A hazai állattartási technológiákban a fűevő állatállomány etetésében a jó minőségű szenázsoknak/szilázsoknak meghatározó szerepük van. A nagy hozamú, magas tejhozamú tehenek TMR- vagy PMR-receptúrás takarmányozása mellett a szenázsok/szilázsok az egyéb fűevők etetésében is jelentős szerepet töltenek be, és a teljes termelési ciklus alatt folyamatosan etetésre kerülnek. Éppen ezért a biztonságos, egész évi folyamatos igény kielégítésére a hagyományosan silókukorica és cirkos keverékeiből készített szenázsok/szilázsok mellett egyre nagyobb területen és mennyiségben kerülnek termesztésre a teljes növényként betakarított kalászos gabonák, a tavaszi és őszi takarmánykeverékek és fűfélék, mint például az olaszperje.
Alapanyag-választék, területi arányok
Az említett szilázsnak/szenázsnak termesztett növényféleségekből, takarmánynövényekből – zölden, teljes növényként betakarítandó kalászosok, őszi árpa, rozs, tritikálé, tavaszi, őszi takarmánykeverékek, árpa, borsó, zabosbükköny, zabos-borsós tritikálé stb. fűfélék, pl. olaszperje, füves keverékek és lucerna – kiváló hazai és külföldi nemesítésű fajták és hibridek állnak rendelkezésre. A megfelelő alapanyag kiválasztásával az adott gazdaság ökológiai-termesztési viszonyait figyelembe véve – különösen az időjárási viszonyok miatt, amelyek éppen a takarmányellátás biztonságát veszélyeztetik– biztosítható a szükséges szenázs/szilázs előállítása. A tavaszi szenázs/szilázs alapanyagának, termőterületének alakulását az 1. táblázat szemlélteti.
A tavaszi szenázskészítés során a korán lekerülő őszi vetésű kalászosok után másodvetésben silókukoricát lehet vetni (1. kép).
(a fotók a szerző saját felvételei)
A tavaszi vetésű növényekből készült szenázsok lekerülése is viszonylag korai, és a lekerülést, vagyis a silózást követően 6 hét múlva, adalékanyagok használata esetén akár 4 hét múlva már etethető – jól kiegészítve a kukoricából és cirkos keverékeikből készült szilázsokat – az anyag. Természetesen a szálastakarmányokból készült szilázsok/szenázsok nem helyettesíthetik és nem válthatják ki a strukturális rostot biztosító szénaféléket.
A tavaszi szenázs- és szilázskészítés alapanyagainak lekerülési időszakát a 2. táblázat adatai szemléltetik.
Technológiai változatok
A tavaszi szálastakarmányokból történő szenázs- és szilázskészítésnek kiforrott technológiája van. A tavaszi szálastakarmányok közül a kalászosoknak a tejes érés végi, viaszérés kezdeti fenofázisában történő betakarítása egy menetben, direktvágó asztallal felszerelt szecskázókkal végezhető el. A tavaszi szenázs/szilázs alapanyagát képező növények betakarítása a különböző beltartalmi értékek – energiatartalom, emészthetőség, strukturális rost, minimális hamutartalom – elérése érdekében kétmenetes eljárással történik, a kalászosoké későbbi fenofázisban, magasabb szárazanyag-tartalomnál egymenetes eljárással. Ez a szenázs- és szilázskészítési technológia több munkaműveletből álló folyamat (1. ábra).
A 2. táblázatban szereplő szenázs/szilázs alapanyagok betakarítása során a növények fenofázisára, érettségi fokára, valamint az 1. ábrán szereplő munkaműveletek lebonyolítására részletes technológiai előírások vonatkoznak. Ezeket a technológiai előírásokat megfelelő, magas színvonalú műszaki eszközökkel, gépekkel végzett munkával, gondos gépüzemeltetéssel lehet kielégíteni.
Gépesítési megoldások: kaszálás, kaszák
A kétmenetes szenázs- és szilázskészítési technológia első munkaművelete a kaszálás. A kaszálási munkaműveleteket a kalászosok, fűfélék, természetes gyepek és olaszperje betakarítására – a nagy zöldtömeg miatt – nagy anyagáteresztő képességű csúszótányéros-dobos, rotációs kaszákkal lehet megfelelő területteljesítménnyel elvégezni. A csúszótányéros-dobos, rotációs kaszák konstrukciójára jellemző, hogy a kisebb munkaszélességű konstrukciók vázkerete és a forgórészek felfüggesztése fix és merev kialakítású. A nagyobb munkaszélességű, 6,0 m-es és nagyobb forgórész-átmérőjű, 1,5 m-es rotációs kaszák két szélső forgórésze – szállítási helyzetben – felcsukható vázkeretű, a forgórészek pedig egyenkénti, egyedi felfüggesztésűek (2. kép).
