Már nemcsak a krumpli miatt főhet a fejünk, a csemegekukoricáért és a zöldborsóért is aggódhatunk. A háború és a kínai konkurencia sokat rombol a piacainkon és így a termelési kedven is. Pedig zöldséget termelni továbbra is jövedelmező, ám kockázatosabb lett. Cikkünk augusztus elején készült.
Frisspiaci zöldségből kicsi a mozgástér
„Nehéz időszakon megy keresztül a szántóföldi zöldségtermesztés” – sommázza a jelenlegi helyzetet Varga István, a Róna Ker-Tész Kft. kertészeti ágazatvezetője, egyben a FruitVeB szabadföldi zöldségtermesztésért felelős alelnöke. „Most jóval nyomottabbak a zöldségárak, mint tavaly voltak, de ilyenkor értékelődik fel igazán a termelői profizmus és a piacismeret. Akik beruháztak ebbe az ágazatba, és talpon maradtak az elmúlt négy évben, azok már nagy valószínűséggel inkább növekedni fognak” – vélekedik a szakember, aki éppúgy látja a generációváltás jeleit az ágazatban, mint a további beruházási szándékot.
Vannak persze nehézségek és olyan területek, amelyekre már nem tudunk visszatérni. A burgonyatermelés sikere egyrészt a megfizethető és jó minőségű szaporítóanyagon múlik, másrészt azon, hogy találunk-e olyan piaci rést, amibe a kis magyar volumen is beilleszthető. Az első pont a nehezebben teljesíthető, mivel Ralstonia-mentes szaporítóanyag szinte nincs is már Európában, miközben a vetőburgonya ára továbbra is magas. Másfél millió forint csak erre az egy tételre elmegy a vetés idején. Továbbá csakis öntözve termelhető meg a hektáronkénti 50–60 tonna.
A hosszú tárolást nem igénylő korai burgonya piacán még van előrelépési lehetőségünk – vélekedik Varga –, idén nyáron is exportálunk belőle Hollandiától kezdve Romániáig minden irányban. A termelői ára nagyjából 100 forint, tehát 50 tonnás terméssel is több millió forint nyereséget termel minden egyes hektár. A tárolt burgonya más eset, ősszel már olyan versenyhátrányban vagyunk a kis volumen és a gyenge post harvest szakasz miatt, ami nem ledolgozható – ezt a piaci szegmenst el kell engedni. A burgonya termőterülete is ezt igazolja vissza: már a 7 ezer hektárt sem éri el, egy évtized alatt a harmadára csökkent.
Hullámzó hagymapiac
A hagyma is óriási árhullámzást élt át az utóbbi időben. A korábbi magas árszintre tavasszal 300 hektáros területbővítéssel reagálták a hazai termelők, és másutt is megnőtt a hagymavetési kedv. Nyugat-Európában – akárcsak a burgonya-előállításban – voltak növényvédelmi gondok a sok eső miatt (amiket mankoceb híján nehezebb is legyűrni), de a termésmennyiség nem csökkent olyan mértékben, mint amennyivel a hagymaterület bővült. Az ár most nyomott, 20 eurócent (80 forint) körül van kilónként, de a szárazabb régiók jó minőségű tételei most is megérnek 40 eurócentet.
Őszre nagyjából minden hagyma ára ide emelkedhet – vélekedik Varga István, hozzátéve, hogy ez az árszint a tárolás, csomagolás, szállítás után is hagy néhány millió forintot a zsebben, feltéve, hogy sikerült megtermelni cc. 60 tonnát. „A post harvest rész költségszintjét ezerféleképpen lehet beállítani, így nehéz megmondani, kinek mi éri meg. De megjegyzem, a holland hagyma 80–90%-a is olcsó big-bag-ben érkezik az afrikai piacokra.” Az mindenesetre biztató, hogy a hazai termelők is látnak fantáziát a növényben, és idén 1700 hektáron vetették el.
