Talán nincs még egy olyan növényvédőszer-hatóanyag, amelynek használata akkora vitát váltana ki az agráriumban, mint a glifozát. Nyomós környezetvédelmi és humánegészségügyi érvek szólnak a herbicid használata ellen, míg hatékonysági és versenyképességi érvek az engedélyezése mellett. Egy biztos: a viták velünk maradnak, mert az EU 2023-tól újabb tíz évre megújította a hatóanyag engedélyét. Jelenleg a tagállamok hatásköre eldönteni, hogy emellett alkalmaznak-e felhasználást szabályozó vagy korlátozó intézkedéseket.
Az első kritikák2017-ben több mint egymillió uniós polgár – 22 tagállamból elérve a nemzeti küszöböt – írta alá azt a petíciót, amely a glifozát mint aktív hatóanyag betiltását követelte. A „Tiltassák be a glifozátot, és védjék az embereket és a környezetet a mérgező peszticidektől!” című kezdeményezés hivatkozott a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) 2015-ös besorolására, amely a glifozátot az emberre nézve „valószínűleg rákkeltő” (2A) kategóriába sorolta. A civil szervezetek és támogatók hangsúlyozták, hogy a glifozát tartalmú gyomirtók ökológiai kockázatot jelentenek, és hozzájárulhatnak az ökoszisztémák degradációjához. Vagyis nem csupán az emberi egészség, hanem a természet, a talaj, valamint a vízi és szárazföldi élővilág is veszélyben lehet.
A petíció kiemelte, hogy a glifozát széles körben használatos a mezőgazdaságban, közterületeken és a magánkertekben is, így az emberek és a környezet hosszú távú, krónikus expozíciónak vannak kitéve, ami növeli az egészségügyi és környezeti kockázatokat. A kezdeményezés a növényvédőszer-engedélyezési eljárás reformját is sürgette. Javaslatuk szerint a kockázatértékeléseknek független, tudományos kutatásokon kellene alapulniuk, nem ipari megbízásból készült dokumentumokon. Továbbá szükségesnek tartották a peszticidek használatának fokozatos csökkentését, mégpedig olyan mértékben, amely az EU-t egy teljesen peszticidmentes jövő felé mozdítaná.
Politikai megosztottság
Az Európai Bizottság reagált a kezdeményezésre, de nem tette meg a betiltásról szóló jogalkotási javaslatot, arra hivatkozva, hogy nincsen megalapozott tudományos és jogi alapja a betiltásának. Ugyanakkor a kezdeményezés hatására vállalta, hogy lépéseket tesz a peszticidértékelési-rendszer átláthatósága érdekében. A döntésben az uniós szakértői hatóságok, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) és a European Chemicals Agency (ECHA) vizsgálataira hivatkoztak, amelyek nem találtak aggályokat az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt kockázatot illetően. 2017-ben újabb öt évre hosszabbították meg a glifozát használati engedélyét. Ezt követően, 2022-ben az engedélyt egy további, egyszeri +1 évre ismét meghosszabbították, miután a tagállamok az Állandó Növény-, Állati-, Élelmiszer- és Takarmányügyi Bizottságban (PAFF Committee) szavaztak róla.
2023 októberében az uniós tagállamok képviselői a Standing Committee on Plants, Animals, Food and Feed (PAFF/SCoPAFF) keretében szavaztak a glifozát további tíz évre történő újraengedélyezéséről. Bár a javaslatot több ország is támogatta, sem az elfogadáshoz, sem az elutasításhoz nem alakult ki a szükséges minősített többség. Több tagállam – köztük Ausztria és Luxemburg – ellenezte, míg mások tartózkodtak. Mivel a minősített többség nem jött létre, az uniós eljárásrend szerint a döntés joga az Európai Bizottságra hárult. A Bizottság 2023. november 28-án kiadta a rendeletet, amely 2033-ig meghosszabbítja a glifozát engedélyét, bizonyos feltételek és korlátozások mellett – például továbbra is tiltott a deszikkálási (aratás előtti szárítási) célú felhasználása.
Növekvő igények
A világ népessége az elmúlt ötven évben közel megduplázódott, és az egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás is növekedett. Magyarországon évente átlagosan 60–70 kilogramm élelmiszer jut fejenként a kukába. Ez a mennyiség még nem tartalmazza a teljes élelmiszerláncban keletkező további, jelentős veszteségeket, amelyek a termelés, raktározás, feldolgozás, szállítás és bolti selejtezés során keletkeznek. Eközben a művelésbe vonható földterületek végesek. Az egyre növekvő igényeket elsősorban a terméshozamok növelésével lehet kielégíteni, amelyben az agrotechnikai megoldások mellett fontos szerep jut a növényvédő és kondicionáló szereknek. Nem meglepő tehát, hogy a gazdálkodók többsége alapvető szükségletnek tartja az elérhető és eredményes növényvédő szereket.
