2019-ben az Európai Unió elfogadta az éghajlati veszélyhelyzetet bejelentő állásfoglalást, ebből adódóan a jogalkotási és költségvetési javaslatoknak összhangban kell lenniük a párizsi klímaegyezmény célkitűzéseivel, megalkotva a klímasemleges Európa programtervezetét, mely alapján a cél 2030-ig az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése 55%-kal, 2050-ig pedig a klímasemlegesség elérése.
Regeneratív gazdálkodási módok
Az Európai Unióban az üvegházhatású gázok kibocsátásának több mint 10%-áért a mezőgazdasági szektor felelős, azonban – más ágazatokkal ellentétben – a mezőgazdaságban hatalmas potenciál rejlik a légköri CO2-megkötése szempontjából, tekintettel a talajban szerves formában történő megkötés lehetőségére. A légköri üvegházhatású gázok koncentrációjának csökkentése mellett kiemelt cél a talajdegradáció mérséklése az élelmiszer-termelési és -fogyasztási rendszereink fenntarthatóságának biztosítása érdekében. Az elérendő célkitűzéseket szolgálják a regeneratív gazdálkodási módok, melyek alapvető eleme a csökkentett menetszámú, forgatás nélküli talajművelés, a vetésforgórendszerben való gazdálkodás, illetve a zöldtrágya- és takarónövények alkalmazása. Ezeknek a gyakorlatoknak célja a talaj szervesanyag-, illetve szervesszén-tartalmának a növelése, azonban a hosszú távú raktározáshoz a gyakorlatok megfelelő alkalmazása szükséges.
Alkalmazkodása klímaváltozáshoz
Évről évre folyamatos kihívásként jelentkezik a növénytermesztésben a klímaváltozás okozta eltérő környezeti feltételekhez való alkalmazkodás. Az éves csapadékmennyiség egyre hektikusabb eloszlása, a nyári periódusban jelentkező forró napok számának növekedése egyre sürgetőbbé teszi az új gyakorlatok bevonását. Az éves csapadékos napok számának országos átlaga 17 nappal csökkent az elmúlt 120 évben, míg a hőségnapok száma (Tmax > 30 °C) közel 16 nappal nőtt 1901 óta éves szinten, emellett a fagyos napok száma 19 nappal csökkent (forrás: HunagorMet). Jellemző a tendencia, miszerint az éves csapadékmennyiség meghatározó hányada a téli periódusban hullik, ebből adódóan döntő fontosságú talajaink víztároló képessége.
A zöldtrágyanövények alkalmazása
Hazánk klimatikus viszonyait figyelembe véve a zöldtrágyanövények használata kellő szakértelmet követel, tekintettel arra, hogy az év legszárazabb periódusára (július–október) esik a növények vegetatív fejlődési időszaka. Alkalmazásuk komplex szemléletet igényel, figyelembe véve a vetésforgóban a zöldtrágyanövény előtt és után termesztett növényfajokat. A zöldtrágyanövényeket megfelelően alkalmazva azonban számos előnyt érhetünk el mind a talaj állapota, mind a haszonnövény hozama, mind pedig a szénmegkötés tekintetében, amely egyre inkább hozzáadott értékként jelentkezik a termelési folyamatokban.
Szakirodalmi adatok alapján a vetésforgóban alkalmazott zöldtrágyanövények az egyéves termesztési periódus szénmegkötéséhez 30%-ban járulnak hozzá. A megfelelő mennyiségű szén megkötéséhez, illetve annak a talajban történő tárolásához természetesen elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű biomassza termelése, ebből adódóan döntő fontosságú a megfelelő fajkomponensek megválasztása. A zöldtrágyanövényfajokat alapvetően három csoportba oszthatjuk, mint a pillangósok, keresztes virágúak és egyéb zöldtrágyanövényfajok (1. táblázat).
