Hazánkban az egyik legtöbb problémát okozó, világszerte agresszíven terjedő allergén növény az ürömlevelű parlagfű. Jogszabály is kötelezi a gazdálkodókat, földtulajdonosokat a parlagfű elleni védekezésre.
A nyári időszakban a hatóság által felderített parlagfüves területeken elrendelhetik a kötelező védekezést, ennek elmulasztása esetén a bírság kiszabása szinte biztos. Jelenleg mechanikai és kémia védekezés áll a gazdálkodók rendelkezésére. A napraforgóban megjelenő parlagfű visszaszorítása problémás, mert mindkét faj a fészkesvirágzatúak családjába tartozik, így a napraforgó is károsodhat a fészkesek elleni herbicid felhasználása esetén. Az elmúlt években jelent meg az észak-amerikai eredetű parlagfű-olajosbogár, amely a levélbogárfélék (Chrysomelidae) családjába tartozik. Fontosságát jelzi, hogy legfontosabb tápnövényei a parlagfű- (Ambrosia) fajok, így Magyarország leggyakoribb, legtöbb problémát okozó gyomnövénye, az ürömlevelű parlagfű (1 kép).
A parlagfű-olajosbogár elterjedése a világban
Eredeti hazája Észak-Amerika, ott széles körben terjedt el, ezenkívül az amerikai kontinensen Kanadától egészen Mexikóig él. Stabilnak mondható populációi vannak még Európában: Észak-Olaszországban, Svájcban, Horvátországban és Szlovéniában. Európán kívül megtalálható még Kelet-Ázsiában, Kínában, Tajvan szigetén, Japánban és Koreában is.
Európában először 2013-ban fedezték fel, nagy valószínűséggel az Amerikából származó vetőmag- vagy takarmányszállítmányokkal jutott el idáig. Mint általában az inváziós fajok, az új területeken rendkívül gyorsan terjedhet. Hazánkban az első példányai 2020-ban jelentek meg. Azóta főleg Budapesten és a környező településeken találták meg a fejlődési alakjait, de erős populációi vannak Fejér, Somogy, Békés és Hajdú-Bihar vármegyében is. Eddig 100 találati pontot jegyeztek fel. A parlagfű-olajosbogár terjedését főleg a domborzati viszonyok és az uralkodó szélirány határozza meg. A bogár rajzása egybeesik a parlagfű növekedésével és a virágzati tengely kialakulásával. Így a növény nem lesz képes erős, kifejlett virágzatok létrehozására.
Megjelenése
Az imágója közepes termetű levélbogár (2. kép). A faj petéi tojásdadok (3. kép), kezdetben sárgák, majd gyorsan narancsszínűre változnak. A fejlett lárva szürkés színezetű (4. kép), 5–8 mm nagyságú, három pár járólába van, teste szőrös. A báb barna színű, laza szövésű gubót készít magának, ennek védelmében fejlődik.
Életmódja, szaporodása, egyedfejlődése
A bogár mediterrán, melegkedvelő faj, ezért a szaporodására erősen hat a hőmérséklet. Optimális esetben (25–30 °C) a nőstények párzás után akár 2000-nél is több petét rakhatnak. A petékből a lárvák 5–6 nap múlva kelnek ki, és azonnal táplálkozni kezdenek. A fejlődésük a hőmérséklet függvényében 7–12 napig tart. Ezután a tápnövényre szőtt gubóban bábozódnak be.
A lárvák kikelésétől a peterakásig általában 23–29 nap telik el. A faj imágó alakban telel, és valószínűleg csak a megtermékenyített nőstények élik túl a telet. Ezek az egyedek tavasszal érési táplálkozást folytatnak, és többszöri alkalommal 30–40 petét raknak egy csomóba. Kiválóan repülő faj, így kiváló terjedési lehetőségekkel rendelkezik, ez alkalmassá teszi arra, hogy a biológiai védekezési eljárásokban felhasználható legyen.
Táplálkozása
Minden fejlődési alakja erősen kötődik a parlagfűhöz. Kutatások szerint a faj oligofág táplálkozású; tápnövényei fészkesvirágúak (Asteraceae). Hazánkban eddig csak és kizárólag az ürömlevelű parlagfüvön találták meg, amely Magyarország legtöbb problémát okozó gyomnövénye. Más európai vagy ázsiai országokban megjelent publikációkban említik még, hogy a parlagfűfajokon kívül szívesen eszik más, Magyarországon veszélyes szántóföldi gyomnövénynek számító fajokat, mint például: szerbtövist (Xanthium spp.), rézgyomot (Iva spp.), betyárkórót (Conyza canadensis).
Növényvédelmi szempontból problémát okozhat, hogy elméletileg képes elfogyasztani a napraforgót (Helianthus annuus) és csicsókát (H. tuberosus) is. A laboratóriumi vizsgálatok szerint azonban a két említett növényfajnál a fiatal lárvák halandósága olyan nagy, hogy a bogár a napraforgón nem képes kifejlődni, szaporodni. Szabadföldön elvégzett vizsgálatok alapján a tápnövényei között említik még a fekete ürmöt (Artemisia vulgaris) és a baracklevelű keserűfüvet (Persicaria maculosa) is.
A biológiai védekezésben betöltött szerepe
Mivel hazákban a parlagfű a legfőbb „mumus” gyomnövény, fontos lenne egy olyan biológiai ágens megtalálása, amellyel eredményesen fel lehetne venni ellene a harcot. A parlagfű-nappalibagoly (Acontiacanefacta) sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A faj országosan elterjedt, és nagy számban repül. Ennek ellenére a biológiai védekezésben eddig nem hozott áttörést. A parlagfű-olajosbogár az egyik leginkább megfelelőnek tűnő faj.
Ez annak ellenére jelenthető ki, hogy elenyésző mértékben képes táplálkozni termesztett kultúrnövényeken is, de ekkor fertilis utódok nem fejlődnek ki. A termesztett fészkesekhez képest sokkal inkább előnyben részesíti az ürömlevelű és az egyéb parlagfűfajokat. Vizsgálatok szerint az ürömlevelű parlagfüvön rágásával nagymértékű lombvesztést tud okozni (5. kép), előfordul a teljes lombozatvesztés is.
Egyes parlagfűegyedeket szinte meglepnek a bogarak, és teljesen tarra tudják rágni, ezzel a növény pusztulását okozzák. Így azelőtt elpusztíthatja a parlagfüvet, hogy az virágozni kezdene (6. kép).
Az ürömlevelű parlagfű szinte mindenhol fellelhető, ezért amilyen sebességgel a parlagfű-olajosbogár terjed, elképzelhető, hogy olyan aktív, biológiai védekezésre alkalmas faj került a látókörünkbe, amely alkalmas lesz az ürömlevelű parlagfű visszaszorítására, így az allergiások hamarosan fellélegezhetnek.
SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS
