Hazánkban 1 ezer hektár alatt van már a csemegeszőlő-termőterület, ami a rendkívül egészséges gyümölcs nagy hazai tradícióit és a gazdasági távlatokat tekintve elszomorító tény. Ugyanakkor az utóbbi években a nemesítési, kutatási programok egyre nagyobb lendületet adnak különféle fajták, hibridek létrehozásának, ami a fogyasztói érdeklődés, másrészt a termésbiztonság erősítése révén a gazdálkodók motivációjának növekedését vonhatja maga után. Dr. Teszlák Péterrel, a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének kutatási igazgatójával beszélgettünk.
Kutatás-nemesítés: nagy a távolság, de a helyzet javul
– Essünk túl a téma kellemetlenebbik vetületén: a hazai agrár kutatás-fejlesztés s részben a nemesítés elkeserítő helyzetéről számos nyilatkozat tanúskodik. A szakmabeliek általában attól tartanak, kellő állami segítség hiányában lemaradunk a konkurens országoktól. Elvándorolnak vagy nem pótolhatók a kutatás-fejlesztésben a szakemberek, ráadásul gyakran veszítenek piaci pozícióikból a hazai fejlesztésű, nemesítésű termékek, ami miatt „kifogy a háttér” a hazai tudományos munkából. Pár éve volt kutatóintézet, ahol még a nyomtatópapír használatára is külön írásos engedélyt kellett kérni a fenntartótól… Mit gondol ezekről a csemegeszőlő-kutatás egyik hazai vezetőjeként?
– Úgy érzem, az utóbbi években javult, javul a helyzet, és nem is csak minálunk. Nálunk biztosan javul, főleg ahhoz képest, hogy évtizedekig valóban volt egy pangó, hanyatló időszak. Sokáig eleve csak Kecskeméten folyt jelentősebb csemegeszőlő-nemesítés a 60-70-es években, majd Pécsen a 2000es évektől a rezisztencia irányában folytak kutatások, igaz, kizárólag a borszőlő területén.
– Mi javult azóta?
– Ezekre a korábbi évtizedekre alapozva egy tavalyi EU-s, Horizon Europe lehetőség keretében részt veszünk egy kutatási programban, amelybe sikerült bekapcsolnom a Pécsi Tudományegyetemet. Szerencsénkre a program különös figyelmet fordít arra a génbanki tevékenységre, ami itt folyik – mintegy 100 őshonos fajta genetikai anyagát őrizzük –, és ennek révén fontos kutatási forráshoz jutunk. Az állami részvételről annyit, hogy miután az uniós támogatások egyelőre nem hozzáférhetőek, a magyar állam vállalta, hogy a Horizon forrásaival egyenértékű forrást biztosít. Kicsit bonyodalmas így, mert nagy a távolság a nyugat- és dél-európai meg a magyar kutatók alapjövedelme között, de a fontos az, hogy most végre be tudunk vonni szakdolgozókat, szőlész-borász szakos egyetemi hallgatókat, és van is érdeklődés részükről.
– Magyarán, ha van pénz, akkor azonnal feléled a hazai kutatás-fejlesztés, nemesítés.
– Igen, és szerencsére ez a forrásmennyiség most elég a nemesítési, génbanki kutatásokra, konferenciákon való részvételre, szakmai programokra. Hogy ez miért fontos, arra elég csak azt elmondanom, hogy ez az egész Horizon-program azért vált lehetségessé, mert engem is ilyen nemzetközi programokról ismertek, és mivel meghívtak a programba, így az egyetem is be tudott kapcsolódni.
– Mi a génbank jelentősége? Csak a meglévő fajták anyagának átmentése vagy kulturális értékőrzés is?
– Sokrétű. A szőlőről tudni kell, hogy a genetikai forrásai nem őrizhető úgy, mint a gabonáké vagy például a csonthéjasoké: egy hűtött kamrában, egy üvegben. A szőlő magját, ha elvetjük, nem ugyanaz a fajta lesz a tőkén, ezért a fajtamegőrzés vegetatív úton, ex situ oltvánnyal valósul meg, évente kell metszeni és évről évre elvégezni minden ápolási munkát. A cél ezzel a sokféleség, a biodiverzitás megőrzése: a szőlő unikális amiatt is, hogy mintegy 10 ezer fajtája ismert világszerte, persze köztermesztésben ennek csak töredéke szerepel. A génbank ugyancsak fontos vagy talán legfontosabb szerepe a nemesítés kiszolgálásában van: ahol hatékony nemesítés folyik, ott kell hogy legyen génbanki háttér, hiszen a nemesítési célokhoz megfelelő fajtákat kell tudni találni.