A glifozát továbbra is az egyik leghatékonyabb, jól felszívódó, szisztemikus gyomirtó szer. Totális hatású készítmény, vagyis egyaránt hatékony az egy- és kétszikű, valamint az egynyári és évelő gyomok ellen. Megfelelő alkalmazási körülmények és időzítés mellett a fitotoxicitás kockázata minimálisra csökkenthető. Jellemzően vetés előtt alkalmazzák az állománymentes gyomirtásban. Így „tiszta indulást” biztosít a kultúrának, különösen a direktvetéses (no-till) és minimum-műveléses rendszerekben.
Már a kétezres években megjelent kutatások is rámutattak arra, hogy a hatékonyság szempontjából kulcsszerepe van az időzítésnek és a kezelésszámnak. Egy nagymintás,35 különböző helyszínen végzett terepi vizsgálat kimutatta, hogy egyszeri alkalmazás esetén a kezelés későbbi időzítése – a gyomok körülbelül15 cm-es fejlettségi állapotában – eredményezte a legjobb hatékonyságot. Két kezelés alkalmazása esetén még kedvezőbb eredmények voltak elérhetők, különösen akkor, ha az első kezelés idején a gyomok legfeljebb10 cm magasak voltak. A megfelelő alkalmazási körülmények és optimális időzítés a fitotoxicitás kockázatának minimalizálása miatt is kiemelten fontos.
További aggályok
Míg a glifozát esetleges rákkeltő és magzatkárosító hatása továbbra is élénk tudományos vita tárgya, a természetes vizeket szennyező tulajdonsága egyértelműen igazolt. Emiatt a glifozát tartalmú termékeken kötelező feltüntetni a következő figyelmeztetést: „Mérgező a vízi élővilágra, hosszan tartó károsodást okoz”. Számos vízi szervezetben – többek között különböző algafajokban, puhatestűekben (csigákban, kagylókban), rákfélékben, kétéltűekben, hüllőkben és halakban – mutattak ki káros hatásokat.
A glifozát vizekben való jelenléte globális probléma. Egy tudományos felmérés szerint az Egyesült Államokban a vizsgált felszíni vizek 59%-ában, míg a talajvizek 8,5%-ában mutatták ki a glifozátot és bomlástermékét, az AMPÁ-t. Magyarországon az Országos Vízügyi Főigazgatóság 2019-ben 1700 felszíni víz kémiai monitoringpont adatait vizsgálta a jogszabályi határértékekhez viszonyítva, és megállapította, hogy a mérési helyek többségén a glifozát koncentrációja meghaladta a megengedett határértéket.
Van alternatíva?
A növényvédő szerek engedélyezése rendkívül hosszú, összetett és nem mellesleg költségigényes folyamat. Sok esetben jelentős alapkutatást igényel, amelyet bejelentések, kisparcellás kísérletek, laboratóriumi vizsgálatok, valamint tagállami és uniós szintű engedélyezési eljárások követnek. Jó esetben is akár tíz év telik el a hatóanyag-engedélyezési kérelem benyújtásától addig, hogy a kész termék megjelenjen a gazdaboltok polcain. A hosszadalmas folyamat növény-, humán- és sokszor állategészségügyi célokat szolgál: indokolt, hogy csak sikeres vizsgálati eredmények és meghatározott határértékek teljesülése után kerülhessen sor az éles felhasználásra.
Ugyanakkor a lassú engedélyezés nem kedvez az innovációknak, hiszen hosszú idő szükséges ahhoz, hogy egy ötletből piacképes termék váljon. Több tudományos vélemény szerint új hatóanyagok felfedezése sem egyszerű feladat, különösen akkor, ha az alapkutatások jelentős része valójában csak a meglévő hatóanyagok, segédanyagok és vivőanyagok hatékonyabb kombinációinak fejlesztésére, hatásoptimalizációjára irányul. Az alternatívát sokan nem új hatóanyagokban, hanem a biológia gyorsan fejlődő területeiben – például a proteomikában és a genetikában – látják. A rezisztenciára irányuló nemesítés különösen a genetikai kutatások új eredményeinek köszönhetően ígéretes lehetőségeket rejt.
