Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) 2006-ban jelent meg hazánkban, kártétele a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma (Candidatus Phytoplasma vitis) terjesztésében merül ki. A fitoplazmát először 2013-ban észlelték Magyarországon, és jelenleg is bejelentésköteles károsítónak számít, napjainkban pedig egyre több termelőt érint.
A fertőzés súlyos gazdasági kárt okozhat: a fertőzést követő évben a termőképesség hirtelen, akár 50%-kal is visszaeshet. Ilyenkor gyakori a fejlődésbeli elmaradás, egyes rügyek ki sem hajtanak, a hajtások nem fásodnak be, gumis, ruganyos állagúak maradnak. A tünetek jellemzően nyár közepétől válnak feltűnővé: a fiatal levelek fonák felé pöndörödnek, háromszögszerű formát öltenek, a levéllemez fémes árnyalatot kaphat. Fajtától függően kék bogyójú fajtáknál lilás-bordó, fehér bogyójúaknál sárguló lomb figyelhető meg.
Az elszíneződés indulhat a levélerektől és később az egész levelet beboríthatja, az érintett levelek idő előtt elszáradnak, mégis sokáig a tőkén maradnak; a be nem érett vesszők elszáradnak, elfeketednek. Vegetációs időszak közben bekövetkező fertőzésnél a megindult fásodás leáll. A fürtök és bogyók összetöpörödnek, barnulnak, elszáradnak, a következő évben pedig a kihajtó rügyek virágzata hamar elhal. Fontos, hogy az alanyok gyakran tünetmentesek, mégis hordozhatják és terjeszthetik a kórokozót, ezért a tünetmentesség önmagában nem megnyugtató.
Az amerikai szőlőkabócának évente egy nemzedéke fejlődik, tojásai a szőlőtőke, illetve a vesszők kéregrepedéseiben telelnek át. Az amerikai szőlőkabóca egyedszámának visszaszorításával és tartósan alacsony szinten tartásával megakadályozható, hogy a fitoplazmás betegség járványos mértékben terjedjen az érintett ültetvényben. Mivel a károsító tojás alakban telel, a koratavaszi olajos lemosást mindenképp ajánlott elvégeznünk.
Emellett, aki teheti, egy őszi, lombhullás utáni olajos lemosást is beiktathat a jobb eredmény elérése érdekében. Az olajos lemosást ősszel kén hatóanyaggal is kiegészíthetjük, és azt lombhullás előtt kijuttatva azzal nemcsak a szőlőkabóca tojásait, de egyéb kártevők (például pajzstetvek, atkák) és kórokozók (például a lisztharmat) áttelelő alakjait is gyéríthetjük. Ökológiai termesztésben a vegetációs időszakban spinosad és narancsolajtartalmú készítményekkel védekezhetünk, illetve 2025-ben szükséghelyzeti engedélyt kaptak még piretrin és azadiraktin hatóanyagú készítmények is.
Fontos kiemelni, hogy ha a sorközöket bármilyen okból méhek látogatják, akkor piretrin hatóanyagú készítmény nem használható! A kezeléseket mindig indokolt esetben, növényvizsgálat, illetve a kártevő megfigyelése (sárga ragacslapozás) alapján végezzük! A szőlőkabóca további felszaporodásának és a szőlő fitoplazmás megbetegedésének megállítása érdekében a következőkre érdemes még odafigyelnünk:
(forrás: Nébih)
Tünetes tőkék jelentése, eltávolítása
A gyanús, vagy egyértelműen fitoplazmás fertőzésre utaló tüneteket mutató tőkéket azonnal jelentsük a Nébih szakemberei felé! A hivatal szakembereinek intézkedése után pedig a lehető legrövidebb időn belül vágjuk ki és semmisítsük meg ezeket a tőkéket!
Szakszerű és alapos metszés
A szőlőkabóca tojásai jellemzően a 2–3 éves vesszők kéregrepedéseiben telelnek át. Alapos metszéssel és a metszési nyesedék eltávolításával (elégetésével) tovább gyéríthető az áttelelő kabócanépesség.
Szakszerű zöldmunka
A zöldmunka, illetve hajtásválogatás közben lehetőségünk van arra, hogy olyan hajtásokat távolítsunk el, amiken már megfigyelhetők a kabóca lárvái. Emellett nagyon fontos, hogy a zöldmunka során olyan lombfelületet alakítsunk ki, amely jól átpermetezhető!
Növényvédelmi gépek felülvizsgálata/karbantartása
Egyes esetekben előfordul, hogy nem érezzük megfelelően hatékonynak az adott növényvédelmi beavatkozást. Ekkor, ahelyett, hogy egyből az alkalmazott készítmény hatástalanságára gyanakodnánk, érdemes átvizsgálni eszközeinket! Az ilyen esetek többségében a nem megfelelő kijuttatási technológia a ludas! Tisztítsuk ki a fúvókákat, ellenőrizzük a gép szórásképét, valamint a permetlé-fedettséget!
