A kálium, a magnézium és a kén szerepe a zöldségfélék táplálásában.
A zöldségnövények termesztése kapcsán egyre több szó esik a terméshozamok mellett a minőségről és a termésbiztonságról. Míg korábban megkülönböztettünk belföldi és exportminőséget, volt kelet-európai és nyugat-európai piac, napjainkban a liberalizálódott kereskedelmi viszonyok mellett csak jó és rossz minőségről beszélhetünk, és rossz áruval még a hazai piacainkról is kiszorulunk.
A minőséget meghatározó tényezők közül csak egy a tápanyagellátás, amely mellett, a genetikai tulajdonságokon kívül a környezeti tényezők (fény-, hő-, talaj- és csapadékviszonyok), továbbá a művelési mód, a szállítás és a tárolási körülmények is fontos szerepet játszanak. Ezek szoros összefüggésben vannak egymással, egyet-egyet kiemelni és értékelni csak bizonyos környezetben és határok között szabad! A tápelemek hatása nagyon eltérő, tekintettel arra, hogy különféle élettani folyamatokban vesznek részt, ennek megfelelően hiányuk, de túladagolásuk is a legkülönfélébb módon és tünetek formájában jelentkezik, a termésminőséget számos vonatkozásban befolyásolja. A közel 20 növényi tápelem közül a kálium, a magnézium és a kén a természetes ásványokban gyakran együtt fordul elő. A nitrogén főleg a termés mennyiségére, a zöldtömeg képződésére hat, ezzel szemben a felsorolt elemek elsősorban a minőségi mutatókat javítják, bár nem állíthatjuk, hogy a három elemnek nincs hatása a termésmennyiségre.
A kálium jelentősége
A kálium legnagyobb mennyiségben a fiatal növényi részekben fordul elő, ahol az anyagcsere lejátszódik, és ahol a sejtosztódás intenzív. Mobilitása igen nagy, mivel a szerves anyagokba alig épül be; többnyire ionos formában van jelen a sejtnedvben és a kolloidokon.
A káliumot a növények aktív ioncsere keretében, ionos formában (K+) veszik fel, a gyökér légzésekor felszabaduló H+ leadása ellenében. Minél gazdagabb a talaj káliumban, és minél intenzívebb a gyökérzet működése, annál jobb a felvétele, amely folyamatot a talaj oxigénellátása és hőmérséklete is elősegíti.
A talajoldatból elfogyó kálium az agyagásványok felületéről ioncsere útján folyamatosan pótlódik, amennyiben a talaj ásványtartalma megfelelő. Természetes körülmények között az agyagásványokban gazdag talajok több káliumot tartalmaznak, mint a homoktalajok, ezeknél a talajoldat feltöltődése gyorsabban végbemegy, de még így sem elegendő a nagy káliumigényű zöldségfajok igényének fedezésére: a káliumot mesterséges úton is kell pótolni!
A zöldségfélék káliumigénye nagyon eltérő. A levélzöldségfélék, a pillangósok (például fejes saláta, spenót, borsó, bab) keveset, 5–25 kg/ha mennyiséget vesznek fel, ugyanakkor a paradicsom, a dinnye vagy a káposztafélék ennek többszörösét.
Termesztési szempontból a káliumnak, mint növényi tápelemnek a szerepe hármas:
- Növeli a termésmennyiséget.
- Fokozza a termésbiztonságot azáltal, hogy:
- Javítja a növények hidegtűrő képességét. (Magasabb szintű káliumellátás hatására növekszik a sejtoldat koncentrációja, ezzel együtt az oldat fagyáspontja csökken.)
- Növeli a betegségekkel szembeni ellenálló képességet. (Vastagabb, egyben ellenállóbb sejtfal képződik, amely megnehezíti a kórokozók megtelepedését.)
- Fokozza a szárazságtűrést, és jobb a növények stresszellenálló képessége.
- Javítja a minőséget abból adódóan, hogy:
- Elősegíti az aroma-, íz- és a színanyagok kialakulását.
- Fokozza a fotoszintézist és az enzimreakciókat, ezáltal magasabb a termés cukor-, fehérje- és vitamintartalma.
- A színanyagok növelésén keresztül javítja a termés külső megjelenését.
- Növeli a termés szárazanyag-tartalmát, ebből adódóan javítja a tárolhatóságot.
A paradicsomnál és a paprikánál a kálium segíti a kemény, egyenletesen érett, kevésbé repedő, jól színesedő termés kialakulását (1. kép).
Hiánya miatt a kelbimbó termései apróbbak és keserűbbek lesznek, romlanak a főzési tulajdonságai. A káliummal jól ellátott káposzta a magasabb cukortartalma eredményeként jobban savanyítható, a kelkáposzta, karalábé és fejes káposzta tárolhatósága javul, a vöröskáposzta színe kedvezőbb. A sárgarépa esetében a termés tárolhatósága jobb, de a cukortartalma, íze és a színanyag-tartalma is kedvezőbb. A berakó uborka puhulását kiválthatja az egyoldalú nitrogéntrágyázás, a rossz talaj-N/K arány. Kísérleti eredmények szerint a káliummal jól ellátott talajon a görögdinnye összescukor-mennyisége 2–3%-kal, az édes ízt adó redukálócukor pedig 1–2%-kal magasabb, mint a K-szegény talajokon.
A nélkülözhetetlen magnézium
A magnézium a klorofill centrális része, nélkülözhetetlen elem a fotoszintézisben, mindemellett részt vesz a nitrogénvegyületek szintézisében és a foszforanyagcserében is. Hiánya esetén levélklorózis alakul ki, de eltérően a nitrogén- vagy a káliumhiánytól, a középtáji vagy a szár alsó kétharmadának környékén elhelyezkedő leveleken mutatkozik először. A sárgás elszíneződés élénksárga, gyakran lilás, narancsvörös tónusú.
A magnéziumhiány a terméscsökkenésen kívül az alábbi minőségi elváltozásokkal is jár:
- A nitrátreduktáz enzim működése gátolt, ebből adódóan növekszik a termésben a nitráttartalom.
- Csökken a karotinképződés, azaz a „A”-vitamin elővitaminjának a képződése.
- A cukorrépa, csemegekukorica termésében csökken a cukorképződés.
- Lassul a fehérjeképződés (pl. hüvelyesek).
- A káliumhoz hasonlóan erősíti a sejtfalakat, ezáltal javítja a tárolhatóságot és a szállíthatóságot (pl. burgonya).
- A hüvelyeseknél serkenti a nitrogénmegkötő baktériumok tevékenységét.
Mivel magyarázható a kertészeti kultúrákban gyakrabban, de a szántóföldi növényeknél is tapasztalható magnéziumhiány még ott is, ahol a talajok és az öntözővizek elegendő mennyiséget tartalmaznak?
Alapvetően négy okra vezethető vissza a magnéziumhiány:
- magnéziumszegény talajok (pl. homoktalajok),
- rossz talajszerkezet, savanyú talajkémhatás,
- száraz időjárás és az öntözés hiánya és a
- konkurens ionok jelenléte, amelyek a magnézium felvételét zavarják.
SZERZŐ: DR. TERBE ISTVÁN
Lásd még a tápanyag-utánpótlás témájában Dr. Zsom Eszterrel, a K+S Minerals and Agriculture GmbH magyarországi képviselőjével készült riportunkat.
