A szántóföldi növénytermesztésben a tavaszi vetésű, széles sortávolságra vetett „kapásnövények” nagy termőterületen és jelentős volumenben kerülnek termesztésre. A termőterület nagyságrendje a piaci hatások miatt, a termés mennyisége pedig az utóbbi évekre jellemző változó, kedvező- és kedvezőtlen időjárási, elsősorban csapadékviszonyok következményeként jelentős különbségeket mutathat.
Az országos termőterület nagyságát, illetve az egyes növényi kultúrák közötti megoszlását a KSH és egyéb közlemények adatai alapján az 1. táblázat szemlélteti.
Az 1. táblázatban szereplő széles sortávolságú kapásnövények vetése szemenként vető gépekkel történik. A termesztéstechnológiában a kukoricafélék és a napraforgó vetése – a hazai gyakorlatban – 70-75-76,2 cm-re, a szója és cukorrépa vetése 45–50 cm-re történik. A cukorrépa vetésére hagyományosan épített gépek belsőcella-töltésű, mechanikus magadagoló szerkezete az egyéb magvak – repce, cikória, takarmányrépa – kivetésére is alkalmas. A cukorrépavető gépek 6-12-18-24 soros kivitelben készülnek, a hazai gyakorlatban a 12–18 soros változatok a jellemzők. Az újabb fejlesztésű, pneumatikus magszállítású szemenként vető gépek is alkalmasak a cukorrépa és egyéb növények 45–50 cm-es sortávolságra történő vetésére.
Napraforgó- és kukoricavető gép hazai variációi
A kukoricavető gépek fejlesztése is a főbb növények – pl. a táblázatban szereplők – vetésére való alkalmasságra törekvés alapján történt. Ez azt jelenti, hogy egyes konstrukcióknál azonos gerendelyeken a vetőkocsik helyzete és száma, így a szemenként vető gépek sortávolsága 45–50 és 70–75 cm között változtatható, elsősorban a 8–12 soros variációk megvalósítására. Ezeknél a konstrukcióknál a nyolcsoros változat +4 vetőkocsival bővíthető. Egyéb gyártók gyártmánypalettáján akár a 33-6070-75-76,2-80-90 cm-es sortávolságú változatok is szerepelnek. A hazai gyakorlatban a napraforgó és kukorica vetésére a már említett 70-75-76,2 cm sortávolságú, 6–12 és 24 soros, szívó- vagy nyomólevegős pneumatikus szemenként vető gépeket alkalmazzák (1. kép).
Vázkeret, illetve traktorkapcsolat tekintetében – a 3 m szállítási szélességű űrszelvényre vonatkozó előírás betartása miatt – a merev vázkeretes változatok szállítási helyzetben befordíthatók, és vonórúddal kapcsolódnak az üzemeltető traktorhoz. A függesztett változatok oldalsó vetőkocsikat tartó vázszerkezete hidraulikus munkahengerek segítségével a középső vetőkocsikat tartó vázkeret fölé beemelhető. Egyes típusoknál a szélső vetőkocsikat tartó gerendelyszakasz hidraulikusan, teleszkópszerűen a középső zártszelvényű tartóba, szállítási helyzetbe be-, illetve munkahelyzetbe kitolható (2. kép).
A funkcionális szerkezeti részeket hordozó gerendelyt – a gép nagyságrendjétől függően – különböző fúvott gumiabroncsozású járókerekek támasztják alá. A nagy munkaszélességű – 9 m, 12 soros, 14 m, 18 soros, 18 m, 24 soros – szemenként vető gépeknél pedig a két oldalsó szárny oldalt behajtható.
A gerendely, illetve a vázkeret képezi az egyes szerkezeti részek bázisfelületét, a levegőt szolgáltató szívó-nyomó ventilátorét, valamint az egyéb kiegészítő berendezésekét. A vázkeretre van építve a műtrágyatartály, és kengyelcsavarokkal csatlakoznak hozzá a vetőkocsik. Egyes típusokon a műtrágyatartályból cellás adagoló juttatja az anyagot a csigás elosztóba. Az elosztócsigából nyomólevegő szállítja a műtrágyát a vetőkocsi műtrágyacsoroszlyáihoz soronként (3. kép).
A nagy munkaszélességű, pneumatikus szemenként vető gépeknél a funkcionális, a szívó- vagy nyomó vetőelemeket tartó gerendelyek a központi osztott műtrágya- és vetőmagtartályos vetőkocsikhoz csatlakoznak. Ebben az esetben az egytengelyes szállítókocsinak a tartálya kapcsolódik az üzemeltető traktor vonószerkezetéhez. A gerendelyre épített műtrágyatartályokból és a szállítókocsi műtrágyatartályából a műtrágya a vetőtengelyről mechanikusan – állítható mechanizmuson keresztül – vagy szabályozható fordulatszámú elektromotorral meghajtott cellaadagolón keresztül jut a szállító nyomólevegős légáramba (4. kép). Az adagmennyiséget a mechanikus hajtás esetén a lánc- vagy fogaskerékhajtás áttételének változtatásával fokozatonként, míg elektromos hajtás esetén fokozatmentesen lehet beállítani.
