Hazánkban egyre nagyobb teret nyer a napraforgóvetőmag-termesztés; az ország számos régiójában nem mehetünk el a különböző szántóföldi kultúrák mellett úgy, hogy ne látnánk I. fokú napraforgóvetőmag-előállítást. A köztermesztésben egyre kedveltebbé vált ez a kultúra, annak ellenére, hogy igen komoly szabályozás mellett lehet előállításhoz jutni.
A méhek szerepe
Európai szinten Magyarország hosszú évek óta stabilan tartja a helyét az előállítási, feldolgozási és értékesítési rangsorban. Tájegységileg legjelentősebb területünk közé tartozik a közép-alföldi régió, az öntözött területei és a termeltető cégek üzemeihez való közelsége miatt, illetve egyre nagyobb mértékű előállítás zajlik a dél-dunántúli régióban.
Az előállítás lehetősége megkereséses úton történik, ahol a termeltető céggel való több körös egyeztetés során a termelőket és a rendelkezésre álló termőterületeket értékelik, rangsorolják. Ezt követi a szerződések elkészítése. Technológiai szempontból több kritériumnak kell megfelelni. Ezek közül a legfontosabb a vetésforgó betartása, vagyis az, hogy az adott táblában az elmúlt 5 évben nem került napraforgó termesztésre. Ez főként a betegségek ellen való védekezés miatt jelentős, illetve a virágszelekció során az idegen növények előfordulásának minimalizálása érdekében.
Napjainkban a vetőmag-előállítás során alkalmazott termesztéstechnológia nem követi a technológiai trendeket, a gépesítés hatására bekövetkezett változásokat. Kísérletem során a jelen helyzetben felmerülő legjelentősebb kérdésköröket jártam körbe. Első kérdésként fogalmaztam meg az egyik legtöbb vitát gerjesztő témát. Igen sok termeltetőt, méhészt és akár az utca emberét is foglalkoztatja a méhek szerepe a termelésben. Kutatásom során vizsgáltam, hogy mekkora szerepet játszanak a házi méhek a vetőmag-előállítás során a megtermékenyülésben, sorokra lebontva, és ez a termésben mekkora mértékben kimutatható. Szintén vizsgáltam, hogy ha nem veszem figyelembe a házi méhek hatását, milyen mértékű termés várható akkor is, ha nem a klasszikus sorarány kerül alkalmazásra.
A sorarányok változása az elkövetkezendő 10 évben elengedhetetlennek tűnő feladat, mivel a gazdák körében egyre népszerűbbek a 7-soros vetőgépek. Ezekkel a gépekkel azonban nem lehet kivitelezni a klasszikus 10 : 2, illetve 10 : 3-as vetésmódokat. A 14 : 2 és 14 : 3 sorarány viszont ezekben az esetekben a kivitelezhető. A felsoroltaktól eltérő sorarányú technológiákat napjainkban már nagyon kis arányban alkalmazzák, néhány éven belül akár teljesen el is tűnhetnek a termesztésből.
Biztonsági apasor
Második kérdésként fogalmazódott meg egy komoly gond kérdésköre, mely a legtöbb gazdánál az előállítás során fejtörést tud okozni. A legtöbb technológia előírja a termesztés során a 3. apasor meglétét. Ez általában egy biztonsági tartalék sor, melynek vetése az osztott idejű vetés miatt az anyasorok vetésével egy időben, némely esetben egy menetben történik. Ezekben az esetekben a vetést olyan géppel kell megoldani, melynek a gerendelye állítható. Erre nem sok esetben van lehetőség a gép műszaki paraméterei vagy egyéb okok miatt. Ilyen esetben szükséges lehet egy másik vetőgép alkalmazása. Ez általában 1-soros vetőgép, mely sok esetben egyszeri beruházást igényel. Emellett az osztott vetés következtében megemelkedett munkamenetekkel járó folyamatok miatt a vetési költségek is emelkednek.
Az apasorok eloszlásában eddig a technológiai előírás közé tartozott a sortáv meghatározása. A hibridek vetése során a 3 darab apasornak 1 méteren belül kellett elhelyezkednie. Ezt a gerendely kitolásával lehetett megoldani, azonban nagyobb üzemi területeken, ahol a vetés már előre elkészített térképek alapján történik, vagy a gerendely nem állítható, ott sok esetben a 3 sor a klasszikus, 75 cm-es sortávra kerül elvetésre. Ebben a kérdéskörben szintén érdemes vizsgálódni, hogy az eddig alkalmazott technológia már elavult-e, vagy még érdemes bajlódni vele. Napjainkban az alkalmazott hibridek nagy része már nagy mennyiségű pollennel rendelkezik, melyek képesek a beporzás során a megfelelő feltételeket biztosítani.
