A keleti határszélen nagyobb bajnak tűnik az ukrán és a moldáv dió, mint a nyugatin, de könnyen lehet, hogy nem a gazdaság elhelyezkedése az egyetlen probléma, ha nem megy az értékesítés. A piac végérvényesen átrendeződött, amihez sürgősen alkalmazkodni kell.
Nem megy az export
2023-ban tovább nőtt a dióterület Magyarországon, már közel van a 10 ezer hektárhoz, amelynek fele Szabolcs-Szatmár-Beregben található. Mivel az EU-n kívüli országokból erős konkurencia nyomja lefelé az árakat, a termelőknek már hektáronként 2-3 tonnát kell előállítaniuk a nyereséges termeléshez. És a kéttonnás átlaghozam még csak nem is sok az amerikai, chilei vagy olasz versenytársakhoz képest, akik 4-5 tonnás hozamokkal dolgoznak az intenzív ültetvényeiken.
Persze lehet más utat is választani, a költségcsökkentést vagy a bioszegmenst megcélozni, esetleg kis kiszerelésben közvetlenül a fogyasztóknak értékesíteni. Eddig kicsiknek és nagyoknak, intenzív és extenzív termelőnek egyaránt akadt hely a piacon. Az utóbbi időben azonban erősödik a nyomás, és a külkereskedelmi számok alapján kínlódik a magyar export. A korábban nagyjából 6 ezer tonnás magyar diótermésből mintegy1500–2000 ezer tonnát Francia- és Németországban, illetve Nagy-Britanniában tudtunk értékesíteni, de egyre inkább kiszorít minket ezekről a piacokról a chilei áru, plusz az időjárással sincs szerencsénk. 2020 és 2021 folyamán mindössze 400 tonna körülire szűkült az exportunk.
A bajokat tehát nem okozta, csak fokozta az ukrán-orosz háború és a keletről vámmentesen érkező áruk dömpingje. Ráadásul 2022-ben olyan rekordtermésünk volt, amire még nem volt példa, 15 ezer tonnát takarítottunk be, amivel nem tudott mit kezdeni a piac. Ukrajna a 2022. évi termésből 2023. március végéig 60 százalékkal növelte az EU-ba irányuló exportját. Leginkább a francia, görög és román kikötőkbe érkezett meg az áru, egyformán 1300–1400 tonna. A Romániába kiszállított mennyiség egy év alatt megduplázódott, de a másik két célállomásra is 50–70 százalékkal több dió futott be. Lengyelországba 700 tonnát vittek március végéig, 80 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A magyarországi exportjukat 50 százalékkal tudták növelni. Szerény vigasz, hogy a török és azerbajdzsáni export a korábban megszokott háromszorosára nőtt, egyenként 2-2 ezer tonna ukrán diót fogadtak csak március végéig.
A magyar export már 2020-ban vegetált, importunk pedig lendületesen nőni kezdett, 2022-re elérte az 1200 tonnát (dacára a hazai rekordtermésnek), ami döntően pucolt ukrán diót jelentett. A kivitelünk ekkor nagyjából 800 ezer tonnát tett ki (héjasan). Jó kérdés, hogy az utóbbi három évben látott külkereskedelmi nehézségek ellenére miért nő továbbra is lendületesen a magyar dióterület? Fel kell tételeznünk, hogy a dió még mindig jó befektetésnek tűnik. Lássuk, hogyan érzékelik a piaci folyamatokat maguk a termelők!
Megváltozott a piac
A magyar dió előnye eddig az volt, hogy korán, jó minőségben és jó áron volt elérhető az uniós piacon. Néhány hónap alatt minden elkelt. „Mostanra átrendeződött a piac. Aki a fa alól nem értékesíti a termést, az október-novemberben már a moldáv, ukrán, román konkurenciával harcol. A német internetes oldalakon ezekből az országokból legutóbb 5,5 eurós áron hirdették a feles diót, a magyarok labdába sem rúghattak a 10 eurós árszinttel. Aztán megérkezik Európába a gyönyörű kaliforniai vagy a kínai áru, majd március-áprilisban a chilei és az ausztrál szállítmányok is befutnak. Gyakorlatilag nem maradt olyan időpont, amikor éhezne a piac a dióra” – vázolja a helyzetet Édel Máté, a Denise & Sandy Bio Dió kapuvári ültetvényeinek telepvezetője.