A vetőelemek kialakítása
A szemenként vető gépek vetőelemei, a vetőkocsik tartóbilincsekkel, kengyelcsavarokkal csatlakoznak a gerendelyhez. A felfüggesztések a minél tökéletesebb talajkövetés, illetve az egyenletesen mély magárok kialakítása, vagyis az egyenletes vetési mélység tartására paralelogramma megoldással vannak kialakítva (5. kép).
A vetőelemek, vetőkocsik bonyolult szerkezeti kialakításának legfontosabb funkcionális szerkezeti részei a vetőszerkezetek, melyek a mai szemenként vető gépeken pneumatikus rendszerűek. A vetőkocsikra vetőelemenként vannak építve a ∼30–70 l közötti térfogatú, műanyagból készült magtartályok. Az esetek többségénél a vetőkocsikra vannak felszerelve a mikrogranulátum-kijuttató berendezések a saját adagolásukkal és hajtásrendszerükkel. Egyes típusokon ezeket a berendezéseket külön segédvázra építették, és ebben az esetben egy-egy tartályból 2-3 vetőelemet tudnak ellátni mikrogranulátummal, rovarölő szerrel vagy starter műtrágyával (6. kép).
Az ismertetésből is kiderül, hogy a vetőelemnek vagy vetőkocsiknak nagyon fontos funkcionális szerepe van, és ez az adott konstrukciókban is megnyilvánul. Éppen ezért a vetőelemek és vetőkocsik saját hordozóvázzal rendelkező kompakt berendezések. A vetőszerkezetek, illetve vetőkocsik hordozóvázához csatlakoznak – az előzőekben ismertetetteken túlmenően – a mechanikus, szívó- vagy nyomórendszerű pneumatikus vetőszerkezetek, a különböző kialakítású nyitótárcsák, vetőcsoroszlyák, magvezető, mikrogranulátum- és műtrágya-csővezetékek, műtrágya-kijuttató csoroszlyák, sortisztítók, magnyomó kerekek pedig magtakaró kerekek hordozására vannak kialakítva (7. kép).
A hazai gyakorlatban kukorica vetésében – a széles körben alkalmazott szívórendszerű vetőszerkezeteknél – a magládából a beömlőnyíláson keresztül a vetőmag az atmoszférikus térben a gravitáció hatására jut tovább. Az atmoszférikus és a szívott teret elválasztó vetőtárcsa furataiban – a szívóhatás következtében – a magok beletapadnak a forgó vetőtárcsa furatába a kiejtés helyéig. A kiejtés helyén a vákuum megszűnik, és a magvak a vetőbarázdába hullanak. A vetőszerkezethez különböző átmérőjű és számú furatokkal kialakított vetőtárcsák tartoznak. A kivetett magmennyiség, vagyis a tőszám a tárcsákon alkalmazott furatok számával és a tárcsák, vagyis a vetőtengely munkasebesség-arányos fordulatszámával változtatható, illetve állítható be. A vetőkocsis szemenként vető gépcsaládokat központi műtrágya- és központi nagy méretű magtartállyal építik.
A gépek vetőszerkezeti kialakítása központi magadagolású és nyomólevegős rendszerű, a magszállítást vagy magtovábbítást a nyomó légáram végzi az átmenőtartályhoz. A soronkénti magadagoló rendszerben – a nyomó légáram hatására – a vetőmag a vetőtárcsák hornyaiba jut, ahol a maglesodró szerkezet hatására a vetőcsövön keresztül a magárokba kerül. Az ejtőcsövekbe szerelt magérzékelő szenzorok biztonságosak, a vetőszerkezet elektromos meghajtású vetőkocsijai, illetve a csoroszlyakialakítások magas üzemi sebesség mellett is pontos vetést és nagy területteljesítményű üzemelést tesznek lehetővé.
A vetőelemenkénti magtartályos vetőgépcsalád tagjai speciális rendszerű, elemenkénti nyomó levegős, pneumatikus vetőszerkezettel vannak felszerelve. A vetőszerkezetek hajtása elektromotoros, ami lehetővé teszi – a megfelelő érzékelők és szoftver alkalmazásával – a menet közbeni tőszámváltoztatást. A magládából a vetőmagvak a vetőtárcsával szerelt térbe kerülnek, ahol a túlnyomás a vetőtárcsa furataiba nyomja a magvakat.
Ezeknél a túlnyomással működő vetőszerkezeteknél a vetőtárcsáról az állítható lesodrógörgők távolítják el a felesleges magot, ezzel elkerülhető a kettős vetés. A légáramot, vagyis a túlnyomást megszakítva a vetőmagvakat a vetőtárcsáról egy gumikerék választja le, majd innen a túlnyomás hatására a magvezető csőbe, illetve a vetőcsoroszlya tárcsái közt a magágyba kerülnek. A vetőmag egyenletes kijuttatását, a magok távolságát a vetőszerkezetben egy szenzor érzékeli, és tájékoztatja a gépkezelőt. A vetőtárcsát tüskéskerék tisztítja a magleválasztás után. A vetőágyba lövődött mag helyzetét egy magnyomó kerék rögzíti, és az állítható terhelésű, V alakban elhelyezett magtakaró kerekek zárják le a magágyat. A vetőszerkezet, illetve az adagolószerkezet hajtása változtatható fordulatszámú elektromotorral történik.
