Számos vizsgálat lefolytatása után dr. Csicsor János biokémikus azzal a kéréssel keresett meg, hogy lenne-e kedvem a közeljövőben egy nagyobb volumenű kutatás végrehajtásában közreműködni. A felkérését nagy tisztelettel elfogadva közösen belevágtunk egy komplexebb, 4 részes kísérletsorozatba, amelyben három különféle termésfokozó anyag vizsgálatát fektettük le, és meghatároztuk a kísérlet fő sarokpontjait.
A közös munka eredménye nemcsak maga a vizsgálat, hanem egyfajta felelősségtudat, amellyel együtt kívánjuk szolgálni az egészséges élelmiszer-termelést.
A huminsavak és a lombtrágyák szerepe a paprikatermesztésben
Karakurt, Yasar et al. (2009) elvégzett kísérleteiben a huminsavval történt levél- és talajkezelések szignifikánsan megnövelték a paprika korai, valamint az összes hozamát, a hajtást, a lombozat klorofilltartalmát, valamint javították a termés beltartalmát is. Hasonló szignifikanciaszintű eredményeket hoztak Denre, M. et al. (2013) vizsgálatai is. Küçükyumuk, Zeliha et al. (2014) kutatásaiban a leonardit alkalmazása növelte a paprika növekedését és a mikroelemek mennyiségét.
Hasonló kedvező eredményekről írt Jan, Jawad Ali et al. (2020) chilipaprikán alkalmazva. A szerzők többsége szerint a huminsavak fokozzák a paprikák stressztűrő képességét. Qin, Kuan és Daniel I. Leskovar (2020) úgy véli, hogy a huminsavak kiemelkedően megnövelik a gyökérteljesítményt, és nagy hatást gyakorolnak a paprika stressztoleranciájára. Rekaby, Saudi A. et al (2023) alapján a huminsav jelentős hatással volt a talaj sótartalmára, a pH-ra, a szervesanyag-tartalomra, valamint a tápanyagok hozzáférhetőségére. Tapasztalataik szerint a huminsav szignifikánsan megnövelte a N-, P- és K-felvételt magas sótartalmú szikes talajon. Salehinasab, Nazanin et al. (2022) szerint a műtrágyák és a leonardit használata megnöveli a gyökerek nagyságát és abszorcióját.
A huminsav és műtrágya (NPK) együttes alkalmazása javította a zöldpaprika növekedését, és jobb tápanyag-hasznosulást eredményezett. Yao Y. (2016) a huminsav és a vízoldható műtrágya hatását tanulmányozta a paprika termékenységére. Megállapította, hogy a huminsav fokozhatja a vizsgált paprika betegségekkel szembeni ellenálló képességét. Kedvező eredményekről adott számot paprikatermesztésben fulvosavak kapcsán is Kanabar, P. (2022) és Kanabar, P.; Dilip, N. (2022), akik szerint a fulvosavak szignifikáns mértékben megnövelték a piacképes hozamot. Kanabar, P. és Nandwani, D. (2023) úgy véli, hogy a fulvosav ígéretes termésfokozó hatású paprikánál. Awalin, S. et al. (2017) alapján a mikroelemek javítottak a terméskötődésen, és emeltek a piacképes hozamon is.
Hasonló tapasztalatokról írt IKD Jaya et al. (2022), aki szerint a lombtrágyák javították a paprika terméskötődését és terméshozamát. Ichwan, B. et al. (2021) szerint a folyékony műtrágyás lombkezelések a növekedést 57–82%-kal, a termést pedig 81–94%-kal fokozták a kontrollhoz képest. Sugiyanta, S. és Kartika, J. G. (2018) alapján a lombtrágya kipermetezése javította a növekedést, a magasságot, az ágak számát, a termések tömegét és a hozamot is. Állításuk szerint a szervetlen műtrágyákkal kezelt paprika szignifikánsan jobb eredményt ért el, mint a lombtrágya nélküli. Alizamani, T. et al. (2022) szerint a paprikán végzett mikroelem-kezelési kísérletek emelték az antioxidáns enzimek kapacitását, továbbá a kezelt paprikákon a levéltetvek kedvezőtlen biológiai paramétereit, a mangán esetében az imágók alacsony élettartalmát figyelték meg. Abbasi, Pervaiz A. (2002) szerint a kálium-foszfát-kezelés szignifikánsan csökkentette a xantomónászos bakteriális betegség súlyosságát. Zayan, SAM és TGA Rahmam (2009) véleménye alapján a kémiai induktorok és a mikroelemek fokozhatják a betegség-ellenállóságot.