TÉSZ-ekre alapozva
A sárgarépa nem a nyár növénye, ilyenkor mindig nehezebb vevőt találni rá, mint ősszel. A környező országokban szinte könnyebb dolgunk van, mint itthon. Szlovákiába, Romániába most is eljut a hazai sárgarépa. A növény jól gépesíthető, és egyre inkább megbecsülik a fogyasztók is. (Lásd még a témát márciusi lapszámunkban: Egy értéktartó zöldség, amiben bízni lehet: a sárgarépa.) Varga István hangsúlyozza, nem kell minden termelőnek egyedül megküzdenie a betakarítás utáni árukezeléssel és eladással, erre találták ki a TÉSZ-eket. Az ő dolguk, hogy egy központi tároló-csomagoló egységből a piacra juttassák az árut.
„Ha lenne az országban 15–20 jól működő TÉSZ, akkor lennénk tényezők a frisspiaci zöldségek értékesítésében, de a hazai zöldségterület és termésmennyiség inkább stagnál, mint fejlődik. Ezzel együtt látni pozitív folyamatokat” – jegyzi meg Héjja Csaba, az MBH Bank stratégiai agrárelemzője. A támogatáspolitika ösztönzi a szántóföldi termelés diverzifikálását és az öntözési beruházásokat, továbbá termeléshez kötött támogatással jutalmazza a zöldségtermesztést. Eközben a gabonatermeléssel elérhető nyereség labilisan alakul. Mindez szemmel láthatóan új belépőket is hozott a zöldség-előállításba.
„Egy nagy rostálódási fázisban vagyunk, amikor kiderül, hogy ki képes hatékonyan termelni. A piactisztulás talán javít azon, hogy burgonyából 60, sárgarépából és hagymából nagyjából 80%-os az önellátottságunk.”
Veszélyben az ipari zöldségek termelése
Az igazán nagy szántóföldi kultúráink azonban a zöldborsó és a csemegekukorica. Termelői tapasztalat, öntözőrendszer, feldolgozóipar és bejáratott exportpiacok tartoznak hozzájuk. Együttes területük a teljes szántóföldi zöldségtermesztés csaknem kétharmadát adja. A csemegét hagyományosan 30–32 ezer hektáron szerződik le a gyárak, míg a zöldborsó nagyjából 18–20 ezer hektárt szokott elfoglalni.
A 2022. évi inflációt kora tavasszal hatalmas, 50%-os áremeléssel igyekeztek lekövetni a gyárak, hogy termelésben tarthassák a partnereiket. Sajnos az év hátralevő részében az árak és a fogyasztás általános csökkenése és a kínai konkurencia uralta el a teljes európai piacot. Hozzá kell tenni, hogy az orosz piac szűkülése szintén fájdalmas kiesést jelentett a konzerviparnak.
Így lett a drágábban előállított konzervből nehezebben eladható áru. A gyárak már a betakarítás előtt tisztában voltak a piaci helyzettel, és kevesebb hajlandóságot mutattak a termés átvételére – mondják a termelők, akik a normálisnál nagyobb arányban tapasztalták, hogy az ipar visszautasítja az árut. A hírek szerint emiatt voltak olyan tételek, amelyeket lengyel kereskedők vittek el fagyasztásra.
A pénzügyileg nehéz helyzetbe került és nagy készletekkel rendelkező gyárak idén kevesebb területre szerződtek a gazdálkodókkal. Borsóból mintegy 15 ezer hektárt, csemegéből nagyjából 23 ezer hektárt lehetett betakarítani, tehát 20–30%-os zsugorodásról beszélünk. Az átvételi árak pedig visszatértek a korábbi szintre: a borsóért nagyjából 30, a csemegéért 40%-kal kisebb összeget fizetnek a feldolgozók, mint 2023-ban.