A cég a német piacot célozta meg a 41 hektáron termelt biodióval, de úgy érzik, beszűkült a mozgásterük. Bár most is mindent el tudtak adni, az árakkal nem elégedettek. „7×7-es térállásban, jellemzően 25 éves fákkal, öntözetlen viszonyok között dolgozunk. Az időjárás terén a tavaszi fagyok okozzák a legtöbb kárt, de tavaly a rengeteg csapadék miatt nagyon erős gomba- és burokfúrólégy-nyomás is érte az ültetvényt. Biotermelésben nehéz ez ellen védekezni. A termésszintek alacsonyak, a költség pedig magas. 600 kg/ha termés felett már örülünk, 1500 forintos kilónkénti árszintnél szintén. 2023-ban viszont csak 400 kilót gyűjtöttünk be egy hektárról, amit átlagban 1000 forintért tudtuk eladni” – folytatja a szakember.
2022-ben csúcsévünk volt 1,5 tonnás átlagterméssel, de ekkor az egész piac a túlkínálatra panaszkodott. A diót mosni, szárítani, válogatni, osztályozni és raktározni is tudják, a feldolgozási oldalon tehát már nem sokat tehetnek a jó árak érdekében. Az ukránok az olcsó termeléssel, az ausztrálok az irgalmatlan gazdaságméretekkel verik meg a magyar diót, míg az USA és Olaszország a termelés intenzifikálásával. Kaliforniában 4, Olaszországban 5–5,5 tonna dió terem egy hektáron. Ez kellene, hogy a példa legyen itthon is – vonja le a következtetést Édel Máté.
„A magyar iskola szerint nem lehet metszeni a diót, de közben azt látjuk, hogy az olaszok síkfalmetszett, 3 méteres térállású sövénydióval képesek ezekre a hozamokra. Még a mi csúcsrügyön termő Alsószentiváninknak is jót tesz a visszametszés, hiszen így nagyobb a hasznos felülete. Másrészt az összes munkát megkönnyíti, ha nem 15 méteres fákkal kell dolgozni, és még a gyökerek is kisebb távolságból, koncentráltabban érik el a kiadott tápanyagot. Én most ebben az irányban alakítom át a technológiát.”
Mennyi dió jön keletről? - Ukrajnában az ültetvények zöme 8–12 éves fákból áll, a 2023. évi termést 100 ezer tonnára becsülték. Ebből nagyjából 37 ezer tonna fogy el a belső piacon. Mivel még a 2022. évi dióból is van raktáron, az elemzők az feltételezik, hogy akár 80 ezer tonna áru exportjára is sor kerülhet a mostani értékesítési szezonban. Az export háromnegyedét a pucolt dió teszi ki. Legfontosabb célállomásai: Törökország, Azerbajdzsán, Franciaország, Görögország, Románia, Lengyelország. - Moldova lendületesen növeli termelését. 2023-ban már elérhette a 40 ezer tonnát, aminek 80–85%-át szokta exportálni, azaz várhatóan több mint 30 ezer tonnát. Legnagyobb piacai: Franciaország, Németország, Hollandia, Románia, Ausztria. - Romániában 2023-ban bő 50 ezer tonna diót teremhetett, ezzel az EU legnagyobb termelőjének számít. (A franciák 40 ezer, az olaszok, spanyolok 18 ezer tonna körüli mennyiséggel követik.) A saját termésből származó exportja eddig csekély volt, 5–8 ezer tonna. Az ukrán és moldáv dió azonban nagyrészt rajta keresztül áramlik azokra az európai piacokra, ahová mi is szállítanánk.
