Alakor, tönke, tönköly? Ezek az ősi, pelyvás búzafélék kevesebb mint 200 ezer forint inputköltségből megtermelhetők. Nemcsak tűrik, de kifejezetten igénylik a mostohább körülményeket. Termésszintjük alacsony, de meglehetősen stabil, piacuk pedig virágzó. Miért növekszik a népszerűségük?
A növénytermesztés jövedelmezősége minimálisra szűkült, olykor támogatással együtt sem kerül a fedezeti pont fölé. Nincs miből beruházni. Az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) adatai alapján az elmúlt négy évben megfeleződött az újonnan forgalomba helyezett traktorok száma. Legutóbbi cikkünkben pedig bemutattuk, hogy már csak az ország három északi régiójában tudják kitermelni a földbérleti díjat a gazdaságok. (Lásd: Kitermelhető még a földbérleti díj?) A folyamatos vagyonvesztés felgyorsította a birtokkoncentrációt, de már a legnagyobb üzemekben is a költségcsökkentés révén igyekeznek profitot növelni a vállalkozások. Kis befektetéssel előállítható, jó pénzért eladható növényeket keresnek.
Az időjárási kihívások miatt a tavaszi kultúrák sorra csődöt mondanak, az őszi kalászosok viszont még elfogadható szinten teremnek – sajnos, az egész világon. Ember legyen a talpán, aki most a búzáját el tudja adni. A kiskultúrákból azonban még mindig van mozgástér a piacon. Az AKI összegzése szerint tavaly már17 százalékkal kisebb területen indult meg a vetőmagcélú búza betakarítása, miközben a durum szaporítóterülete 21, a tönkölyé pedig 35 százalékkal emelkedett. Ezekre az alternatív kalászosokra ugyanis a termelők és a fogyasztók körében is nő az igény. A piaci telítődés jelei már láthatók a durumnál, a kevésbé ismert pelyvás gabonákat azonban most is aranyárban vásárolják, ha egyáltalán kaphatók.
Ennyit érnek
A kombájntiszta, biotönköly 40−70 százalékkal ér többet, mint a kommersz búza, hagyományos termesztésben pedig 20−25 százalékkal kérhető el több érte. Az alakor konvencionális termelésben gyakorlatilag nem létezik. Ahogy egy termelő fogalmazott: „kifejezetten igényes az igénytelen termelésre”. Tápanyaggal feltöltött talajokon ugyanis azonnal megdől. A kombájn alól dupla annyiért lehet értékesíteni, mint a kommersz búzát. A tönke – bár gyönyörű és igénytelen növény – még nincs megfelelően bevezetve a piacra, nagyon kevesen ismerik és keresik Magyarországon. Aki mégis ezt igényli, kicsivel többet ad érte, mint az alakorért.
Az említett búzaféléket gyakran maguk a termelők kínálják hántolva vagy liszt formájában. A hántolás gyakran bérben történik (pl. a Pásztói Bio Malomnál), míg a kiszerelés és az őrlés már a gazdaságokon belül. A hántolt, bio alakort háztól 300 ezer forintért lehetne eladni (ha volna belőle a piacon). A hántolással ugyanis elvész a terménytömeg 30 százaléka, plusz még a hántolásért is ott kell hagyni tonnánként nettó 70 ezer forintot a malomnál. Mások maguk kísérletezik ki saját hántolójukat. Egy biztos: házon belüli hántolással és őröléssel rengeteg pénz takarítható meg, igaz, munkát is kell fektetni a folyamatba, majd az értékesítésbe is.
Egy kilogramm szép, sárga alakorlisztért 1300−1900 forintot is megadnak a közvetlen fogyasztók. A tönke ennél pár száz forinttal lehet értékesebb, de szűk a piaca. A széles körben ismert és keresett tönkölyliszt bio és konvencionális, teljes kiőrlésű és pelyvátlan (fehér) formában is jól eladható, fogyasztói ára 600−1700 forint között mozog kilónként. Választhatjuk azt az utat is, hogy pékségeknek értékesítünk diszkontáron.
Mennyire stabil a piac és a termés?
„A Covid óta nagy divatja van a házi kenyérsütésnek és az ősgabonáknak. Akkor szereztem a legtöbb új vevőt, akik azóta is megmaradtak”– mondja Lekics Áron Zalaszentlászlón. „Mivel mi a tönkölyt és alakort helyben dolgozzuk fel, nem hatnak ránk a terménypiaci kilengések” – toldja meg Jászszentandráson Antal Ádám.
Hozzáteszi, hogy aki a terménypiacra dolgozik, keresleti hullámzásokat élhet át: „Azt vettem észre, hogy a tönköly területe 5–6 évente gradációt mutat, aztán beszakad a piaca. Most épp felfutóban van, egy kilót sem lehet venni belőle. Úgy számolom, hogy 2027-re várható az újabb terménypiaci beszakadás. Ilyenkor másfél éven át tárolni kell. Ez az alakorról nem mondható el: még sosem volt belőle annyi, hogy sok legyen” – mosolyodik el.
