A Portfolio Agrárszektor 2025 konferencia kertészeti kerekasztalán abban értettek egyet a résztvevők, hogy most dől el: a magyar zöldség-gyümölcs ágazat valóban ugrópályát kap-e a pályázati forrásokból, vagy tartósan leszakad a versenytársaktól. A beszélgetésen Sebesta Péter, elnök, Magyar Hűtő- és Konzervipari Szövetség, Apáti Ferenc, elnök, egyetemi docens, FruitVeB, Debreceni Egyetem, Nagypéter Sándor, elnök, Délalföldi Kertészek Szövetkezete, Ledó Ferenc, vezető szaktanácsadó, Délalföldi Kertészek Szövetkezete, valamint Modok László, főosztályvezető, Magyar Államkincstár elemezte a helyzetet.
Túljelentkezés: nem minden beruházás fér bele
A pályázati rendszer irányából érkező visszajelzések alapján Modok László hangsúlyozta, hogy a kertészeti, üvegházi és feldolgozóipari felhívások túlnyomó részénél többszörös a túljelentkezés, így a projektek jelentős része forráshiány miatt nem juthat támogatáshoz. Elmondása szerint egyes jogcímeknél a kérelmeknek körülbelül a hatoda kap pozitív döntést, miközben az elbírálás ütemét az elmúlt ciklushoz képest sikerült gyorsítani.
A számok üzenete egyértelmű: a következő években azok a kertészeti beruházások valósulhatnak meg, amelyek technológiailag megalapozottak, piacképesek és pénzügyileg is stabilak – a „hátha majd lesz valahogy” típusú projektek egyszerűen nem férnek be a keretbe.
„Ha nem lesz nyersanyag, nem kell feldolgozni”
A feldolgozóipar oldaláról Sebesta Péter arra figyelmeztetett, hogy ma nem a gyárkapacitás, hanem a nyersanyag a szűk keresztmetszet. Ahogy a panelen elhangzott: „Ha nem lesz nyersanyag, akkor nem kell feldolgozni.”
A magyar zöldségkínálat ipari szemmel nézve veszélyesen egyoldalú: a kibocsátás nagy részét néhány kultúra – például a csemegekukorica és a zöldborsó – adja, miközben számos más zöldség és a bogyós gyümölcsök termőterülete visszaesett. Sebesta szerint a környező országok – köztük Lengyelország és Spanyolország – sokkal szélesebb portfólióval és fejlettebb termékpálya-szervezéssel dolgoznak, így ugyanarról a hektárról jóval nagyobb hozzáadott értéket tudnak levenni.
Víz nélkül nincs kertészeti mezőgazdaság
Apáti Ferenc rámutatott, hogy a kertészeti mezőgazdaság jövőjét valójában a vízellátás dönti el. A klímaváltozás miatt nő a növények vízigénye, egyre gyakoribbak az aszályos időszakok, miközben sok térségben ma sincs érdemi lehetőség öntözésre.
A zöldségtermő területek döntő hányada ugyan öntözött, de a gyümölcsültetvények nagy része továbbra is kiszolgáltatott az időjárásnak. Apáti szerint hiába támogatja a rendszer akár 60–80 százalékos intenzitással a jéghálót, fagyvédelmet vagy víztakarékos öntözést, ha nincs honnan vizet kivenni, vagy nem adnak vízjogi engedélyt. A gazdák önerőből nem tudnak több kilométerről felszíni vizeket odavezetni – ez tipikusan állami infrastruktúra-fejlesztési feladat.
TÉSZ-ek, integráció, tudás
A termelői oldalról Nagypéter Sándor és Ledó Ferenc, a Délalföldi Kertészek Szövetkezete vezetői hangsúlyozták, hogy a kertészeti ágazat csak akkor lesz életképes, ha erős termelői szervezetekre és valódi integrációra épül. A szétszórt, néhány hektáros gazdaságok önmagukban nem tudnak stabil, nagy mennyiségű és egyenletes minőségű nyersanyagot adni a feldolgozóknak.
Ledó Ferenc kiemelte a tudás szerepét is: hiányoznak azok a kísérleti állomások és fajtakísérletek, amelyek a termelők kezébe adnák a klímaváltozáshoz jobban alkalmazkodó fajtákat és technológiákat. Amíg a magyar kertészet főként külföldről átvett fajtákra és technológiákra támaszkodik, addig nehéz lesz lépést tartani a gyorsan változó időjárással és a piaci elvárásokkal.
Munkaerő: az egyik legnagyobb kihívás
A panel végén Apáti Ferenc fogalmazta meg talán a legegyszerűbb, mégis legkeményebb üzenetet: „Egyik legfőbb probléma a megfelelő munkaerő.” A kertészeti ágazat a mezőgazdaság egyik legmunkaigényesebb területe, miközben a hazai munkavállalók jelentős része inkább klimatizált gyárban vállal munkát, mint fóliasátorban vagy ültetvényen.
A résztvevők szerint a jelenlegi szabályozás – az alkalmi munkavállalás szigorítása és a külföldi munkaerő-behozatal korlátai – különösen nehéz helyzetbe hozza a zöldség-gyümölcs termelőket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyre inkább közös munkaerő-szervezésre, regionális szintű megoldásokra van szükség, különben a felépített kapacitások egy része kihasználatlan marad.
Most dől el a kertészet súlya a magyar agrárgazdaságban
A Portfolio Agrárszektor 2025 kertészeti kerekasztalának üzenete egyértelmű: pénz most van a kertészeti beruházásokra, de ez önmagában kevés. A következő években azon múlik a magyar mezőgazdaság zöldség-gyümölcs ágazatának jövője, hogy sikerül-e egyszerre:
- valódi öntözővizet és infrastruktúrát biztosítani,
- rugalmas munkaerő-szervezést és szabályozási környezetet kialakítani,
- megerősíteni a tudásbázist, fajtakísérleteket és szaktanácsadást,
- valamint a termelést a feldolgozóipari és exportpiaci igényekhez igazítani.
Ha ezek a feltételek teljesülnek, a kertészeti beruházások valóban magasabb hozzáadott értéket, stabilabb jövedelmet és erősebb pozíciót hozhatnak a magyar mezőgazdaságnak. Ha nem, akkor a mostani pályázati ciklus könnyen elszalasztott történelmi lehetőség marad.
Szerző: Dudás Ervin
MezőHír Tudástár: Kertészeti beruházások fordulóponton – A Portfolio Agrárszektor 2025 kerekasztalán elhangzottak szerint a zöldség-gyümölcs ágazat jövője azon múlik, hogy a túljelentkezés miatt csak a technológiailag és pénzügyileg stabil projektek valósulhatnak meg, miközben az ágazat legnagyobb korlátja továbbra is a vízellátás, a munkaerő-hiány és a gyenge termelői integráció.