A kísérlet feltételei
A kísérletem során az általam választott hibrid vizsgálata 3 üzemi területen került beállításra. A talaj- és éghajlati adottságok minden esetben nagyon hasonlóak voltak. A táblák elhelyezkedés szerint Baranya vármegyében voltak. Termesztéstechnológiai szempontból az első két termelőnél a klasszikus sorarány, vagyis a hibrid technológiája szerint előírt 10 : 3 került alkalmazásra, annyi különbséggel, hogy az első helyen a 3 apasor 75-cmen volt megtalálható, míg a második helyen 1 méteren. A kialakított mintaterekben az apasorok külön vizsgálat alá estek, mivel azok tőszámát külön határoztam meg, helyenként technológiától eltérő módon.
A harmadik termelőnél a gépesítés adottsága miatt a 14 : 3-as vetésmód került alkalmazásra. Az apasorok a technológiai előírásnak megfelelően, 1 méteren voltak megtalálhatóak. Tőszám tekintetében minden mintatérben átlagosan 50 ezer tő/hektár volt megtalálható. Jelen termelőknél a meghatározott különbségek ellenére közel azonos termesztés- és növényvédelmi technológia került alkalmazásra. Ezt az esetek nagy részében a termeltető cég határozza meg.
Minden termelőnél 5 mintatér került kijelölésre. A vizsgált sor minden 10 anyasoros pásztában az 1., a 3. és az 5. anyasor volt, míg a 14 anyasoros vetésmódnál a 7. sor is mintázásra került. Módszertanilag minden sorban 10 egymást követő tányér került kézi módszerrel betakarításra és feldolgozásra. A betakarításkor a nedvességtartalom a szabványoknak megfelelően mérésre került. A feldolgozás során mérésre került a minta tömege, a kaszatok száma és ezerkaszattömege. Ennek ismeretében egy másik szemszögből is mérhetővé válik az egy hektárról betakarított termés mennyisége. Vetőmag-előállítás szempontjából ennek jelentősége leginkább a termeltető számára fontos. A kapott eredményekből ki lehet számítani, hogy egy hektáron mekkora volt a termés zsákra levetítve, vagyis nagyjából hány zsák értékesíthető az adott területről.
Vadon élő beporzók előnyben
Az első termelőnél az 5 mintatér átlagos termése az első sorban 450 gramm volt, a harmadik sorban 420 gramm, míg az ötödik sorban 460 gramm. Két mintatérben megtalálható volt közvetlen méhkaptár, mellyel a beporzás mértékének növelése volt a cél. Az eredmények alapján nem volt mérhető különbség a közvetlen kaptár közeli sorok és a távolabb elhelyezkedő sorok között. Ebben az esetben is bebizonyosodott, hogy a megtermékenyülés java részét a vadon élő beporzók végezték. Ezerkaszattömeg szempontjából az első sorban az átlagos súly 66 gramm, a harmadik sorban 68 gramm, míg az ötödik sorban 68 gramm volt. Ennek a későbbi feldolgozás során van jelentősége.
Az apasorok tekintetében a mintatereken belül a tőszám ki lett ritkítva. Bizonyos esetekben a harmadik apasorok elhagyásra kerültek. Ezekben a mintaterekben nem volt tapasztalható különbség a megporzás során. Tehát ebben az esetben megállapítható, hogy az apanövények magasabb tőszáma nem indokolt. A ritkább tőszámú apanövények kellő mennyiségű oldalhajtás fejlesztésére képesek, melyek a teljes virágzás alatt kellő mennyiségű virágporral rendelkeznek.
A második termelőnél az anyasorokban mért eredmények hasonló módon alakultak. Az első sor átlagtermése 460 gramm, a harmadik soré 402 gramm, míg az ötödik soré 510 gramm volt. Itt is megfigyelhető, hogy a harmadik sor átlagtermése gyengébb a másik kettőhöz viszonyítva. A méhkaptárokhoz közelebbi mintaterekben a termékenyülés mértéke nem volt kimutathatóan nagyobb, mint a méhek által kevésbé látogatott területeken. Ezerkaszattömeg szempontjából az első sorban átlagosan 66 gramm, a harmadik sorban 67, míg az ötödik sorban 69 gramm volt. Az apasorok tekintetében a megporzás mértéke az első termelő eredményeivel azonosan alakult.