A biopiac önmagában véve is sokkal válságállóbb, mint a konvencionális, plusz az ősgabonák terméspotenciálja is meglehetősen stabil. „Extenzív körülmények között jó esetben 3 tonnára képesek ezek a kalászosok, de 2 tonnát a legnagyobb aszályban, 2022-ben is hoztak. Pedig csak vetőgépet és kombájnt látnak, mást semmit. Nem mintha biotermelő lennék, de az inputmentesség hozza a legtöbb profitot. Még a vetőmagra sem költök. 2019-ben vettem először alakort az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézettől, ahol 10 éve folytatnak ősgabona-kísérleteket. Azóta azt vetem vissza” – tudjuk meg a Zala vármegyei gazdálkodótól.
A jászsági termelő ugyanígy jutott a tönkölyhöz 2016-ban, az alakorhoz pedig 2022-ben. „Az alakoromat szinte egy marék magból szaporítottam fel, azóta azt vetem. A 2−2,2 tonnát bármelyik táblában stabilan hozza.” A jászsági gazda ökominősítéssel dolgozik, és hektáronként mintegy 150 ezer forintot tesz el az ökológiai gazdálkodás támogatása jogcímén.
Igénylik az extenzívet
A búzakísérletek is beigazolták már, hogy egyes fajtáknak jó a tápanyagreakciójuk – magyarán meghálálják a többletbefektetést –, míg mások inkább az évjáratstabilitásukkal tűnnek ki: nem a legjobbak, de mindig lehet rájuk számítani. Az ősgabonák az utóbbi csoportba tartoznak, noha itt is vannak fajtakülönbségek. Az ÖMKi néhány éve végez olyan többtermőhelyes összehasonlító kísérletet, amelyik az egyes búzák és ökogabonák hozamát és minőségét teszteli fajtákra bontva. Így például a hazai Mv Martongold tönkölybúza a 2022−2023-as évek átlagában 8−9 százalékkal magasabb hozamra volt képes, mint a külföldön nemesített, és egyébként igencsak népszerű Franckenkorn. Emellett fehérje- és sikértartalma is jobb volt. Az extrém időjárás bizonyára szerepet játszott ebben az eredményben. (Lásd: Kisparcellás öko őszi kalászos posztregisztrációs fajtateszt eredmények összefoglalója, 2021–2023.)
A fentebb megszólaltatott gazdálkodók kistermelők, de alakorral a legnagyobb biogazdaságok is csak párszor 10 hektárnyi méretben foglalkoznak. Az ősgabonák termesztését elsődlegesen a helyi termőhelyi adottságok motiválják, azaz a tápanyaghiányos földek, amelyeken a legjobb évjáratban sem képes 6 tonnánál többet teremni a kukorica. 2022 után az inputárak elszabadulása, majd a termelés jövedelmezőségének csökkenése fordított sokakat olyan kultúrák felé, amelyek bírják, sőt, igénylik a mostoha körülményeket. Az alakor biztosan ilyen.
Így néz ki a gyakorlatban
Antal Ádám Jászszentandráson 2016-tól ökogazdálkodik. Istállótárgya nincs a környékben, ezért csak zöldtrágyázással, pillangós takarónövénnyel és baromfitrágya-pellettel tud javítani a talajerőn. Utóbbit a kalászosok alá helyezi ki, és 50 ezer forintot költ rá (500 kg). A tönkölyt egy kifagyó zöldítő keverék követi a vetésforgóban, amit csak tavasszal dolgoz bele a talajba. A napraforgó igényli az egyenletes magágyat, erre nagy hangsúlyt fektet. A május elején elvetett napraforgót ősszel búza követi, majd vagy alakor, vagy tönköly, vagy borsós árpa. A vetést két, ha muszáj, három könnyűtárcsázás előzi meg, majd jön a magágykészítés és a vetés, hengerrel zárva.
„A vetésidőt tekintve a legkorábban az őszi búzát vetjük, aztán jön a tönköly és az alakor, de az utóbbi kettőnek lényegében mindegy, hogy október elején vagy november végén kerülnek-e a földbe. 2024-ben mi is megcsúsztunk a munkákkal, és csak november 20-án fejeztük be a vetést, mégis gyönyörű lett a termés. A búzát 4,5−5 millió csírával vetjük, a tönkölyt csak fele ennyivel, az alakorral pedig még kísérletezek, keveslem a tönkölyös csíraszámot” – mondja Antal Ádám.
Úgy tapasztalja, hogy a gombás betegségek ritkák az ősgabona-állományokban. Egyrészt a kis tőszám miatt jobban átszellőzöttek, mint a búza, másrészt a pelyvaleveleiken megáll a fertőzés. Jó kérdés, hogy a gyomokkal mennyire bírnak ennyire ritka állományokban. Azt állítja, hogy a tavaszi mechanikus gyomirtás nagyon sok aszatot, maszlagot kivisz a táblákból, és ami gyom marad, azt túlnövik az ősgabonák, így csépléskor nem kerül visszanedvesítő zöldtömeg a kombájnba. Maga a pelyva pedig rendszerint csontszáraz ebben az augusztus eleji aratási időpontban. A mag így, ahogy van, betárolható.
