A klímaváltozás egyik legérzékenyebb indikátora lett a kukorica, a legtöbb gazdaságban rajta mérhető le elsőként, mennyire tartható még a megszokott üzemi rutin. Blum Zoltán szerint nem érdemes úgy beszélni róla, mintha „vesztes” kultúra lenne – a kukorica a nehézségek ellenére is meghatározója marad a hazai növénytermesztésnek.
A magyar szántóföldön az aszályos évek után a kukoricaterület csökkenése nem egyetlen döntés következménye, hanem sok gazdaság párhuzamos, kényszerű alkalmazkodása: ahol a termőhely sorozatban nem adja vissza a befektetést, ott a kukoricaaránya csökken. Ahol viszont van realitása, ott épp az a kérdés, hogyan lehet jobban, tudatosabban termelni – hibridválasztással, technológiával, vetésforgóval, költségfegyelemmel.
Blum Zoltán, a SAATEN-UNION Hungária Kft. és a RAPOOL Hungária Kft. ügyvezetője szerint ma már nem az a fő kérdés, hogy „lehet-e még kukoricázni”, hanem az, hol és milyen feltételekkel érdemes. A kukorica nem tűnik el, csak visszakerül oda, ahol a termőhely és a technológia együtt képes megtartani a jövedelmezőséget. Ezzel párhuzamosan azokban a régiókban, ahonnan a kukorica kiszorul, nem „pánik- vagy divatnövények” kellenek, hanem okos, piaccal is összehangolt helyettesítések.
Ahol lehet kukoricázni, ott csináljuk jól
Mi a helyzet azokkal a régiókkal, ahol a kukorica még perspektíva? A cégvezető nem kertelt a válaszában: „Alkalmazkodni ott is kell, mert a technológia és a költségszint ma fontosabb, mint tíz éve.” Vagyis a kukorica csak ott maradhat a vetéstervben, ahol van termőhelyi alap, de az eredményességet ma már nem lehet pusztán hektáronkénti rekordokkal igazolni. A cél sokszor nem a növekedés lett, hanem a fenntartás vagy legalább a jövedelemcsökkenés minimalizálása. Blum Zoltán szerint a megoldás nem az, hogy a termelő csak technológiát vagy csak hibridet vált, hanem hogy a kettőt összehangolja, azt is hozzátéve, hogy önmagában egyik sem fog feltétlenül eredményt hozni. Tehát ott, ahol még van mozgástér, a termelőknek és a vetőmag-nemesítőknek együtt kell a stabilitáson gondolkodniuk.
Ahol kiszorul, ott sem hirtelen döntésre van szükség
Izgalmas kérdés, mi történik azokban a térségekben, ahol a kukorica már az aszály áldozatául esett. Blum Zoltán nagyon konkrétan fogalmazott: „A körülményekhez alkalmazkodni kell, azokban a régiókban valóban nem a kukorica fogja jelenteni a megoldást.” A tendencia pedig az elmúlt két évben egyértelmű, a kukorica vetésterülete folyamatosan csökken, döntően a kalászosok javára. A cégvezető itt is kihangsúlyozta: „A fajtaválasztásnál ma már nem elég csak a termés-minőség-stabilitás hármast nézni. Egyre nagyobb súlya van annak is, milyen rezisztenciatulajdonságokkal rendelkezik egy-egy búza, árpa vagy rozs, hiszen a közelmúlt toxinos tapasztalatai után a növényegészségügyi biztonság is felértékelődött.” A termésátlagokkal párhuzamosan az is fontos szempont lett, hogy hol és mennyiből tudja optimalizálni a növényvédelmi kezeléseit a termelő. Arról pedig még ritkábban esik szó, hogy a hibridek, fajták közül tápanyag-hasznosítás szempontjából is érdemes válogatni. Erre konkrét vizsgálatokat is végeztek a nemesítők a Debreceni Egyetemmel együttműködésben, ami alapján a hibrid búzák előnyösebbnek bizonyultak a hagyományos fajtáknál; összességében pedig azt látja, hogy a termelők nyitottsága a hibrid kalászosokra érezhetően nő, nemcsak búzában, hanem árpában és rozsban is. A rozs szenázscélú alkalmazása pedig külön figyelmet érdemel az aszály kapcsán, hiszen több állattartó telep is ebben a növénykultúrában látja a megoldást az aszály miatt kieső silókukorica helyettesítésére.
Alternatív növények: van helyük, de a piac „szűk pálya”
Az új, feltörekvő fajoknál sokszor érzékelhető kezdeti optimizmus és gyors területbővülés, ami után jön a visszarendeződés, ha a gyakorlat nem igazolja a várakozásokat. Azért is tartja veszélyesnek Blum Zoltán a „hirtelen reakciókat”, mert a termőhelyi adottságokon túl az eszközpark és a technológiai rutin sem mindig van meg. Az aszály kapcsán felmerülő alternatívák sokszor nem agronómiai, hanem értékesítési oldalon véreznek el. Blum Zoltán szerint több kultúra potenciálja is korlátozott, mert szűk a felvevőpiac. A borsónál például különösen érdekes ez a kettősség, a vetésforgóban kiemelt szerepe lehetne, de a piaci lehetőségek korlátozottak, mivel a takarmánypiacot továbbra is a szója dominálja. A borsó versenyhátrányát nem is az árral indokolta Blum Zoltán, hanem azzal, hogy a takarmánykeverőknek a szója használata még mindig kényelmesebb, mert kiszámíthatóbb a beszerzése. A napraforgó rentábilis lehet, megkerülhetetlen megoldásnak tűnik, de ha túl nagy arányt érne el a vetésterülete, az a jövedelmezőséget a talajerőre gyakorolt utóhatása miatt több éven keresztül visszavetné. A napraforgónemesítés ráadásul „nehéz pálya”, sok szegmensre kell egyszerre választ adniuk a nemesítőknek, amelyek között a különböző herbicidrezisztencia-igények, a linolsavas és magas olajsavas minőségi igények kielégítése és ezek kombinációi is szerepelnek. Ennek ellenére a cégvezető a legerősebb növekedési potenciált a napraforgóban látja, és ehhez most olyan új hibridjeik is érkeznek, amelyek kedvező fogadtatására számítanak.
