A magyarországi hajtatott zöldségkultúrákban is széles körben terjed a biológiai ágensek használata a növényvédelemben, legfőképp a növényeket károsító kártevők ellen. Ennek oka az egyre szűkülő növényvédőszer-paletta, az áruházak szigorú előírásai, és emellett természetesen a fogyasztói igények megváltozása is hozzájárul a biológiai növényvédelem terjedéséhez. A vásárlók keresik a biomódon vagy csökkentett mennyiségű növényvédő szer használatával termesztett friss zöldségeket. Nem mellesleg a terjedéshez hozzájárul, hogy kellő odafigyeléssel a biológiai ágensek használatával is képesek a termelők a gazdasági kárküszöb alatt tartani a kártevők egyedszámát.
A hajtatott zöldségkultúrák nagy értéket képviselnek, ezért fontos, hogy a termés eladhatósága érdekében megfelelő növényvédelmet biztosítsunk, az élelmiszer-biztonságot szem előtt tartva. A következőkben a hajtatottzöldség-kultúrákban alkalmazható biológiai ágensek használatáról lesz szó, a fókuszban a paprika-, paradicsom- és uborkakultúrákkal.
Paprikában használható biopreparátumok
Mielőtt rátérnék a különböző hasznos élőszervezetek használatára, célszerűnek tartom a paprikában károsító kártevők áttekintését és rövid bemutatását. A paprika jelentős kártevője a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis). Ez a kártevő a generatív részeket kedveli, de a leveleken is szívogat, károsítása nyomán ezüstös elszíneződést tapasztalhatunk a leveleken. A bogyókon kezdetben ezüstös, később barnás, hálózatos elszíneződést/parásodást látunk, a kocsánytól indulva. A vírusok terjesztésben is fontos szerepet játszik, azért mindenképp védekezni kell ellene. A nőstény imágók 1,2–2 mm hosszúak, sárgás színűek, barna potrohhal, a hím egyedek kisebbek, és világos színűek. A termesztőberendezésekben egész évben képesek szaporodni.
A nyugati virágtripsz ellen használható biopreparátumok paprikakultúrában a következők: Amblyseius swirskii generalista ragadozóatka, ami elsősorban tripszek és molytetvek ellen hatékony. 50%-os páratartalom alatt nem rak tojásokat, a magas hőmérsékletet nem bírja, a pollent is fogyasztja. Az Amblyseius andersoni alacsony hőmérsékleten is aktív, viszont rövid nappalokon diapauzál, leginkább az atkákat fogyasztja, de a tripszeket is gyéríti. Az Amblyseius degenerans kifejezetten tripszek ellen hatékony, az Amblydromalus limonicus generalista, de elsősorban a tripszeket fogyasztja, az alacsony páratartalmat nem viseli el, a hideget azonban viszonylag jól tűri. A Neoseiulis cucumeris generalista, de elsősorban a tripszeket fogyasztja, az alacsony páratartalmat nem tűri.
Az előbbi felsorolásban a talajfelszín felett élő ragadozóatkákat ismertettük, vannak viszont olyan hasznos szervezetek, amelyek a talajban élnek, és gyérítik a talajfelszín alá húzódó prenimfa és nimfa stádiumú tripszeket. Ezek közül a Gaeolaelaps aculeifert és a Statiolaelaps scimitust említjük meg. Ezek talajban élnek, generalista ragadozók, kiegészítő kezelésre használhatók, amennyiben talajon történik a termesztés. Ragadozó poloskák használatára is van lehetőségük a termesztőknek, az Orius laevigatus generalista, de preferálja a tripszeket. Hosszú életű, de lassú fejlődésű, ezért előre be kell telepíteni az állományba, és etetni kell. Paradicsomban nem használható, mert szüksége van a virágporra.
A Macrolophus pygmaeus generalista, hosszú életű, lassú fejlődésű, gerberakultúrában kártevő. A paprika következő jelentős kártevői az atkák. Az atkák közül a közönséges takácsatka, Tetranychus urticae és a szélesatka, Polyphagotarsonemus latus károsít leggyakrabban. A kifejlett atkák körülbelül 0,5 mm nagyságúak, sárgás színűek, a száraz, meleg időjárás kedvez az elszaporodásuknak. Károsításuk nyomán a levelek sárgulnak, végül elhalnak. Az atkák szúrása által növekszik a növények párologtatása, ez végül a kondíciójuk leromlásához vezet.