A pillangós virágú zöldtrágyanövényfajok előnye elsősorban a nitrogénkötő képességük, továbbá a képződött biomassza kedvező C:N aránya, gyors lebomló képességük, illetve ezek a növényfajok a vetésidőre kevésbé érzékenyek. A keresztes virágú növényfajok gyors növekedésűek, és nagy zöldtömeg és gyökértömeg képzésére alkalmasak, azonban a vetésidőre fokozottabban érzékenyek. Az egyéb zöldtrágyanövények közé azok a fajok sorolhatóak, melyek gyors keléssel és kezdeti fejlődéssel jellemezhetők, így gyors talajtakarást biztosítva, továbbá olyan speciális fajok, melyek gyökérváladékaikkal lehetővé teszik a talajban tárolt tápanyagok feltárását.
Kísérletek folynak a zöldtrágyanövények alkalmazásairól
A Debreceni Egyetem AKIT Nyíregyházi Kutatóintézetében 2019 óta folynak kísérletek a zöldtrágyanövények vetésforgóban történő hatékony alkalmazásának értékelése céljából. A kísérletben négy zöldtrágyanövényfaj (csillagfürt, tavaszi bükköny, olajretek, pohánka) trágyaértékének vizsgálata folyik búzát/tritikálét, zabot és kukoricát alkalmazó vetésforgóban. A kísérletben a zöldtrágyák hatása műtrágyázott (300 kg/ha Pétisó) és kontroll kezeléssel is összevetésre kerül, a kontroll kezelések esetében sem zöldtrágyázás, sem műtrágya kijuttatása nem történik (1. kép).
A zöldtrágyanövények alkalmazása a vetésforgóban a kalászos növények betakarítását követően történik, vegetációs periódusuk július végétől október végéig tart. A talajba forgatást követően vagy őszi kalászos növény termesztése, vagy tavasszal zab/kukorica termesztése következik. A zöldtrágyanövények esetében az alkalmazott vetőmagdózisok a következők: csillagfürt: 160 kg/ha; tavaszi bükköny: 100 kg/ha; olajretek:12 kg/ha; pohánka: 80 kg/ha. Az elmúlt négy évjárat eredményei alapján megállapítható, hogy a csapadék mennyisége és eloszlása mellett a zöldtrágyanövényt megelőzően termesztett növény faja is meghatározónak bizonyult a zöldtrágyanövények biomassza-termelése szempontjából.
Az 1. ábra a zöldtrágyanövények föld feletti nyersbiomassza-hozamát szemlélteti tritikálét követő alkalmazás esetén, míg a 2. ábrán a zabot követő zöldtrágyázás biomasszahozama látható a négy vizsgált növényfaj esetében.
Zab után mérve
Mind a négy vizsgált növényfaj biomasszahozama alacsonyabb volt zabot követő alkalmazás esetén, mint tritikálét követően, melynek oka a zab erőteljesebb habitusa, kedvezőtlenebb Harvest-indexe, melyből adódóan a betakarítást követően kedvezőtlenebb talajviszonyok állnak rendelkezésre a zöldtrágyanövények számára. Megfigyelhető a tendencia, hogy zabot követően abban az évjáratban képződött a legnagyobb biomasszatömeg a zöldtrágyanövények esetén (olajretek kivételével), amely a zab számára kedvezőtlen volt (2022), azonban a zöldtrágyanövények tenyészidőszakában megfelelő mennyiségű csapadék hullott. Továbbá a zab betakarítása későbbre tehető, a zöldtrágyanövények vetéséig eltelt időintervallum rövidebb, mint a tritikálé betakarítását követően, ebből adódóan a nagyobb mennyiségű szármaradvány megfelelő kezelése és az optimális magágy kialakítása akadályozott.
A zöldtrágyanövények fejlődése szempontjából a legkritikusabb tényező a csapadék mennyisége mellett annak eloszlása, és a vetésidő helyes megválasztása is döntő fontosságú lehet a termesztés sikeressége szempontjából. Tapasztalataink alapján akár augusztus végi–szeptember közepi vetésidő esetében is meghaladhatja a biomasszahozam a július végén–augusztus elején vetett állomány biomasszahozamát, amennyiben a csapadék az őszi periódusban később érkezik. A vetésidő mellett meghatározó tényező a keverékek növényfajkomponense.