„Nehéz ügy a kínai konkurencia, mert a zöldborsó- vagy csemegekukorica-konzerv nem alapélelmiszer, hanem egy nagyon rugalmas, keresletérzékeny termék” – mutat rá a banki elemző. Vagyis aki többet enged az árból, az nyer. Nagy tőke és támogatási háttér kell ahhoz, hogy akár a készletek és a termelés további finanszírozásával, akár az áron aluli értékesítéssel kibekkelje egy-egy piaci szereplő a mostani helyzetet. A verseny idején kihulló kapacitások két év múlva kínálatszűkét és ismét magasabb árakat eredményezhetnek, főként, ha addigra túllendül az európai gazdaság a mélyponton. Kérdés, hogy a háború lezártával mennyi helyünk marad a legfontosabb piacunkon, Oroszországban.
„A számok alapján (ld. lent) az orosz piac nagyon visszaesett, de nem lehet tudni, hogy a felfutó harmadik országokba irányuló értékesítés mekkora része jut el áttételesen Oroszországba. Az is látszik, hogy a konzervipar igyekszik alternatívákat találni, feljövőben van a spanyol, a japán és az izraeli értékesítés is” – jegyzi meg Héjja Csaba.
A termelő is nehezen tér vissza
Ha nem kell az ipari zöldség, akkor a termelő is alternatívákat keres. Ha pedig megtalálja, akkor az ő visszaédesgetéséért éppúgy küzdenie kell a gyárnak, mint a piacok visszaszerzéséért. „A 135 forintos kilónkénti borsóár azt jelenti, hogy támogatás nélkül a nettó eredményünk még 6,5 tonnás hozamok mellett is csak 17–18 ezer forint hektáronként. Idén ezt a legtöbb gazdaság nem tudta elérni, mivel sok volt a növényvédelmi nehézség, főként a levéltetvek által terjesztett vírusok miatt.
A csemegekukorica más kérdés, az 18 tonnás átlaghozammal és 63 forintos szerződött árral is bő 200 ezret hoz a konyhára. Nálunk a 20 tonnát is átlépi a hektáronkénti termés” – sorolja a Hegyesi Szövetkezet elnöke, Kurucz Gyula, a hajdúsági jó minőségű, öntözött földeken. Tekintve az idei kis iparizöldség-területet, a termeléshez kötött támogatás 150–155 ezer forint körül várható hektáronként.
A szövetkezet bő 2000 hektáron gazdálkodik, ebből korábban ezer hektárt csak a csemegekukorica foglalt el, a többin pedig javarészt zöldborsót és zöldbabot termeltek. Most ezer hektárt a napraforgónak adtak, és a két fő ipari zöldség együttesen is kevesebb területre szorult, mint 150 hektár. A zöldbab másodvetésben a borsót követi. „Régebben volt krumplink, cukorrépánk is, és sokkal nagyobb területet foglaltak el a vetőmagnak szánt növények.” A burgonyáról már szóltunk, a cukorgyár pedig hasonló piaci sokkokat élt át, mint a termelők, ezért idén olyan szerződési feltételekkel állt elő, ami nem támogatja a több száz kilométerről történő beszállítást.
Alternatív növények
A hibridkukorica termeltetése is drámaian visszaesett, leginkább az orosz/ukrán piac zsugorodása miatt, de a térségünkben is csökkent a kukoricatermelés az időjárási és piaci kockázatok miatt. „Ami jól megy most, az a másodvetésre szánt növények vetőmagjának előállítása. Az olajretek másfél tonnás hozammal is 400 ezer forint nyereséget termel” – jegyzi meg Kurucz Gyula. Emellett olyan ritkaságokkal is foglalkozik, mint a waxikukorica vetőmagjának előállítása.
„A címerezés lényegében megoldható géppel, de így is mintegy 100 embert mozgatunk a földeken a gépi munkák kiigazítására, most például a zöldbab sorát kapálják” – mutatja a szakember. Idén 140 forintos átvételi ár mellett a zöldbab hozza fajlagosan a legtöbb pénzt a gazdaságnak, de csak 60 hektárt foglal el. A második legnyereségesebb növényük az olajretek 200 hektárral, a harmadik pedig a napraforgó lesz. Hektáronként 200–300 ezer forintos pluszt ígér, mivel 3-4 tonnásnak látszanak a harmadrészt öntözött táblákon fejlődő növények.