Összehangolt védekezés
Amennyiben van rá lehetőségünk, érdemes a szomszédos gazdákkal összefogva, összehangoltan végezni a növényvédelmi beavatkozásokat. Ez leginkább a kabóca röpképes kifejlett alakjainak megjelenésétől (jellemzően június végétől) válik kifejezetten fontossá, ugyanis így a szomszédból kisebb eséllyel érkeznek majd a saját ültetvényünkbe a kabócák.
A tőkék kondíciójának erősítése
A kondíció erősítésének összetett szerepe van. A legyengült, stresszelt tőkék kevesebb olyan vegyületet (például táplálkozásgátló vegyületek) képesek termelni, melyek gátolni, vagy legalább nehezíteni képesek egyes kártevők nagymértékű felszaporodását. Sok kártevő eleve a stresszelt vagy agyonhajszolt növényeket részesíti előnyben. Emellett a szőlőkabócánál ismert, hogy kifejezetten vonzzák a sárguló levelű tőkék (illetve a sárga szín úgy általában). A szőlőlevelek sárgulhatnak fitoplazma-fertőzés következtében is, de más egyéb okok is állhatnak a legyengülés vagy sárgulás mögött (például tápelemhiány). Emellett az egészséges és erős tőkék nehezebben fertőződnek meg a fitoplazmával, esetleges fertőzés esetén pedig sokkal jobban tolerálják a kórokozó jelenlétét. Tehát a tőkék kondíciójának javításával a tőkék kevésbé lesznek vonzóak a kabóca számára, azokon kisebb mértékben tudnak felszaporodni, és a fertőzést is jobban tolerálják a növények. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) honlapján található az ökológiai gazdálkodásban használható termésnövelő anyagok legfrissebb listája, mely anyagok közül számos kifejezetten alkalmas a növényi kondíció javítására.
Sarjhajtások eltávolítása
Az amerikai szőlőkabóca jobban preferálja a szőlő alanyokat (mivel jellemzően ezek is Amerikából származnak). A kihajtott, kivadult szőlőalanyokon kifejezetten sikeresen tud ezért felszaporodni, és sokszor ezeket tünetmentesen képes fertőzni is! Ennek okán kifejezetten fontos megakadályozni az alanyok kihajtását, illetve elburjánzását.
Fitoplazmát fenntartó gazdanövények eltávolítása
A szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazmának főbb ismert gazdanövényei a bálványfa, erdei iszalag, éger és a különböző szőlőfajok (Vitis spp.). Ezekről a növényekről több kabócafaj is átviheti a fitoplazmát a szőlőtőkékre, ugyanakkor ültetvényeken belül egyértelműen az amerikai szőlőkabóca képes ezt a kórokozót járványos mértékben terjeszteni. Elméletileg, ha a közelben nincs jelen olyan növény, amely gazdája lehet a fitoplazmának, akkor az majdnem kizárólag csak fertőzött szaporítóanyaggal kerülhet be a területre. Az éger jellemzően csak vizes élőhelyek környékén fordul elő az országban, ezért új ültetvények létesítésénél célszerű távolságot tartani (> 200 m) az égeresektől.
A bálványfa és erdei iszalag viszont mindenhol megtalálhatók. Ebből a kettőből a bálványfa jelenti a legnagyobb problémát, mert gyakran még magába a szőlőültetvénybe is benő, a sorokban gyomosít, akadályozza a művelést is. Ezért a bálványfák és sarjhajtásaik eltávolítása erősen ajánlott magából az ültetvényből és annak közvetlen környékéről (~200 m)! Ugyanígy, ha lehetőségünk van rá, az erdei iszalagot is távolítsuk el az ültetvényből és annak közvetlen közeléből. Emellett kifejezetten fontos a kivadult szőlőalanyok és kósza szőlőtőkék eltávolítása is a környékről!
Káros szomszédság felszámolása
Több kutatás szerint is a szőlőkabócafertőzöttség és a fitoplazmás tüneteket mutató tőkék ültetvényen belüli elhelyezkedésére nem a környező fásszárú vegetációnak (például erdősáv) van hatása, hanem a szomszédos szőlőültetvényeknek. A nem megfelelően kezelt és elhanyagolt szomszédos szőlőültetvények a legkomolyabb fertőzési források, mert megfelelő metszés hiányában sokkal sikeresebb a szőlőkabóca áttelelése, illetve nagyon sokszor az alany is kihajt, kontrollálatlanul burjánzik az ilyen helyeken, továbbá a tüneteket mutató tőkék sem kerülnek időben felismerésre.
Ezért, ha ilyen területek találhatók a szomszédságunkban (legyen szó akár kisebb házikerti szőlőskertről, hétvégi telekről), feltétlenül vegyük fel a tulajdonossal a kapcsolatot és tájékoztassuk a probléma kockázatairól, teendőkről! Az intézkedésre (akár a hatóság bevonásával) feltétlen szükség van! Ez a helyzet nem az, ahol elnézhető a szomszéd felületesebb hozzáállása a problémához!