Fogyasztók, időjárás, kórokozókés más kihívások…
– Mi a nemesítés iránya ma? A boltokban egyfelől egyre többféle szőlőt látunk: mag nélkülit, ilyen-olyan színűt, méretűt, ízűt, másrészt ezt a szegmenst is fenyegeti nyilván a szerkivonás és az időjárás-változás – mi a legfontosabb ezek közül?
– Csemegeszőlőről lévén szó, a legfontosabb természetesen az, hogy a boltokban, áruházakban vonzó küllemű, ízű, bogyóméretű szőlő jelenjen meg. A vásárlói igény a döntő, ezért született például a mag nélküli is: a vevők megszokták, hogy nem kell megrágniuk, lenyelniük a keserű magot.
– Nem szomorú, nem ellentmondásos ez egy szakember, egy nemesítő szemszögéből? A szőlőmag-őrleményt drágán eladják étrend-kiegészítőként, közben a finnyás generációk miatt magmentesre kell nemesíteni…
– Szerencsére a nemesítés meg tudja ma már oldani, hogy a magok benne maradjanak a bogyóban, de már nem abban a kemény héjú, keserű tanninnal teli formában, amit nem mindenki szeret. Nálunk is van már például olyan, aminek a magva puha, kocsonyás, a fogyasztó észre sem veszi, hogy összerágja, lenyeli. Idehaza egyébként mintegy 50 fajta létezik, a nemzeti fajtajegyzékben szereplő fajták közül sok elavult.
– Ez mit jelent?
– Például azt, hogy nagy, kemény magvú, ezért a boltok, a kereskedelem már nem szívesen vagy nem is vásárol fel ilyet. A PTE-n mi 22 fajtát terjesztettünk fel az állami fajtajegyzékbe, ami nagy szó, mert egy-egy fajtánál elérni, hogy államilag engedélyezett módon köztermesztésbe kerülhessen, az akár 10-15 évbe is telhet a nemesítést is beleszámolva.
Javul a kutatásnemesítés helyzete, főleg az évtizedekig pangó, hanyatló időszakhoz képest
– Az egyik előadása anyagában egészen különleges, csaknem bizarr formájú, ízű csemegeszőlők is szerepelnek. Ezek hogyan alakulnak ki, mi a cél ezzel a tényleg meglepő sokféleséggel?
– Valóban, van olyan szőlőnk, aminek a bogyója olyan, mint egy borsóhüvely, a másik fekete vagy narancssárga, lila. Formára is sokfélék: van, ami almaformájú, szívalakú, méretre pedig – mivel egyre inkább a nagyobb bogyó a divat a fogyasztásban – van 42 grammos, ami akkora is, mint egy S-es méretű tojás… Az ízvilág is hasonlóan sokszínű: van ánizsos, vatta- vagy égetettcukor-ízű, muskotályos és sok más hasonló. Ma eközben egyébként a csemegeszőlő-termesztés területe talán már el sem éri az 500 hektárt. Sokan dolgoznak azért, hogy ez növekedjen.
– Az említett más nemesítési célok közt mi áll elöl?
– Kétségkívül a rezisztens fajták előállítása a legfontosabb. E mögött két fontos kényszer van, egyrészt az említett növényvédőszer- vagy hatóanyag-kivonás az európai agrárpolitikában, élelmiszer-biztonságban, másrészt az, hogy ettől függetlenül a növényeket meg kell védenünk az időjárás viszontagságaitól, illetve a kórokozóktól, kártevőktől. Az nyilván hosszú távon nem fenntartható – sem a permetezési fordulók nagy száma, sem az inputanyag-mennyiség, sem az üzemanyag, sem a vegyszerhasználat miatt –, hogy szezononként tízszer-tizenkétszer permetezünk. A szőlő az alma után a második legszennyezőbb haszonnövény, a világ növényvédőszer-felhasználásának a felét ez igényli, miközben a területaránya alig 3 százalék. Ma már léteznek a peronoszpórára magas, a lisztharmatra közepes mértékben ellenálló fajták, léteznek nagy termésbiztonsággal termeszthetők. Persze vannak olyan kockázatok, amiktől egyelőre nem tudjuk megóvni a szőlőt: ha például nagy és tartós szárazság éri, vagy nagy esők jönnek pont éréskor, akkor legfeljebb nagyon hatékony védelmi rendszerekkel védhető meg, öntözéssel, takarással.