„Sose gondoltam volna, hogy egyszer még lineár alatt látom ezt a korábban lesajnált, szinte gyomnövényként kezelt kultúrát…” – jegyzi meg Kurucz Gyula. Persze hosszú távon nem terpeszkedhet a terület felére ez a szklerotíniára érzékeny faj, de az simán belefér, hogy a szántó harmada az övé legyen – latolgat a szakember.
A jó minőségű föld és az öntözés csak egyik eleme a nagyhegyesi sikernek. Legalább ennyire fontos, hogy már 15 éve minimális bolygatással járó talajművelést folytatnak, maguk készítette szervestrágya-komposztot hordanak ki a földekre, és odafigyelnek a szakszerű növényvédelemre. Elhaladva a környékbeliek szántott és az ő lazított, 8–9 tonnásnak ígérkező kukoricatáblái mellett, jól látszik a különbség. Mintegy 2 hét vegetációs időt nyertek a lazított talajba került állományok a forgatott talajúakkal szemben ebben az aszályban. Az öntözés ismét egy plusz. Könnyen lehet, hogy az idei országos napraforgóhozam csak 2,4 t/ha lesz, miközben itt 4 tonnára becsülik a lineár alá került táblák hektáronkénti termését.
A növényvédelem hibái idén 20–30%-kal is ronthatnak a terméseredményeken. Egyszerre kellett küzdeni a gyomokkal, a kártevőkkel és a kórokozókkal. A borsót a levéltetvek, a napraforgót a makrofomina, a kukoricát pedig a gyapottok-bagolylepke tizedelte az országban. „A fenológiai fázisokhoz sem lehetett igazítani a védekezést, kellett a pontos előrejelzés és az, hogy azonnal lépjünk a kártevők ellen” – jegyzi meg Kurucz Gyula. Nála az országos mértéknél kisebb lesz a kár.
A gazdaság kapacitásait használni kell
Bár most nagy a lelkesedés a napraforgó iránt, az elnök folyamatosan monitorozza a piaci lehetőségeket, és megfelelő garanciák mellett hajlandó visszatérni a zöldségtermesztésbe. A tudás, a géppark és a fizikai dolgozók is adottak hozzá, neki sem érdeke, hogy ezek a kapacitások kikopjanak. A Ploeger kombájnt addig kell járatni, amíg működőképes, a 100 embert is minden szezonban foglalkoztatni kell.
„Nyáron mindig van egy-két hónap, amikor a korai krumplit jó áron el lehet adni. Már egy romániai chipsgyár is termeltetné velünk, de nem garantálta, hogy akkor is átveszi tőlünk, ha a szaporítóanyag hibája miatt ralsztóniás lesz a termés” – említi az egyik lehetőséget, amin elgondolkozott. Tulajdonképpen minden növény szóba jöhet, ami több haszonnal kecsegtet annál, mintha a termelésére szánt összeget a bankba tette volna. Idén a zöldborsó jövedelmezősége 1–2% körüli, ami tovább rontja a növény pozícióját a vetésszerkezetben.
Kurucz Gyula tart az agráriumon kívüli ipar erősödésétől is a térségben. Ha felépül Debrecenben a BMW-gyár és a CATL akkumulátorgyár, akkor azzal nemcsak közel 650 hektár földet vonnak ki a termelésből, de 9500 munkáskezet is elszívnak, továbbá potenciális veszélyt jelentenek a környék vízminőségére. A folyamat azzal kezdődik, hogy nyugat-európai bérekért sem találni kelet-európai hatékonysággal dolgozó embert, folytatódik a hűtőtárolók eladásával az autógyárnak, és zárulhat azzal, hogy a zöldségekben megjelenik az öntözővíz károsanyag-tartalma.
Szerző: Gönczi Krisztina