Ezeknél a konstrukcióknál a csúszótányérok talajterhelését egyenként tekercsrugókkal lehet beállítani. A csúszótányéros-dobos kaszák egyes típusai „V” alakú, ütőujjas szársértőkkel vannak felszerelve. Ennek hiányában a tavaszi szenázskészítés során a vízleadás gyorsítására, a fonnyasztás hatékonyságának a növelésére a rendterelő lemezeket legszélesebb rendrakásra kell állítani, és a szársértést külön menetben, vontatott vagy függesztett szársértő, kondicionáló gépekkel kell elvégezni.
A tárcsás, rotációs kaszák az előzőekben ismertetett szenázsalapanyagnak termesztett növényféleségek kaszálására megfelelő munkaminőséggel és területteljesítménnyel használhatók. A tárcsás kaszák használatakor a rendterelő lemezeket szintén a legszélesebb rend rakására alkalmas helyzetbe kell állítani. A tárcsás, rotációs kaszák szinte valamennyi típusa rendelkezik szársértő berendezéssel (3. kép).
A gabona és fűfélék kaszálása lengő ütőujjas vagy „V” késes, a szárrészekre dörzsölő hatást kifejtő, szársértős változat használható előnyösen. A pillangósok, a lucerna és a pillangósokat tartalmazó tavaszi vagy őszi takarmánykeverékek kaszálásakor a különböző mintázatú, gumiborítású, hengeres szársértők végeznek hatékony munkát (4. kép).
A gumiborítású, hengeres szársértős kaszák használata növeli a fonnyasztás hatékonyságát, és a szárrészek megroppantásával a szár és levélzet vízleadása egyenletessé válik. A porszennyezés minimalizálása érdekében szinte valamennyi növényféleségnél a kaszálást magas, 7–10 cm-es tarló hagyásával kell végezni. Az ilyen magas tarló az évelő és többször kaszálható takarmánynövényeknél javítja az újrasarjadás feltételeit, ami a következő növedék hozamában realizálódik.
Rendkezelés, rendterítés, rendrakás
Ugyancsak a porosodás minimalizálása céljából a lekaszált növényeket csak a legszükségesebb mértékben kell mozgatni, ezért az időjárási és egyéb körülmények figyelembe vételével kell a rendterítésről dönteni. Amennyiben a rendterítés szükséges, azt a kaszálást követően 1 órán belül el kell végezni. A rendterítés elvégzésére különböző munkaszélességű, 6-8-12 forgórésszel szerelt – szállítási helyzetben – felcsukható vázkeretű gépek állnak rendelkezésre.
A rendkezelő gépek konstrukciós megoldásainál a konstrukciók kialakításánál is törekedtek a porszennyezés minimalizálására, ezért a rendterítők forgórészeinek, merev ujjainak a dőlésszöge különleges kialakítású. A forgórészeket külön-külön járókerekek támasztják alá. A forgórészek működési magassága furatos-csapos állítómechanizmussal állítható a kívánt értékre (5. kép).
A megfelelő szárazanyag-tartalom elérésekor – ez 65–70% – a terített anyagot a következő munkaműveletekhez – rendfelszedés – szecskázással vagy bálázókkal rendre kell rakni. A rendrakás munkaműveleténél fontos szempont, hogy minél kevesebb elhagyási veszteséggel történjen, és kíméletesen bánjanak a gépek a növényekkel, különösen a pillangósokkal. Emellett azonban ennek a munkaműveletnek a végzése során is előnyben kell részesíteni a földszennyezés minimalizálását. Ezeknek az igényeknek a minél tökéletesebb kielégítésére a konstruktőrök és a gyártók különösen nagy gondot fordítanak.
A függőleges tengelyű forgórészes, vezérelt ujjas rendrakó gépek a villaszerűen kialakított ujjaik mozgását a körforgás és előrehaladás közben a villakarok görgőinek bonyolult vezérlőpályán való gördülése vezérli (6. kép).
Ennek eredményként a terített, renden lévő szálastakarmányt az összetett kinematikai pályán mozgó vezérelt ujjak a tarlóról felemelik, és szűkített rendre rakják. A kinematikai pályán mozgó vezérelt ujjak a kézi villával történő forgatást, mozgást imitálják. A szálastakarmány ezen a kinematikai pályán való mozgatása eredményeként nem érintkezik a talajjal (7. kép).
