Az agraheute.com hosszú cikkben értekezik arról, hogy a klímaaktivistáknak vagy a tüntető gazdáknak van-e igazuk, és melyikükkel szimpatizál inkább a társadalom. Ez fontos kérdés, mert a városlakók megnyerése nélkül bukásra van ítélve a vidék.
A zöldek is jönnek
Ne gondoljuk, hogy ez az internetes szakmai fórum teljesen elfogult lenne a kérdésben, mivel Németországban a zöld kezdeményezések és az ökológiai termelés is nagy társadalmi megbecsülésnek örvend. Elég, ha a rendőrlámpa-koalíció zöldpárti színére gondolunk, vagy pusztán arra, hogy maga az agrárminiszter is „zöld” és „hithű” vegetáriánus. A kérdés azért is izgalmas, mert január 20-ra már a Föld Barátai is demonstrációt hirdettekBerlinbe, ahol a klímaváltozásra, a biodiverzitás fontosságára, az ökológiai gazdálkodásra, a világélelmezés problémájára, a génmódosítás és a glifozát veszélyeire akarják ráirányítani a társadalom figyelmét.
Az evés szintén közérdek
Az agrarheute.com szakírója úgy látja, hogy mindkét oldal a társadalomért egészéért is aggódik, amikor tüntet, csakhogy a gazdák jobban megfogható célokért és törvényesebb eszközökkel. Ahogy fogalmaz: a nép etetése éppúgy társadalmilag fontos célkitűzés, mint az, hogy ne legyenek árvizek és aszály, ráadásul az utóbbi még fontosabb is a parasztnak, mint a városlakónak. A gazdatüntetés célja világos: az adóterhek növelésétől akarják eltántorítani a német kormányt, és ezzel biztosítani a honi élelmiszer-előállítást. Ezzel szemben a klímaaktivisták nehezen elérhető célokat fogalmaznak meg, de az is kérdéses, hogy ezek valóban a kívánt eredményt hoznák-e, vagy valami egészen mást.
A tiltakozás eszköztára
A szerző kiemeli, hogy a jövő generációk nevében indított zöld akciók sokszor ijesztően agresszívek és törvényellenesek. A külső szemlélő nem is érti, miért kell véresre maszkírozva fetrengeni az utcán, vagy festéket borítani középületekre, műalkotásokra, hogyan segíti mindez a klímaváltozás elleni harcot? A gazdák is éveken át tűrték az állattartó telepek ellen irányuló támadásokat, a birtokháborítást, a permetezés közben őket érő tetlegességeket, vagy akárcsak a mindennapos feljelentést egy-egy hatóságnál. A mezőgazdasági termelés végtelen messzeségbe került a városi életmódtól, pár százaléknyi embert érint csupán, ezért az agrárium egyre kevésbé volt képes hallatni a hangját, érvényesíteni az érdekeit.
Reflektorfénybe kerül a termelő
Most azonban, amikor előre bejelentett módon, a törvény maximális betartása mellett, békésen vonulnak az utakon, az emberek végre megértik őket. A németek még mindig szeretik a Bratwurstot, azaz a sütnivaló kolbászt, és még mindig korsóval kérik a sört. A gazdák viszont úgy látják, hogy a szakvezetés ellenséges a mezőgazdasági termeléssel szemben, és ennek a véleményüknek hangot is adnak. Cem Özdemir agrárminiszter hiába bizonygatja nekik, hogy közvetíti a kéréseiket a kormányzat felé, tegnapi felszólalását csak szórványos, udvarias taps kísérte a tüntetők közül. „Mond el a koalíciónak, hogy addig maradunk, amíg nem teljesítik a kéréseinket!” – kiáltott fel hozzá egy hang. Most már csak az eredményt várjuk.
Kapcsolódó cikkünk: Fogcsikorgatva lazít a nadrágszíjon a német kormány.