A harmadik termelőnél apasorokban nem történt kísérletbeállítás, így itt az apanövények száma a termesztéstechnológiában előírtak szerint alakult. Ez nem volt vizsgálva a továbbiakban. Anyasorok szempontjából az összes termőterület nagyobb, mint a klasszikus 10-soros vetésmódoknál. Termés szempontjából az első sorban 490 gramm, a harmadik sorban 470 gramm, az ötödik sorban 460 gramm, míg a hetedik sorban 420 gramm volt az átlagos termés mintaterületenként. Ezerkaszattömeg szempontjából az átlagos súlyok a következőképpen alakultak: az első sorban 62 gramm, a harmadik sorban 65 gramm, az ötödik sorban 69 gramm, míg a hetedik sorban 67 gramm volt. A termelőknél tapasztalt eredmények alapján megállapítható, hogy az apasorok viszonyában a technológiában előírható tőszám mennyisége csökkenthető, míg jelen hibrid esetében a harmadik apasor akár el is hagyható. Ezt azonban minden esetben a termeltető határozza meg a technológiájában.
Jelentős különbségek nélkül
Az anyasorok tekintetében az előírt technológia szerinti termelőknél az eredmények igen változatosan alakultak. A kapott eredmények alapján nem lehet megállapítást tenni a házi méhek hatására, illetve arra sem, hogy az apasoroktól távolabb eső sorokban a termékenyülés mértéke kisebb lenne. Az idei évben megállapítható, hogy az első két termelőnél a harmadik anyasor teljesített a leggyengébben. Ezerkaszattömeg szempontjából a kaszatok tömege közel egyformán alakult. Minden érték elfogadható eredménynek minősül.
A harmadik termelőnél a kiértékelésben jóval könnyebb dolgom volt. A kapott eredményekre ráhúzható egy egyenes, mely alapján megfigyelhető, hogy minél távolabb található az adott anyasor az apasoroktól, annál kevesebb a mért mintaterületen a termés. Ez az ezerkaszattömeg szempontjából fordítottan arányos. Az ezerkaszattömeg szempontjából ahogy a mért kaszatok összsúlya soronként csökken, úgy növekszik az ezerkaszattömegük. Egyedül az utolsó, hetedik sornál tapasztalható kiugró érték, ahol az ezerkaszattömeg ismét csökkenést mutat, azonban a minta súlya a legkevesebb volt. Ebben az esetben realizálódott egyedül a kísérlet meghatározásakor feltételezett eredmény.
A kapott eredményekre azonban még korai lenne alapozni. A vizsgálatot célszerű megismételni több éven át tartó tartamkísérletként, ahol az évjáratok és azok sajátosságai összehasonlíthatóak egymással. A kísérlet eredményeként megállapítható, hogy napjainkban a napraforgóvetőmag-előállítás termesztéstechnológiája nem halad kellő mértékben a trendekkel együtt. A nemesítés során már sikerült elérni, hogy jelen hibridjeink nem függnek akkora mértékben a házi méhek által végzett beporzástól, mint a korábbi évtizedben a fajták, illetve a korábbi hibridek. A beporzás jelentős részét továbbra is a vadon élő beporzók végzik.
A gépesítés szempontjából a folyamatosan változó fejlesztéseknek, irányzatoknak köszönhetően a vetőmag-előállításnak is be kell szállnia a fejlődési folyamatba. Követnie kell a gépesítés során alkalmazott technológiákat és azok fejlődését, hogy a későbbiekben tudja tartani az előállítás volumenét, a termeltető a gazdák számára kedvező feltételeket tudjon biztosítani, és ezáltal növelni tudja a termelési kedvet. A következő években az előállítás feltételeit nagyobb mértékben kell a gazdák lehetőségeihez igazítani, hogy a költségeket mindkét fél mérlegében minimalizálni, a bevételeket pedig növelni lehessen.
SZERZŐ: KÁDÁR KITTI NÖVÉNYORVOS, SZAKTANÁCSADÓ • [email protected]
