feltételekkel, növényorvosi felügyelet stb.).
‑ Rodent Stop – a NAK tájékoztatója szerint a legutóbbi időszak 2025. szeptember 20–2026. január 17. volt.
Sándor Ildikó
MezőHír Tudástár: Mezei pocok kártételi küszöbértéke – A mezei pocok kártételi küszöbértéke azt a fertőzöttségi szintet jelöli, amelynél a védekezés gazdaságilag indokolttá válik. Szántóföldi kultúrákban irányadó érték, ha 100 m²-en 3–5 aktív járat található. E küszöb felett a terméskiesés kockázata meredeken nő, ezért a célzott, engedélyezett készítménnyel végzett beavatkozás nem halasztható. A küszöbérték segíti az okszerű, időzített védekezést.