A nagy munkasebesség és a pontos, precíziós vetés követelményeinek megfelelően a dupla kefés magleválasztás és a magtovábbítás elektromotoros hajtással, külön-külön történik, a vetőmagok vetőágyba juttatására pedig kefesörtés magszállító rendszert alakítottak ki.
A központi nyomólevegős magelosztó és kijuttató rendszer különlegesen nagy pontosságú magelhelyezést és magadagolást biztosít. Ennél a konstrukciónál a vetőmagvak elosztása a központi adagolódob furatsoraira a túlnyomás segítségével történik. A vetődobról a maglesodró szerkezet választja le a magvakat, osztja szét azokat, amelyek a nyomó légáram hatására a soronkénti magvezető csövekbe, majd a maglehelyező rendszerbe jutnak. A maglehelyező rendszer ikertárcsás csoroszlyából, barázdaformálóból, magrögzítő görgőből és V alakú magtakaró kerekekből áll.
De mit mivel vessünk? Nem mindegy, mihez mit és hogyan használunk…
A különböző kultúrák vetését különböző talaj-előkészítési technológiák előzik meg. A vetőkocsik felszereltsége ennek megfelelően különböző lehet. A szója, napraforgó, kukorica, cukorrépa szántásos talajművelési technológiai magágy készítéséhez jól alkalmazhatók a csúszócsoroszlyás konstrukciók (8. kép). A legtöbb szemenként vető gép azonban – a minél szélesebb körű technológiai alkalmazáshoz – tárcsás csoroszlyákkal van felszerelve (9. kép).
Az egyenletes vetési mélység tartása céljából a gépet öntisztító, gumiborítású kerekek támasztják alá. A kukorica szemenkénti vetésében – a mulcsba vetésre vagy direktvetésre – robusztusabb építésű, iker- vagy tandemtárcsás vetőszerkezeteket alakítottak ki szárvágó tárcsával és küllős vagy fogazott sortisztító kerékkel (10. kép). A direktvetéses változatnál pedig hullámos elővágó tárcsák vannak beépítve (11. kép).
Egyes típusoknál a vetőszerkezetek ikersoros felfüggesztésűek. Az egyenletes mélységű vetést, a csoroszlyák egyenletes mélységtartását a csoroszlyák soronkénti beállítható terhelése biztosítja (12. kép). A csoroszlya terhelésértékét tekercsrugók előfeszítésével lehet beállítani, ez szántás utáni magágyba vetésnél 50–80 kg soronként, mulcsba vetésnél 100–150 kg, direktvetésnél 200–250 kg/sor.
A kapásnövényeknél, a különböző más növényeknél, de még az adott kultúrán és fajtán, illetve hibriden belül is nagyon eltérő mennyiségű vetőmagnormával, csíraszámmal kell a vetést elvégezni. A vetőmagnorma, vagyis a tőszám, illetve tőtávolság az adott vetőtárcsa furatszámától, a haladási sebességtől és a vetőtengely fordulatszámától függ. A két előző paraméterhez a megfelelő vetőtengely-fordulat – dörzskerékről, járókerékről történő hajtás esetén – a hajtásátvitel áttételének változtatásával állítható be. Az újabb konstrukciók vetőtengelyének hajtása hidrosztatikusan változtatható nyelőtérfogatú hidromotorokkal vagy elektromosan, elektromotorral történhet.
Az utóbbi esetben a vetőtengely-fordulatszám az elektromotor fordulatszámának változtatásával könnyen beállítható, a vetőgép és az üzemeltető traktor terminálja közötti ISOBUS-adatátvitel segítségével. Az alkalmazás lehetőséget biztosít a menet közbeni tőszámváltoztatásra, az automatikus sorelzárás végzésére, a vetés egyéb paramétereinek az ellenőrzésére, megfelelő szoftver segítségével pedig a táblatérkép szerinti vetésre és akár sávos művelés melletti vetésre.
Mindezek a funkciók kibővíthetők a GPS és robotkormány alkalmazásával, az automatikus soron tartás és nyomkövetés funkciójával, akár RTK ± 2,5 cm-es pontossággal. A GPS-technológiával történt vetés térképe elmenthető az adott terminál fedélzeti komputerébe. Az elmentett térkép alapján az esetleges következő munkaműveletekhez (növényápolás, növényvédelem) az automatikus kormányberendezéssel szerelt gépcsoport az említett RTK-pontossággal tud visszatérni.
SZERZŐ: DR. KELEMEN ZSOLT MŰSZAKI SZAKÉRTŐ
