A britek kíváncsiak voltak rá, hogy mennyire versenyképes a búzatermesztésük néhány globális versenytárssal összevetve. A termelés nettó jövedelmezőségét vizsgálva meglepő eredményekre jutottak.
Az elemzők a termelés összes költségét figyelembe vették, tehát a munkaerő és a földhasználat költségeit is, és ezt állították szembe az értékesítés bevételével. A támogatásokat figyelmen kívül hagyták, azaz csak a nettó jövedelmezőséget vizsgálták, méghozzá ötéves átlagban. Az elemzésben a következő országok szerepeltek: Kanada, Németország, Dánia, Spanyolország, Franciaország, Ukrajna, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok.
Sok országban a támogatás jelenti a bevételt
A termelés költségeit tekintve csak Dániában fordítanak többet egy hektárnyi búza előállítására, mint Nagy-Britanniában, míg az amerikai farmerek, szinte hihetetlen, de az ukránoknál is olcsóbban termelnek. Mégsem náluk képződik a legnagyobb tiszta nyereség egy hektárnyi búzán, hanem Franciaországban. Csak itt, és a második helyezett Nagy-Britanniában zárhatják a gazdák – támogatások nélkül is – pozitív szaldóval a búzaszezont. Az összes többi vizsgált országban képződik valamennyi veszteség a termelésen, Dániában ez hektáronként a 189 fontra (85 ezer Ft) rúg. A németek szinte pont annyira eredménytelenek, mint az ukránok, mínusz 37 és 40 fontos (17-18 ezer Ft) szaldóval, de a két országban egészen mások a támogatási lehetőségek.
Jók a földrajzi adottságok, de számolni is tudnak
Az elemzők rámutatnak, hogy Franciaországban és Nagy-Britanniában, ahol támogatások nélkül is jövedelmező a búzatermelés, magasak és viszonylag kiegyenlítettek a hozamok, általában véve jók az árak, és a termelési költségek sem szállak el úgy, mint a rivális országokban. Kiemelik, hogy mindkét országban fejlettek azok a mezőgazdasági vállalatirányítási rendszerek, amelyek lehetővé teszik az egyes költségelemek hozzárendelését egy-egy termékhez, illetve az eredmény előzetes megtervezését, majd a terv- és tényadatok összevetését. Azt adatbevitel az esetek túlnyomó többségében már automatikus. Mivel a gazdálkodók pontosan látják, hogy egy-egy input vagy művelet mennyire térül meg az egyes kultúrákban, az egész termelési szerkezetüket ehhez igazítják.
Ez a cikk is érdekelheti: Az orosz gazdáknak is elegük van a búzarekordokból.