Az atkák elleni alapvédelmet a Phytoseiulus persimilis adja. Specialista, csak takácsatkákkal táplálkozik. Amennyiben nincs takácsatka az ültetvényben, a Phytoseiulus persimilis kipusztul, ezért csak akkor szabad betelepíteni, ha a takácsatkák megjelentek a kultúrában. Nem diapauzál, ezért télen is lehet alkalmazni. Magas páratartalom mellett képes életben maradni, 70%-os páratartalom alatt a tojásai nem kelnek ki. Paradicsom- és muskátlikultúrákban nem alkalmazható, a növények szőrös felülete miatt. A hátpajzsán lévő szőrök beleakadnak a növények felületén lévő mirigyszőrökbe, és nem tud mozogni a növények felületén.
A Phytoseiulus macropilis a persimilishez hasonlóan specialista, viszont jobban tűri az alacsonyabb páratartalmat. Paradicsom- és muskátlikultúrákban nem alkalmazható, a korábban említett okok miatt. Az Amblyseius californicus generalista, táplálkozik például virágporral, tripszekkel, nem hal éhen, ha nincsenek takácsatkák az ültetvényben, viszont lassabban fogyasztja a tojásokat, mint a specialista. Előre betelepíthető, viszonylag jól bírja a hűvösebb időt is. Az Amblyseius andersoni generalista, tavasztól őszig használható, mert rövid nappalos körülmények között diapauzál. Az Amblyseius swirkskii generalista ragadozóatkák, molytetvek és tripszek ellen használható. Pollent is fogyaszt, ezért előre betelepíthető, nem diapauzál, az alacsonyabb páratartalmat is jól viseli.
A Stethorus punctillum, amely egy katicabogárfaj, specialista, mind a tojásokat, mind a mozgó alakokat nagy mennyiségben fogyasztja; ha nincs elég táplálék életteret vált. Nem lehet előre az ültetvénybe telepíteni. A Macrolophus pygmaeus poloskafaj generalista, sokáig fejlődik, hosszú életű. Gerberában kártevő. Különböző molytetűfajok is károsítanak a paprikakultúrákban. Szívogatásukkal gyengítik a növényt, mézharmattal szennyezik, amin megtelepedik a korompenész, és nem utolsósorban vírusvektor szerepük is van.
A molytetvek ellen használható biopreparátum az Encarsia formosa, amely egy fürkészdarázsfaj. Szoliter endoparazitoid. Az endoparazitoid jelentése, hogy a parazita a parazitált élőlényben fejlődik ki, jelen esetben a molytetűben, a szoliter pedig, hogy egy gazdatesben egy parazitoid fejlődik. 15 fajnál is többet parazitál, a parazitált pupárium fekete színű lesz, kerek röplyuk kíséretében. A parazitáltság külső jellemzőit fontos ismerni, hiszen így ellenőrizhetjük a betelepített parazitoidok hatékonyságát. Az Eretmocerus eremicus szoliter, ekto-endo parazita a nimfa és a levél felszíne közé teszi a tojását. A Delphastus catalinae katicabogárfaj, a molytetvek nagy egyedsűrűsége esetén célszerű betelepíteni, nagy számban képes elfogyasztani a molytetveket, viszont élelem hiányában elvándorol. A molytetvek elleni is használható a korábban említett Amlyseius swirskii, Orius laevigatus, Macrolophus pygmaeus.
A paprika jelentős kártevője a gyapottok-bagolylepke, a Helicoverpa armigera, amely a generatív részek, a paprika esetében a bogyó károsításával okoz gazdasági kárt. A hernyója belerág a bogyóba, és ezáltal értékesíthetetlenné teszi. A gyapottok-bagolylepke ellen használhatók a különböző Trichogramma fajok, a T. evanescens, T. pintoi, T. brassicae. Petéiket a lepketojásokba helyezik, a parazitált tojások sötét színűvé változnak. A parazitált tojásokból nem fog hernyó kikelni. A Bacillus thuringiensis baktérium által termelt toxin a hernyó szervezetébe jutva fejti ki hatását, és öli meg a lárvákat. A poloskák sem kímélik a paprikatermesztőket, leginkább az ázsiai márványospoloska, Halyomorpha halys és a zöld vándorpoloska, Nezara viridula okoz kártételt. A szívogatásuk nyomén csillag alakú foltok keletkeznek a bogyókon. Az ilyen bogyókat csak alacsonyabb áron lehet értékesíteni. Jelenleg közforgalomban még nem kapható ellene biopreparátum.
