Az áfonya érzékeny a megfelelő hideghatásra, de a magas hőmérsékletre is. Az időjárási viszonyok befolyásolják a termés kötődését, a bogyók színét és tárolhatóságát. 2050-re egészen másképp fog kinézni az áfonyatermesztés a világban.
A termelési kockázatok növekedése
A csökkenő hideghideghatás gyengíti az áfonya rügyfakadását, érés idején a magas éjszakai hőmérséklet korlátozza az antociánképződést, ami rontja a bogyók színét és eltarthatóságát. Az érés egyre egyenetlenebbé válik. A csapadékhiány miatt sok termőhelyen már öntözni kell. A klímaváltozással terjednek a gombás betegségek, például a botritisz és a fitoftóra, valamint az olyan kártevők, mint pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii). A növekvő alkalmazkodási költségek alapjaiban alakítják át a termelési modelleket.
Földrajzi átrendeződés
Chilében a középső termőtájakon egyre kevésbé tudnak megfelelni a növény hidegigényének, ezért a termelés fokozatosan délre, a hidegebb régióba tolódik. Argentínában is a hűvösebb, patagóniai területekre költözik, bár itt nagyobbak a logisztikai és infrastrukturális kihívások. Másutt a víz válik a legfőbb korlátozó tényezővé. Peruban az exportnövekedés az öntözés hatékonyságán múlik, ugyanakkor fokozódó szikesedés fenyegeti a rendszert. Előrejelzések szerint 2030-ra itt jelentős vízhiány alakulhat ki. Marokkó egyszerre küzd a 40 °C feletti hőhullámokkal és növekvő vízigénnyel. Dél-Afrikában is erősödik a verseny a vízért más gyümölcskultúrákkal.
[]tartalomkozi_banner
Technológiai alkalmazkodás
Az alkalmazkodás részeként a növénynemesítők alacsony hidegigényű és hőtűrő fajtákat fejlesztenek, a precíziós gazdálkodási eszközök pedig segítenek az öntözés és tápanyag-utánpótlás optimalizálásában. Sok helyen alkalmaznak árnyékoló rendszereket. A termés válogatása és hűtése is több befektetést igényel. Becslések szerint Dél-Amerikában négy év alatt 18 százalékkal nőttek a termelési költségek. A hőhullámok különösen Peru és Marokkó kikötőiben nehezítik a hűtőlánc fenntartását, növelve az energiaköltségeket. Eközben Európa és Észak-Amerika egyre szigorúbb fenntarthatósági elvárásokat támaszt.
Az alkalmazkodás költségeit nem mindenki képes megfizetni sem a termelői, sem a vásárlói oldalon. Az áfonya előállítása nemcsak földrajzilag, de üzemméret tekintetében is koncentrálódik. 2050-re a déli féltekén az áfonyatermesztés számára alkalmas zónák várhatóan 200–500 kilométerrel délebbre tolódnak, az északi féltekén pedig a magasabb tengerszint feletti térségekbe húzódik az áfonyatermelés. Az ágazat egy növekedési szakaszból a stabilizálás felé mozdul el, és a jelenleginél sokkal intenzívebbé válik.
Érdekes ellenpontozása a fenti cikknek ez az írásunk, ami egy alternatív megközelítése a problémának: A holland tud valamit: nem a prémium áfonyában van a pénz.
MezőHír Tudástár: áfonya termesztése – Az áfonya olyan bogyós gyümölcs, amely érzékeny a hidegigényre, a magas hőmérsékletre és a vízellátásra; a klímaváltozás miatt termesztése fokozatosan hűvösebb, csapadékosabb térségekbe tolódik.