Öntözés, szárító, nagy árualap
Egy másik biogazdaságban, az ország keleti határán 10×10-es térállásban is 60–70 tonna diót tudnak begyűjteni 33 hektárról, azaz megvan a kéttonnás átlag. A termelő titka, hogy öntöz, és nem sajnálja a pénzt a levélanalízisre, gondos lombtrágyázásra, stresszkezelésre és növénytáplálásra. Lehet tehát extenzív ültetvényszerkezettel is jó eredményt elérni; főként, ha az értékesítés időpontját maga választhatja meg az ember. „Sajnos 5 évvel ezelőtt leégett a 25 tonnás kapacitású szárítóm. Sokáig nem bántam, működött a frissdió-értékesítés. Most viszont november közepéig állt a piac. A román oldalon magam is láttam, hogy 820 forintért kínálták a szép, héjas árut a piacon. Próbáltam a magamét csűrben szárítani, illetve pucoltatni, hogy mentsem a menthetőt, de a 2023. évi termelés nálam veszteséget hozott. Muszáj újra megépítenem egy szárítót, ehhez pályázati pénzre is számítok.”
A Balaton-Ker-TÉSZ által integrált 26 diótermelő döntően Milotai (intenzív), Milotai-10-es, Alsószentiváni-117 és Pedro fajtával dolgozik, az alkalmazott technológia pedig nagyon heterogén. Nagy térállású kertek éppúgy vannak a szövetkezetben, mint intenzív ültetvények. A bő 500 hektáros termőterület döntően öntözött, meg is van róla a kéttonnás átlag. A termelést a szövetkezet szaktanácsadói segítik, majd a TÉSZ végzi a szárítást, válogatást, feldolgozást és értékesítést. Utóbbit a minőségbiztosítási rendszer hivatott könnyíteni. A kulcs a nagy mennyiségű, minőségi árualap biztosítása – avat be Tömösváry Máté, a Balaton-Ker-TÉSZ elnöke.
„A francia, a kaliforniai, a kínai és a chilei dió uralja a piacot, az ukrán áru ezekhez képest nem tétel. A háborúnak persze van hatása, de nem nagyobb, mint amit egy-egy kiugró terméssel járó évjárat okozni tud. A dió jól tárolható. Ha sok van belőle, azt még a rákövetkező évben is érezzük. 2023-ban a későbbre tolódott betakarítás is bezavart: a megszokott vevők már azelőtt leszerződtek más beszállítóknál, mielőtt a magyar dió megjelent volna a piacon. Ezzel együtt mi a konvencionális szegmensben is elégedettek vagyunk. A nagy méretű, prémium kategóriára mindig van kereslet.”
Ha a magyar piacot nézzük, a forgalmazói oldalon nem hallunk vészharangot. Egy veszprémi cég, amelyik a termelőktől vásárol fel szárítani- és pucolnivaló diót, azt állítja, hogy a pár kilós kiszerelésben, közvetlenül a fogyasztóknak értékesített bél most is jól fogyott karácsony előtt. 3500 Ft/kg áron kínálták, és semmijük nem maradt a tavalyi termésből. Igaz, az idei termés szerény volt.
Mi a lényeg?
A világ nagy exportőrei 100 ezer tonnákat exportálnak dióbélből is, de a közvetlen szomszédságunkból is 10 ezer tonnák érkeznek az európai piacra, pontosan azokba az országokba, ahová mi is szállítanánk. Nincs hatásunk az árakra, de megtalálhatjuk azt a szegmenst, amelyikben boldogulni tudunk. Jó út lehet a hozamnövelés és a nagyobb árualap biztosítása összefogással, az igényesebb termékek (nagy méret, dióbél) kínálása, de kicsiben működhet a közvetlen értékesítés megszervezése is.
Fontos, hogy öntözéssel stabilizáljuk a hozamot, és szárító-tároló kapacitással magunk választhassuk meg az eladás időpontját. A dió növényvédelme és táplálása egyre intenzívebb gondoskodást igényel, ezért egyre fontosabb az inputok takarékos, precíz kiadása. Újra át kell gondolni az alkalmazott technológiát és fajtát, és nyitottnak kell lenni a korábban „szentségtörőnek” számító megoldásokra is. Vegyük elő a laptopot, nézzük meg, hogyan termelnek mások, és kísérletezzünk azzal, ami kivitelezhetőnek tűnik. A válság jó oldala, hogy változni kényszerít, amiből jó dolgok is kisülhetnek.
Gönczi Krisztina