A fajtársítás előnyei
Kísérleteink alapján jól megválasztott fajtársítás esetén szignifikánsan növelhető a zöldtrágyanövények biomasszahozama (3. ábra).
2023-ban tiszta állományban vetett tavaszi bükköny (100 kg/ha), illetve tiszta állományban vetett olajretek (15 kg/ha) zöldhozama korábbi vetésidő esetén 15,0 t/ha, illetve 36,6 t/ha volt, azonban keverékben való alkalmazásuk (60 kg/ha tavaszi bükköny + 5 kg/ha olajretek) meghaladta a hektáronkénti 64 tonna friss zöldhozamot. Tapasztalataink alapján a pillangós fajok keresztes virágú fajokkal való társítása eredményezi a legnagyobb biomasszahozamot, továbbá kukorica esetén a trágyaértékük is a legeredményesebb a keverékek közül.
A zöldtrágyanövények trágyaértéke szempontjából eltérő tapasztalatok vonhatók le az őszi és tavaszi vetésű kultúrák előtt való alkalmazás eredményessége szempontjából. Őszi vetésű kalászos előtti alkalmazásuk bizonyos körülmények között nem eredményezhet termésnövekedést, tekintettel a nagyon szűk időintervallumra a két kalászos kultúra tenyészidőszaka között. Kísérletünkben az első vizsgált évjáratban a tavaszi bükköny és olajretek trágyaértéke elérte a 80 kg/ha N-műtrágya termésnövelő értékét, azonban a kísérlet további évjárataiban a kontroll kezeléssel egyenértékűnek vagy kedvezőtlenebbnek bizonyultak a vizsgált zöldtrágyanövényfajok (4. ábra).
(Nyíregyháza, 2021–2024) (forrás: Debreceni Egyetem)
Kukoricánál a leghatékonyabb
A tavaszi vetésű zab terméshozamának alakulása esetén az első két vizsgált évjáratban a csillagfürt-, tavaszibükköny- és olajretek-zöldtrágyázás eredményesebbnek bizonyult, mint a műtrágyázás. A terméshozamok 2023ban nem érték el a műtrágyakezelés szintjét a zöldtrágyakezelések esetében, azonban 2024-ben a pillangós virágú zöldtrágyakezelések egyenértékűnek bizonyultak a műtrágyakezelés hatásával (5. ábra).
(Nyíregyháza, 2021–2024) (forrás: Debreceni Egyetem)
A zöldtrágyázás gyakorlata leghatékonyabbnak kukorica termesztése esetén bizonyult (6. ábra), a kukorica terméshozama mind a négy évjáratban elérte vagy meghaladta a műtrágyázott kezelés hozamát csillagfürttel, tavaszi bükkönnyel és olajretekkel történő zöldtrágyázást követően. Ebben az esetben elegendő idő állt rendelkezésre a talajba forgatott biomassza mineralizációjára, ebből adódóan a következő évben tápanyagforrást biztosítva a kukorica számára.
(Nyíregyháza, 2021–2024) (forrás: Debreceni Egyetem)
A zöldtrágyázás gyakorlata szempontjából tapasztalataink alapján ez tavaszi vetésű növények esetében fejti ki pozitív hatását a gazdasági haszonnövény termése tekintetében. A zöldtrágyanövények termesztéstechnológiája tekintetében fontos szempont a megfelelő vetőmagdózis kijuttatása az alkalmazott növényfajok esetén mind tisztán, mind keverékben történő vetéskor, a kívánt hatások elérése szempontjából.
SZERZŐ: PÁL VIVIEN – ZSOMBIK LÁSZLÓ • DE AKIT NYÍREGYHÁZI KUTATÓINTÉZET