Biológiai sokféleség fenntartása
Szőlőültetvényünk idegenhonos károsítókkal szembeni ellenállóságát a biológiai sokféleség megőrzésén/fenntartásán és a hasznos ízeltlábú szervezetek támogatásán keresztül tudjuk fokozni. Ehhez az egyik legjobb módszer a terület heterogenitásának növelése kisebb élőhelyfoltok létrehozásával (erdősáv, hagyásfák), illetve a sorközökben virágos évelőkből álló talajtakaró aljnövényzet kialakítása. A virágos talajtakaró növényeknek több hasznuk is van, például védelmet biztosítanak az eróziós folyamatok ellen, javítják a talajállapotot, kiegyenlítettebbé teszik az ültetvény klímáját (hőstressz mérséklés), és komplex módon támogatják a hasznos ízeltlábúakat. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) kutatási eredményei azt mutatják, hogy a virágos sorköztakarók még a szőlőtőkéken is képesek növelni a ragadozók egyedszámát, ezzel összefüggésben pedig a szőlőkabócák kevésbé tudnak felszaporodni az ilyen helyszíneken. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a sorközvetés gyakorlata önmagában nem elegendő a szőlőkabóca és az általa terjesztett betegség megfékezéséhez!
A fertőzési nyomás évjáratonként jelentősen ingadozhat
A klímaváltozással összefüggő, hektikus, évszakidegen időjárási mintázatok egyrészt stresszelik a tőkéket, másrészt a kártevők fenológiáját is átrendezhetik. Előfordulhat, hogy egyes években látványosan felszaporodnak az aranyszínű sárgaságot terjesztő szőlőkabócák, miközben a klasszikus kórokozók – szőlőlisztharmat, peronoszpóra – elleni védekezést sem lehet elhagyni. Emellett az aranyszínű sárgaság tünetek megjelenésének ideje és súlyossága az aktuális időjárási viszonyoktól is függ. 2025-ben azért találkoztunk több fitoplazmás tőkével, mert extrém száraz évünk volt, és a már eleve fertőzött tőkéken jobban kijöttek a tünetek. Ha csapadékosabb évünk lett volna, és jobban bírják a tőkék, nem mutatnak látványos tüneteket, a fertőzés mértéke ugyanakkora maradt volna akkor is. Viszont a betegséget terjesztő szőlőkabócák számában lehet némi különbség évről-évre, az időjárástól is függő módon. A szőlőtőkék fogékonysága is valamennyire változhat, stresszesebb években a tőkék is könnyebben fertőződnek.
A védekezés logikája viszont minden évben ugyanaz: megbízható szaporítóanyag, folyamatos monitoring, küszöbértékhez kötött, pontosan időzített vektorirtás, tünetes tőkék azonosítása és jogkövető bejelentés. Mindez nemcsak a saját ültetvényünk sorsát befolyásolja, hanem a teljes borvidék növényegészségügyi állapotát is, hiszen a röpképes vektor miatt a szomszédsági együttműködés kulcstényező. Ahol a gondozatlan parcellákat sikerül rendezni, ott a fertőzés terjedési lánca is könnyebben megszakítható.
Az aranyszínű sárgaság elleni küzdelem versenyfutás az idővel: a korai felismerés, a vektor folyamatos monitorozása, a jogszabályok betartása és a precíz növényvédelmi technológia együtt ad esélyt a kár mérséklésére. Mivel a kórokozó ellen nincs közvetlen növényvédő szer, a siker kulcsa a megelőzés és a terjedési lánc megszakítása. Aki ebben következetes, az nemcsak a saját ültetvényét védi, hanem az egész borvidéket is.
Gyakorlati ellenőrzőlista
‑ Szaporítóanyag: csak ellenőrzött forrásból.
‑ Ragacslapok: kihelyezve, 10 naponta leolvasva, küszöbérték figyelve.
‑ Vektor ellen: virágzás után indított első kezelés, szükség esetén ismétlések.
‑ Tünetjárás: lombfal rendszeres bejárása júliustól.
‑ Gócpontok: azonnali lokalizálás és célzott beavatkozás.
‑ Bejelentés: gyanú esetén hatósági értesítés, mintavétel, labor.
‑ Szomszédság: elhanyagolt területek feltérképezése, közös fellépés.
ÖSSZEÁLLÍTOTTA: DR. MEZŐFI LÁSZLÓ ÉS AZ ÖMKI KERTÉSZETI CSOPORTJA
MezőHír Tudástár: Aranyszínű sárgaság – A szőlő aranyszínű sárgasága fitoplazma-fertőzés, amelyet az amerikai szőlőkabóca terjeszt; megelőzése a korai felismerésen, a vektor gyérítésén és a fertőzött tőkék eltávolításán alapul.
