A növekvő termelési költségek és az éghajlati kockázatok miatt sok gyümölcs- és zöldségtermesztő tér át biztonságosabban előállítható növényekre, ami jellemzően a gabonaféléket jelenti. A diverzitás csökkenésének azonban nemcsak környezeti szempontból, de gazdaságilag is van egy alsó határa. Vannak rá működő példák, hogyan lehet száraz körülmények között is sokszínű vetésforgót tartani. Nekünk is érdemes elgondolkodnunk ezen.
A kockázatok mérlegelése
A kedvezőtlen termelési feltételek hatása elsősorban a zöldségtermelést érinti, ami már meglátszik a káposzta, a karfiol, a brokkoli, a póréhagyma és a spenót szűkös kínálatán – ezek ára a téli hónapokban rekordmagasra emelkedett. Tavaly nem hozott nyereséget a görögdinnye és a paradicsom termelése sem, így a hírek szerint ezektől is kezd elmenni a termelők kedve Törökországban – és nemcsak ott. A gyümölcságazatban pedig az extrém hőség és az áradások károsították a citrusféléket.
Ezek az ágazatok sok munkaerőt és pénzt igényelnek. A nagy befektetés egyben nagy termelési kockázatot is jelent, ezért a gazdaságok igyekeznek, kis költségű, könnyen megtermeszthető növényekre váltani: búzára, kukoricára, gyapotra. Ez jellemzően csökkenti a termelésbe vont fajok számát. A termékszerkezet egyszerűsödése azonban azzal a kockázattal jár, hogy az egyik növényen elérhető haszon nem tudja ellensúlyozni a másikkal elszenvedett veszteséget. Így a diverzitás csökkenésének nemcsak környezeti szempontból, de gazdaságilag is van egy alsó határa.
Másképp diverzifikálni
A kérdés az, hogy melyik 5-6 növény marad fenn a rostán. A zöldségterület egy részét a jelen trendek alapján a gabonák foglalhatják el Törökországban is. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a szárazabb és hidegebb régiókban – Oroszországban és Kazahsztánban – nagyon sokszínű vetésforgót tartanak fenn a nagygazdaságok is, melynek kulcselemei az olajnövények és a pillangósok. Ezek foglalják el a nagyüzemek szántóterületének 40-50%-át. Ne csak a napraforgóra és a szójára gondoljunk, hanem a lenre, a borsóra és a lencsére is. Lásd itt: 30% olajnövény a vetésforgóban? Vannak működő példák. Magyar viszonylatban akár az őszi mák is működő alternatíva lehet.
Másrészt a zöldségtermesztés sem tűnhet el, hiszen az egyre magasabb árak termelésben tartják ezeket a kockázatosabb növényeket is. Harmadrészt a gazdaságok számára a legnehezebb feladat a munkaerő előteremtése. Senki nem engedheti meg magának, hogy egy-egy piaci szeszély hatására leépítéseket hajtson végre, majd amikor a válság elmúlik, újra embereket toborozzon. A Covid megmutatta, hogy az egyszer elengedett ágazatok és dolgozók a legritkább esetben építhetők vissza. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet egy egészen más, kis ápolási költségű, jól gépesíthető ültetvénnyel visszatérni a gyümölcstermesztésbe. Magyar példában ilyen a bodza vagy a csipkebogyó.
Ez is érdekelheti a témában:
A fekete bodza termesztési tapasztalatai 2024-ben