Az aszály miatti alternatívakeresésünket folytatva megerősítést kaptunk abban is, hogy van fantázia a jövedelmező ciroktermesztésben, ugyanakkor a cégvezető a cirok esetében sem ígért csodát: ahol a kukorica tartósan nem működik, ott a ciroknak is lehetnek gondjai, és az értékesítési csatornái is szűkebbek. Teljes régióknak, ráadásul hosszú távon és növekvő termőterülettel nem jelentene megoldást.
A repce lehet a következő B terv
„Nem csodaszert találtunk fel, de a termelő mozgástere és költségoldali lehetősége nőni fog” – vezette fel a tavalyi riportunkban még csak beharangozott, új repcetípust a cégvezető. Ugyanis nem a kukorica helyettesítőjeként jelentek meg a RUNNER repcék, nem is ez volt a lényeg, a hangsúly inkább a rugalmasabb vetésterven volt. Az új repcetípus lényege pont az, hogy a vetésidő-intervallumot jelentősen ki lehet tolni, akár október első dekádjáig. Így akkor sem kell automatikusan lemondani a repcéről, ha szeptember közepéig nem jönne csapadék, hiszen akár három héttel is ki tudjuk tolni a vetést. A RUNNER típus a későbbi vetéssel több oldalról is mozgásteret hagy a termelőnek. Nagy valószínűséggel kevesebb őszi növényvédelmi beavatkozást fog igényelni, adott esetben elkerülhető a pótlólagos tápanyag-kijuttatás, tavasszal korábbi indulás várható, és 10-15 nappal korábban érhet be, így elkerülhető a júniusi forróság-aszály kritikus szakasza. „Ezek a repcék nem feltétlenül a nagyobb termőképességük miatt érdekesek, hanem mert az alkalmazkodóképességük jobb, és a kevesebb beavatkozás miatt költségoldalon megtakarítási potenciált biztosítanak” – összegezte a legfrissebb tapasztalatokat Blum Zoltán.
Nehezebb most gazdának lenni, mint 20 éve?
Blum Zoltán már 25 éve áll a cégcsoport hazai leányvállalatainak élén, így a kérdést nem hagyhattam ki: Két évtizeddel ezelőtt könnyebb lehetett gazdálkodni? A válasz egyértelmű és tömör volt: „Egész biztosan.” Az indoklás viszont túlnyúlt az időjáráson. „A gazdálkodás húsz évvel ezelőtt is izgalmas volt, ugyanakkor volt benne egyfajta kiszámíthatóság. Ma a körülmények nemcsak időjárásban, hanem árakban, terménypiacokban és világpolitikai mozgásokban is annyira változóak, hogy ennek a korszaknak minden szereplőt megfontoltabbá kell tennie.” Ráadásul emiatt a termelő gyors megoldást szeretne, a nemesítés viszont ma is hosszú folyamat. Blum Zoltán sem szépítette a számokat: „Általában tízéves időszakokról beszélünk, mire az első keresztezés után egy fajta vagy hibrid piacra kerül.”
A beszélgetésünkből mégis azt a konklúziót vonhattuk le, hogy a nemesítők és a gazdák célja ugyanabban az irányban körvonalazódik, a változó környezetben a stabilitás és az alkalmazkodó-képesség felértékelődik. Azt viszont mindenképp fontosnak tartotta elmondani a cégvezető, hogy ebben mindenkinek megvan a maga feladata. A technológiát nem lehet kiváltani genetikával, hiába ellenállóbb egy fajta, attól még nem szabad lazítani a technológiai fegyelmen, és a kezelések megtervezését sem lehet nélkülözni. A beszélgetés végén Blum Zoltán a talaj állapotának szerepére is kitért. Szerinte itt még „nagyon sok dolgunk van”, és ebben a takarónövényeknek megkerülhetetlen jelentőségük lehet, még akkor is, ha nem várható tőlük azonnali, látványos eredmény. Általuk viszont a talaj könnyebben megőrzi a tápanyag- és víztároló képességét, és ez valódi puffert adhat az aszályos időszakokban. A termelőnek mérlegelnie kell az alternatívákat, sajnos a „tuti megoldást” feszegető kérdésemre már megint nemleges választ kaptam: nincs mindig és minden körülmény között alkalmazható, biztos recept. De választási lehetőség, az van…
SZERZŐ: SÁNDOR ILDIKÓ
MezőHír Tudástár: kukorica indikátor – Klíma- és gazdaságossági jelzőnövényként használt fogalom: a kukorica termésstabilitása, vízstressz-tűrése és jövedelmezősége gyorsan megmutatja, hogy egy termőhelyen a megszokott technológia fenntartható-e, vagy hibrid-, vetésforgó- és fajváltás, illetve költségfegyelem szükséges.