A kutatás lépései
A vizsgálatok lefolytatását a Sárszentmihályon lévő kísérleti fóliatelepen hajtottam végre. A hajtatott létesítményekben természetes, talajalapú termesztés folyik, immáron 23 éve, ezért a terület erősen fertőzött növénykórokozókkal (Sclerotinia sclerotiorum; Verticillium dahlie; Fusarium oxysporum; Pythium debaryanum stb.), és sok káros elem is akkumulálódott az elmúlt évtizedekben. Ezeken felül az egyéb (nehezen melegedő kötött, agyagos, szervesanyag-szegény, monokultúrás talaj) edafikus viszonyok is gátolják a növények termesztését. Következésképpen a körülmények akadályozzák a sikeres paprikatermesztés megvalósíthatóságát. A kutatást megelőzően talajvizsgálatot végeztem, ahol a talaj igen magas (224 mg/kg) nátriumtartalma igazolódott.
Tapasztalt kutatóként és termelőként úgy látom, hogy amennyiben a talaj nátriumtartalma meghaladja a 60 mg/kg értéket, az már igen szélsőséges, és szikesedésre utal. Összesen háromféle termésnövelő készítményt, illetve az általuk egymásra gyakorolt komplex hatásaikat vizsgáltam. A trágyafélék bemutatása: szerves ásványi (makro- és mikroelem, kén, fulvosav) és szervetlen (nitrogénmentes makro- és mikroelem, kén) tartalmazó trágyák és huminsav. A kísérletben 18 kezelés beállítását hajtottam végre.
Az 1. táblázatban szereplő számok a kezelések számára utalnak.
A szerves ásványi trágyára fókuszálva azt külön üzemi körülmények között is megvizsgáltam, és összehasonlítottam dupla mintaelemszám mellett, ily módon a szerves ásványi trágya hatását sokkal részletesebben vizsgáltam. Míg az Aü, Bü parcellákat üzemi technológiával, addig az A, B parcellákat anélkül neveltem. Az üzemi megnevezés jelen esetben a gyökérerősítő- és táplálógomba-trágyakezelésre utal. A keverékeket felváltva, külön-külön (önálló) alkalmazásban, 15 naponként alkalmaztam. Egy kezelésbe 40 db paprikát ültettem, melyeket véletlenszerű elrendezésben, illetve több ismétlésben szétosztottam.
Minden hozamnövelőnél egységes 0,4 ml/m2 dózist használtam, az alkalmazott töménységnél szerves ásványi 0,5%, szervetlennél 0,35%, huminsav esetében 0,1%-ot véltem elfogadhatónak. A komplex vizsgálat miatt minden kezelési munka nagy körültekintés követelt meg. A palánták április 22-én kerültek a végleges helyükre, ezt követően az első villás elágazások megjelenésekor a hajtásokat két szárra metszettem.
Követtem a preventív növényvédelem szabályait. A méréseket hetente egyszer végeztem el, és a következő szempontokat vettem figyelembe: szárkörfogat, magasság, levélszám, kötési ráta, generatív-vegetatív apparátus, fejlődési rendellenességek, virágzatok száma, terméstömeg-darabszám, majd megoszlás, a tenyészidő végén nyers lomb- és gyökértömeg. A károsító betegségek kártevők fertőzöttsége, annak súlyossága, tracheomikózisos hervadásos betegségek gyakorisága, mértéke, a tápanyaghiányok és sótünet.
Az eredmények bemutatása
Az alkalmazások minden esetben 30%-kal megnövelték a vegetatív tömeget az A kontrollhoz képest. A legnagyobb vegetatív tömeget az Aü üzemi kontroll nyújtotta, ami 41%-kal még az A kontrollt is meghaladta. A kezelések közül még a H, L, P parcellák adtak nagy tömeget, ami 38%-kal több, mint az A kontroll. Lombtömegnél a Bü üzemi kezelés 6%-kal, gyökértömegnél 27%-kal haladta meg a B alkalmazását. A kezelések átlagosan 34%-kal növelték a gyökértömeget az A kontrollhoz képest. Legjobb eredményeket 3 kg/m2-t, illetve e felettit a H, L, P parcellák alkalmazásainál értem el, ami szignifikáns különbség az A kontrolhoz képest. A gyökerek tekintetében a két Aü és a hervadásod kontroll között 40%-os különbséget találtam az üzemi javára (1. grafikon).