Számos tanulmány bizonyítja, hogy az ismételt és intenzív glifozát-használat szelekciós nyomása rezisztens populációk kialakulásához vezethet (például Lolium vagy Amaranthus fajok esetében). A gyomok elleni hatékony védekezés ezért nem merül ki a növényvédő szerek használatában: integrált gyomgazdálkodásra van szükség. Holisztikus, többlépéses gyomszabályozási stratégiát érdemes alkalmazni, amely tudományos eredményekre és gyomökológiai ismeretekre épül. Ennek első és talán legfontosabb lépése, hogy „megismerjük az ellenséget”: fel kell mérni, milyen gyomfajok vannak jelen, mekkora mennyiségben, milyen életformával, mikor csíráznak, mikor virágoznak, mikor érlelnek magot, milyen jellegű a talaj magbankja stb.
A gyommagbank csökkentése, a gyomterjedés megelőzése és a kultúrnövény versenyelőnyének maximalizálása mind ehhez az ismerethez kötődik. Kulcsfontosságú a megelőzés és a folyamatos monitorozás is: nemcsak a meglévő gyomokat kell irtani, hanem meg kell akadályozni új magok bevitelét vagy terjedését – például a gépek rendszeres tisztításával, illetve a táblaszegélyek és telekhatárok kezelésével.
Számos agrotechnikai módszer– mint a vetésforgó, a takarónövényzet alkalmazása, az optimális tő- és sortáv megválasztása, valamint a makro- és mikrotápanyag-gazdálkodás – szintén hatékony eszköz lehet a gyomok visszaszorításában. Már léteznek olyan mesterséges intelligencián alapuló rendszerek, amelyek képesek a táblákon felismerni a gyomokat, és ennek alapján precíziós, célzott gyomirtást (spot spraying) vagy alternatív beavatkozásokat (például lézeres kezelést vagy robotikus gyomeltávolítást) végezni. Fontos azonban megjegyezni, hogy a szoftveralapú képfeldolgozás nem ad 100%-os pontosságot. A felismerést nehezíti, hogy a korai fejlődési stádiumban a kultúrnövények és bizonyos gyomok morfológiailag nagyon hasonlók lehetnek (alak, levélstruktúra), ami hamis pozitív vagy hamis negatív észlelésekhez vezethet. A fényviszonyok, por, sár és levélfedettség szintén rontják a pontosságot. Ugyanakkor nagy mennyiségű, jó minőségű képadatbázisokkal a felismerés hatékonysága jelentősen növelhető.
Hasznos gyomok?
Terjednek azok a tudományos eredményekkel alátámasztott nézetek, amelyek szerint bizonyos kultúrákban egyes gyomnövények jelenléte tolerálható, sőt akár kívánatos is lehet. Ezek a fajok ugyanis különböző ökoszisztémaszolgáltatásokkal – például a talajélet és a talaj vízgazdálkodásának javításával, az erózió csökkentésével vagy más gyomok elnyomásával – járulhatnak hozzá az eredményes termesztéshez. Ezt a szemléletet a szakirodalom „beneficial weeds” (hasznos gyomok) vagy „functional weed flora” (funkcionális gyomóra) fogalomként említi.
A legalább három éve telepített, jellemzően domb- és hegyoldalakra telepített szőlőültetvényekben például a teljes gyommentesség – a feketén tartott sorközök – nem tekinthető optimálisnak. Az alacsony növésű, sűrű gyökérszövedéket kialakító Poaceae fajok (pl. tarackos csenkesz, réti perje), illetve a talajfelszínen szétterülő apró fajok (pl. veronika fajok, herefélék, tyúkhúr) hatékony talajtakaró réteget képeznek, és jelentős erózióvédelmet biztosítanak. A tolerálható gyomok közé tartoznak többek között egyes csenkeszfélék és a pásztortáska is.
Ezzel szemben kerülendők a mély gyökerű évelők (pl. aszat, tarackbúza), a gyorsan terjedő inváziós fajok, valamint a nagy víz- és tápanyagigényű gyomnövények. A kompetíciós gyomkontroll elve, hogy a sorközökben olyan sekély gyökerű, nem túl kompetitív, és nem évelő fajokat tűrünk meg, amelyek ugyanakkor képesek elnyomni a problémásabb gyomok – például a parlagfű, selyemmályva, disznóparéj vagy tarackbúza – csírázását. Jelenlétük biztosítja, hogy a niche ne maradjon üres, így kevesebb „hely” marad az agresszív vagy inváziós gyomfajok betelepedésének.
SZERZŐ: SZÁM DOROTTYA • OKLEVELES NÖVÉNYORVOS, AGRÁRMÉRNÖK TANÁR
MezőHír Tudástár: glifozát hatóanyag – széles spektrumú, szisztemikus, totális herbicid, amely az egy- és kétszikű gyomok ellen vetés előtti vagy állománymentes kezelésben alkalmazható; uniós engedélye 2033-ig érvényes, használata környezeti és humánegészségügyi viták tárgya, vízi toxicitása igazolt, rezisztenciakockázata integrált gyomgazdálkodást igényel.