Paradicsomban használható ágensek
A következőkben rátérek a paradicsom kártevőire és az ellenük használható biopreparátumokra. A molytetvek ellen a már korábban említett Encarsia forosa, Eretmocerus eremicus, Delphastus catalinae és Macrolophus pygmaeus fajokat alkalmazhatják a termelők. A levéltetvek ellen alkalmazható az Adali bipunctata, a kétpettyes katica, amelyet leginkább nagy levéltetű-kolóniák megjelenése esetén célszerű betelepíteni. Az Aphidius colemani, amely a parazita darazsak közé tartozik, gyors szaporodású parazitoid. Az Aphelinus abdominalis parazita darázs szoliter endoparazitoid, parazitálása következtében a levéltetű kültakarója pergamenszerűvé változik.
Az aknázólegyek kártételére is számítani kell a paradicsomkultúrákban, leginkább a paradicsom-aknázólégy Liriomyza bryoniae és gerbera-aknázólégy Lyrioyza trifolii kártételeivel találkozhatunk. Az aknázólegyek ellen használható szervezet a Digllyphus isae parazita darázs. Ektoparazita, megbénítja a lárvát, és az aknába mellé helyezi a tojását. Hátránya, hogy kis kártevő-egyedsűrűség mellett nem találja meg a zsákmányát. A Dacnusa sibirica endoparazita, L1 vagy L2 lárvába rakja a petéit, rövid életű parazitoid. A tripszek a vírusterjesztésük által válnak jelentős kártevővé a paradicsomkultúrákban. Ellenük a korábban említett Macrolophus pygmaeus alkalmazható.
A paradicsom szőrös felülete miatt a ragadózó atkák korlátozottan képesek mozogni, ezért kevésbé alkalmazhatók. Atkák elleni védelmet szintén a Macrolophus pygmaeus ad. Paradicsomban a gyapottok-bagolylepke Helicoverpa armigera mellett a paradicsom-sarlósmoly Tuta absolutais károsít a terméseken. Ellenük a már korábban említett Trichogramma fajok, Nesidiocoris tenuis és Bacillus thuringiensis alkalmazható.
Bioágensek az uborkában
Uborkában is védekezni kell a tripszek ellen; a fiatal termések a szívogatás hatására deformáltak lesznek, így piacképtelenné válnak. Tripszek ellen a korábbiakban tárgyalt Orius laevigatus, Amblyseius swirskii, Neoseiulus cucumeris alkalmazható. Száraz, meleg időben az atkák hirtelen el tudnak szaporodni, mindenképp a megelőzésre kell törekedni, rendszeresen vizsgálni kell a növényeket, a tünetek megjelenése után sokkal nehezebb visszaszorítani őket. Ellenük a már említett Phytoseiulus persimilis, phytoseiulus macropilis, Amblyseius californicus, Amblyseius swirskii, Stethorus punctillum, Macrolophus pygmaeus használható. A levéltetveknek vírusvektor szerepük van, ezért fontos az ellenük való védekezés. A levéltetvek ellen betelepíthetjük az ültetvénybe az Aphelinus abdominalist, Aphidius colemanit, Macrolophus pygmaeust, nagy levéltetű-kolóniák esetén célszerű az Adalia bipunctatat betelepíteni. Gyorsan és nagy mennyiségben fogyasztja a levéltetveket.
Az élő szervezetek haszna
Amint itt olvasható, számos hasznos élőszervezetet telepíthetünk a termesztőberendezésünkbe, annak érdekében, hogy kontrolláljuk a különböző kártevők egyedszámát, ezáltal elkerülve a kártétel súlyos mértékét. Odafigyeléssel, a biopreparátumok használatával kártételi küszöb alatt tudjuk tartani a növényállományunkban jelen lévő kártevők egyedszámát.
Amennyiben hasznos élőszervezeteket használunk a kártevők ellen, szükségünk van a türelemre, hiszen a kémiai védekezéssel ellentétben a betelepítés után nem jelentkezik rögtön a várt eredmény. Viszont képesek vagyunk hosszú távon egy egyensúlyi állapotot teremteni a növényházunkban a hasznos élőszervezetek és kártevők egyedszáma tekintetében. Amennyiben mégis szükség van a kémiai beavatkozásra, a gyártók honlapján jól használható adatbázisokat találunk azzal kapcsolatban, hogy mely hatóanyagok használatával károsítjuk legkevésbé a betelepített biopreparátumokat.
Mindenkinek eredményes gazdálkodást kívánok!
Szerző: Bozi József növényorvos