– De ha 10-15 évig tart egy-egy fajta nemesítése ebben a szegmensben is, akkor nem előre vesztes harc ez? A kórokozók is hamarabb mutálódnak, az időjárás is gyorsabban változik, minthogy a fajtanemesítés tudná tartani a lépést…
– Ez valóban probléma, és ha ezeket a mind gyorsabban lezajló folyamatokat tekintjük, akkor nem is csak a nemesítés mint tudományos eljárás, hanem az engedélyeztetés is sok időt vesz igénybe. A gomba például valóban gyorsan áttörheti a rezisztenciát, mert amíg egy termésszezon lemegy, többször is mutálódhat, de vannak olyan innovatív rezisztens fajták, amelyeknél a rezisztencia áttörésének az esélye kicsi.
Precíziós nemesítés
– A génszerkesztés, a precíziós nemesítés mégis mintha azt sugallná, hogy előbb, hatékonyabban célhoz érhet a folyamat.
– A hatékonysága a gyorsaságában van, de még nincs rá példa Európában, hogy ilyen eszközzel hozzanak létre új fajtát. Az EU-bortörvény idehaza is tiltja, legalábbis egyelőre, mert lehet, hogy az idei év végére, követve a globális trendeket, itthon is engedélyezett lehet a genomszerkesztett szőlőfajta telepítése. Az egyetemünkön, Pécsen egyébként van biotechnológus-képzés, amellyel együttműködésben szintén tudok bevonni hallgatókat ilyen kutatási témákba.
– Erről a témáról mindenfelé azt hallani, hogy nagy lemaradásban és késésben vagyunk a világ azon részeihez mérten, ahol már nemcsak kutatások, kísérletek folynak, de gyakorlati alkalmazások is konkrét termesztési, gazdasági eredményeket szülnek. Gyorsan behozható lesz a lemaradásunk?
– A már említett Horizon-program erre is kiterjed, van egy része, amelyik a genomszerkesztéssel foglalkozik a szőlő előállítása szempontjából. A rezisztenciát is érinti ez a kutatási elem, mind az abiotikus, mind a biotikus stresszhatásokra, időjárásra, szárazságra, napégésre, UV-ellenállóságra.
– Önt milyen út vezette a hazai csemegeszőlő-nemesítési programok egyik irányítói szerepéig?
– Gyerekkoromban már ismerkedtem a szőlővel, persze, a családi kisgazdaság révén elsősorban a „klasszikusokkal”: a zalagyöngyével, az Irsaival. Nem szerettem akkor még, gyerekként csak a munkát láttam benne. A pályát szőlőmunkásként kezdtem a minisztérium pécsi szőlészeti kutatóintézetében, aztán a Pécsi Tudományegyetem biológia képzése után vissza is mentem a kutatóintézetbe dolgozni. Közel húsz éve foglalkozom saját nemesítésű csemegeszőlő-hibridekkel.
ARCKÉP.
Dr. Teszlák Péter kutatási igazgató, a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Szőlőnemesítési és Génmegőrzési Osztálya tudományos munkatársának kutatási területe a szőlő ökológiája és élettana, a szőlőfajták stresszélettana, szabadföldi, terepi mérések a szárazságstressz-élettani kutatásokban (levél-vízpotenciál, gázcsere, fotoszintézis, klorofillfluoreszcencia-indukció, levélfelület-mérések). Vizsgálatokat végez szőlészeti termesztéstechnológiai fejlesztések megalapozásához, különböző termesztéstechnológiai és fitotechnikai beavatkozások hatásvizsgálatával. A PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben oktatási feladatain túl részt vett hazai és nemzetközi kutatási projektekben; tagja a Magyar Biológiai Társaság Pécsi Csoportjának, a Magyar Növénybiológiai Társaságnak. Számos ismeretterjesztő előadást és fórumot tart fiatalok, középiskolások számára; szívügye a csemegeszőlő-termesztés szakmai támogatása.
SZERZŐ: KOHOUT ZOLTÁN