„Az alakor és a tönköly is 2−2,5 tonnás termést hoz – évjárattól függetlenül. Megjegyzem, bio körülmények között a búza is csak 3−3,5 tonnát tud. Sokan mondják, hogy az alakor hajlamos megdőlni, én azt tapasztalom, hogy ezeken a tápanyagszegény földeken ez nem történik meg. A vetés és az aratás között nincs teendőm az állománnyal. Nem gyomfésűzöm, és nem kezelem bioban engedélyezett szerekkel sem. 100 ezer forintnál nem több az önköltségem, ha szerves pelletet is kap a növény, akkor 150 ezer.”
Lekics Áron Zalaszentlászlón alapvetően laskatermesztőnek vallja magát. 2017-ben az a prózai ok vezette a biogabonákhoz, hogy másképp nem jutott vegyszermentes szalmához, ami a gombái alapanyagául szolgál. Gyorsan belelendült az alakor és a tönke termelésébe, és hamarosan rájött, hogy jobb, ha őrölve értékesíti a magot. Egy terménydarálót átalakított hántolóvá, vett egy kalmárrostát, aztán előbb a kaposvári Malomgyártó Kft.-től rendelt egy kis malmot, majd szert tett egy francia gyártású, óránként 150 kiló gabonát kezelni képes, hűtött köves Samap Ecosysteme malmomra. „Mi az alakort pelyvásan, 40 kilós gabonazsákokban tároljuk, onnan dolgozzuk fel frissen. A tönkét félig már a kombájn is meghántolja.”
Ő is úgy tapasztalja, hogy október elejétől november közepéig nyugodtan elvethetők az ősgabonák. Nem biotermelő, de semmiféle kemikáliát nem ad ki. Ellenben alaptrágyaként hektáronként 400 kiló pelletált marhatrágyát betárcsáznak a földbe, ami önmagában 85−90 ezer forint. A szerves pellet NPK-tartalma csak 3-3-3 százalék, de jó hatással van a talajéletre. „2019 óta ugyanazt az alakormagot vetem el, közönséges műtrágyaszóróval. Egyszer bíztam bérgépre a dolgot, nem lett olyan szép. Az alakort egy hektárra 120−150 kiló maggal vetem, a tönkét 200−220 kilóval. Az biztos, hogy gombára nem fogékonyak, csak néha láttam fuzáriumot a pelyván. A kalászoló alakor nagyjából mellmagasságig ér. Csupán egyszer dőlt meg, amikor egy korábban bérbeadott táblára tettük, ahol előtte kukoricát termeltek.”
Érdemes tudni, hogy létezik egy alacsonyra nemesített alakor is, az Mv Menket, ami 2011-ben részesült állami elismerésben. A kívánt féltörpe habitus éréskori magassága csupán 70−80 cm,miközben termőképessége 3−3,5t/ha. A kalászpadkáiban ugyanis többnyire nem egy, hanem két kerekded szemet fejleszt. Termésének körülbelül 20 százaléka pelyvától mentesen, csupaszon kerül ki a kombájnból. Jól viseli az intenzívebb termesztési körülményeket is, viszont a gyomirtó szerekre kifejezetten érzékeny, de kiváló a bokrosodó- és gyomelnyomóképessége. Télállósága, állóképessége és gombabetegségekkel szembeni rezisztenciája egyaránt kiemelkedő. Termesztéstechnológiai szempontból igénytelen, gyakorlatilag csak vetni és aratni kell.
A tönke és az alakor között egyébként nincs technológiai különbség. Habitusra viszont van: a kifejlett, sötét szálkájú tönke olyan magas, hogy néha az ember is eltűnik benne. A két ősbúza között leginkább az eladhatóságukban lát különbséget Lekics Áron. A tönkét még nem ismerik az emberek, ezért kevéssé keresett. Amikor a megtérülésről kérdezem, Lekics Áron azt mondja, a vetésen kívül eddig minden munkát bérben végeztettek el, és ezek összköltsége volt 100 ezer forint egy hektárra. Ha hozzátesszük a szerves pellet árát, akkor is bőven 200 ezer forint alatt vagyunk. Ha kombájn alól értékesítene, akkor is 100 ezer forint nyeresége lenne minden egyes hektáron. A zalai gazdálkodó a szalmát részben a laskagomba-termesztéshez használja fel, részben kis bálákban értékesíti olyan hobbiállattartóknak, akik sokat fizetnek érte. A 120 centis kisbálákat darabonként 4000 forintért vásárolják.
Gönczi Krisztina
MezőHír Tudástár: Ősbúza (alakor, tönke, tönköly) – pelyvás búzafélék, amelyek extenzív, alacsony inputú termesztésben is megbízható, jellemzően 2–3 t/ha termést adnak; ritkább a gombafertőzés, jó a gyomelnyomás, a vetésidő rugalmas, és hántolva/lisztként prémium áron értékesíthetők, de a hántolás kb. 30% tömegveszteséggel jár.