Ezeknél a gépeknél a vezérelt ujjak biztonságos működési magasságának tartására, vagyis a talajjal történő érintkezés elkerülésére bonyolult, egymástól független, tandem rendszerű futóművel támasztják alá a forgórészeket. A működési magasság pontosan működő csavarorsós mechanizmussal állítható be (8. kép).
A szálastakarmányokkal való kíméletes bánásmód és a földszennyezés minimalizálása szempontjából a szalagos vagy hevederes rendrakók is hasonlóan kedvező paraméterekkel rendelkeznek (9. kép).
A hevederes rendrakóknál a tarlón, terített renden lévő szálastakarmányokat vezérelt pályán mozgó rugós-ujjas rendfelszedő berendezés emeli fel a középre vagy oldalra hordó szalagra. A középre vagy oldalra hordó szalag pedig szűkített rendre rakja a szálastakarmányt. A rendfelszedő berendezést támkerekek támasztják alá. A rendfelszedő működési magassága a támkerekek csapos, csavarorsós, furatos mechanizmusaival állíthatók be, elkerülve a talajjal való érintkezést, vagyis csökkenthető a porszennyezés.
A szenázs-, szilázskészítési technológiában a szűkített rendre rakott anyagot a rendről vezérelt ujjas vagy lemezleválasztású rendfelszedővel felszerelt szecskázógépekkel, szeletelős bálázókkal vagy szeletelős rendfelszedő pótkocsikkal kell továbbkezelni.
A magajáró vagy vontatott szecskázógépeknél a rendfelszedő által felszedett szenázsalapanyag a szecskázó adagolóberendezésére jut. Az adagolóberendezés 4-5-6 hengeres kivitelű lehet, a felső hengerek rugóterheléssel tömörítik az anyagot, és továbbítják a szecskázóberendezéshez. Az adagolóberendezés a hajtását homlokfogaskerék-hajtáson keresztül kapja. A fogaskerék-hajtómű áttételének változtatásával állítható be a kívánt elméleti szecskahosszúság. Az újabb fejlesztésű konstrukciókon a fogaskerék hajtása hidrosztatikusan, hidromotorokkal történik. Ezeknél a konstrukcióknál a szecskahosszúság fokozatmentesen állítható.
A mai gyakorlatban használatos magajáró szecskázók aprítószerkezete nagy szilárdságú, négyszög keresztmetszetű álló késből és a szecskázódobra szerelt forgókésekből áll. A kések elrendezése több sorban, „V” alakban vagy szintén több sorban, a dob palástján alkotó irányban, lépcsősen helyezkednek el. Az alapfelszereltségben beállítható szecskahosszúság nem minden esetben felel meg, előfordulhat, hogy a szükséges szecskahosszúság csak a kés leszerelése után állítható be. A magajáró szecskázók egyes típusai különböző digitális applikációkkal és GPS-alkalmazásokkal is fel vannak szerelve (10. kép).
A tavaszi szenázskészítési technológiába a hengeres bálázógépek is jól beépíthetők. Az állandó bálakamrás gépek változatos konstrukciós megoldásúak. A különböző görgős, rúdláncos, állandó kamrás, hengeres bálázógépek csoportját kiegészítik a hevederes, rudas tömörítőszerkezetű konstrukciók, melyek kombinálják a változó és állandó kamrás gépek alkalmazhatóságát. A hengeres bálázógépek digitális alkalmazásokkal és USB-adatátvitellel rendelkeznek.
A hengeres bálázókkal készített szenázsbálák becsomagolása vontatott vagy stabil bálacsomagolókkal történhet (11. kép).
A rendfelszedést, szecskázást, szállítást és ürítést egy menetben elvégző rendfelszedő szeletelős pótkocsik különböző nagyságrendben és raktérfogattal, tandem-, iker- és tridemtengelyes, ritkán quattro futóművel, nagy raktérfogattal készülnek. A konstrukcióra a kaparóléces hidrosztatikus hajtású lehordószerkezet és a mechanikus hajtású bontóhengeres építés a jellemző (12. kép).
A tavaszi szenázs-, szilázskészítési anyagnak vetett kalászosok egy menetben is betakaríthatók. Ez a feladat az előzőekben ismertetett magajáró szecskázókkal végezhető el. Az egymenetes szenázs-, szilázskészítési technológiában a lábon álló takarmányt a szecskázógépre szerelt direktvágó asztal vágja le, és juttatja a szecskázógép adagolóberendezésére.
SZERZŐ: DR. KELEMEN ZSOLT MŰSZAKI SZAKÉRTŐ
