Afrika gabonával való ellátása már az orosz-ukrán konfliktus előtt sem volt egyszerű, azóta pedig még nehezebbé vált. Az orosz kereskedelmet sújtó pénzügyi szankciók és a háború óta magasabb szinten mozgó búzaárak egyaránt fokozzák a térség gazdasági gondjait. A bajok pedig Európán csapódnak le. Sem az alacsony, sem a magas búzaárak nem jók nekünk.
Befürödtek a háborúval
Az Afrikai Fejlesztési Bank (AfDB) szerint a kontinens évente mintegy 75 milliárd dollárt költ nagyjából 100 millió tonna gabona megvásárlására, ebből nagyjából 40 millió tonnát tesz ki a búza. Afrika és Oroszország viszonylatában a kereskedelem 90%-a a búza vásárlására korlátozódik, míg Ukrajna esetében nagyjából a felét ez öleli fel. A kontinensen elfogyasztott búza mintegy 44%-a ebből a két országból származik.
Az olyan Észak-afrikai országokban, mint Tunézia, Marokkó és Algéria a csapadékellátottságtól függ a búzatermelés sorsa. Idén a FAO becslése szerint a régió búzatermése 16,6 millió tonnára csökkent, alulmúlva a 2022. évi szintet is (16,8 millió tonna). Eközben a térség éves, átlagos importigénye 27 millió tonna búza. (Lásd: Marokkónak rengeteg búzára lesz szüksége.) Kelet-Afrikában változatlan kibocsátással számolnak (6,6 millió tonna), míg Dél-Afrikában enyhe csökkenéssel 2,6 millió tonnára teszik a várható termést. Ezekben a régiókban az évi átlagos importmennyiség 12 és 9 millió tonna búza.
Bár az afrikai termelés trendvonala növekvő, messze elmarad a fogyasztás bővülésétől. 2010 és 2020 között a kontinens búzaelőállítása 20,9 millió tonnáról 25,3 millió tonnára nőtt (+21%), viszont az igények 58,2 millió tonnáról 75,9 millió tonnára emelkedtek (+30%). Reménytelennek tűnik a versenyfutás a népesség növekedésével.
Európa sehogy sem jön ki jól a dologból
Egyiptom a teljes búzaimportjának mintegy 60%-át Oroszországból, 25%-át pedig Ukrajnából fedezte a háború előtt. 2022/23-ban azonban az ukrán import részesedése 13%-ra csökkent, míg az oroszországi beszerzések aránya 80%-ra nőtt. A gabonaárak 2022. évi megszaladása súlyos terhet jelentett az észak-afrikai ország számára. Az elhatalmasodó gazdasági válság hatására idén nyáron az egyiptomi kormány lemondott. Augusztusban az ország a 3,8 millió tonnára meghirdetett tendert végül mindössze 280 ezer tonna búza megvásárlásával zárta, majd szeptemberben bejelentette, hogy a búzakészletei tulajdonképpen elegendőek a következő fél évre.
Az európai termelők nem örülnek annak, amikor az olcsó orosz búza miatt kell leszállítaniuk az áraikat, de úgy tűnik, az sem jó opció, amikor a magas búzaárak és a fizetési nehézségek miatt visszalép a vásárlástól a világ meghatározó búzaimportőre. És ez csak az egyik következmény. Egyiptom az erősebb államok közé tartozik Afrikában, de a veszély bármelyik afrikai búzafogyasztónál fennáll: a gazdasági krízis politika válsághoz és menekültáradathoz vezethet. Ez pedig Európán csapódik le.
Több hitel, szép célok – drukkoljunk!
Egyiptom egyelőre úgy döntött, megpróbálja a mezőgazdaságot segítő hitelekkel kirántani magát a bajból. 2,29 milliárd dollár hitelt vett az öntözőcsatornák rendbetételére és burkolására, valamint az öntözéstechnika korszerűsítésére a farmokon, továbbá aszálytűrő fajtákat vezetnének be a termelésbe. Emellett 2030-ra 20%-kal csökkentenék a termelés során keletkező veszteségeket, és 12,2 millió tonnára növelnék a raktárakba hordott szemek mennyiségét.
Hasonló pályán mozog Etiópia, Szudán vagy Zimbabwe is, ahol külföldi segítséggel bővítették az öntözött búzaterületeket, javították az öntözéstechnológiát és átállóban vannak a klímarezisztens búzafajtákra. Utóbbira példa a SAVE nevű, aszálytűrő búza, amelyik ellenálló a levélbetegségekkel szemben és 7 tonna potenciális termésre képes. 2023-ban került köztermesztésbe Zimbabwében. Bármilyen furcsa, de az európai termelőknek is az az érdekük, hogy ezek az afrikai próbálkozások sikeresek legyenek. Különben nem vásárolni fogják tőlünk a gabonát, hanem segélyként igénylik – rossz esetben „házon belül”.