Az Aü üzemi kontroll magasságban és levélszámban 20%-kal, szárkörfogatban pedig 13%-kal nagyobb eredményeket hozott az összes többi kezeléshez képest. Ugyanakkor a termésnövelők hatására a magasság 32%-kal, a levélszám 28%-kal, a szárkörfogat 21%-kal növekedett az A kontrollhoz képest. Magasság tekintetében még a H, L, P kezelések voltak kiemelkedőek a szegmensben, azonban a Bü és a B alkalmazások között nem találtam különbséget (2. grafikon).
A megtermékenyülési ráta (Ka = kötési arány) meghatározásának kiszámítását egyéni módszer szerint dolgoztam ki. Számítási képlet: kötési arány, Ka = (N/n) × 10; ahol: a N – a megfigyelt kötések száma; az n – vizsgált 100 darab virág, amelyekből meghatároztam a 100 db virágra való megtermékenyülést. A kezelések mintegy 13%-kal megnövelték a kötések számát az A kontrollhoz képest. A legtöbb kötés a H, L, P kezelések adták, ezeknél mintegy 19–23%-kal adtak több kötést, mint az A kontroll. Itt a megtermékenyült termések aránya 90% feletti volt. A hajtatás kései időszakában is jó remontáló képességet figyeltem meg a kezelt növényeknél (1-2. kép).
Az üzemi Bü és a B alkalmazások között nem találtam különbséget, ugyanakkor az üzemi Aü kontroll és a Bü alkalmazás között már szignifikáns különbséget találtam a Bü technológia javára. A generatív-vegetatív habitus elbírálását saját módszer szerint dolgoztam ki (2. táblázat).
Az A kontrollnál találtam a legkisebb (1,8) indexértéket, itt a nagyfokú generatív bélyegek voltak túlsúlyban. A termésnövelő kezelések 54%-kal emeltek az indexen az A kontrollhoz képest, ami szignifikáns mértékű, ugyanakkor a megemelkedett értékek nem billentették ki a növényeket az egyensúlyból. Azonban az üzemi kontrollnál (Aü) elért magas (5,8) eredmények már fejlődési rendellenességeket okoztak. A Bü és a B között nem volt jelentős eltérés (3. grafikon).
Kilengésvizsgálat
A generatív–vegetatív kísérlethez szorosan kapcsolódó vizsgálatokat is végeztem. Június elején 10 napon át tartós árnyékolást alkalmaztam, és követtem a növények habitusának változását, továbbá nagy figyelmet fordítottam az árnyékhatás következtében bekövetkező vegetatív kilengésekre. A kezelések az árnyékolás káros hatását jól ellensúlyozták, különösen a huminsavval kombináltak; a hatás elmúltával a növények hamar visszajöttek az egyensúlyi állapotba, s megfelelő kondíció mellett jól kötöttek (3. kép).
A kezelések az összes termést 30%-kal, a piacképest 57%-kal megnövelték az A kontrollhoz képest, ami szignifikáns mértékű. Kimagasló eredményeket a H, L, P parcellákról szedett növények nyújtották, itt a növények összhozama elérte a 14,8–15,5 kg/m2-es mennyiséget, ez a termésmennyiség hideghajtatásban és szikes talajon igen jó eredményeknek számít. Az Aü üzemi kontroll és a Bü között az össz- és a piacképes hozam tekintetében 39–46%-os eltéréseket tapasztaltam, ami szignifikáns, azonban a Bü és a B között már nem tapasztaltam nagy eltéréseket.
Az értékesíthető termések részaránya a piacképes hozam, illetve az összes hozamának a hányadosa. Az alkalmazásoknál általában 0,93 értéket értek el, tehát 93% volt az eladható termés részaránya, ez az A kontrollal szemben 37%-kal több. Míg az A és az Aü üzemi kontrollok (1,2–3,8 kg/m2) selejt termést produkáltak, addig a kezelések többségénél ez az érték 0,8 kg/m2 volt.
Külön megfigyeltem a piacképtelen termések szegmensén belül a csúcsfoltos termések tömegét és arányukat. Ugyanis a fehér termésű TV paprikafajták igen érzékenyek e tünetekre, és sósabb közegben gyakoriak a csúcsfoltos bogyók. A termésfokozó kezeléseknél a csúcsfoltos bogyók aránya 6–12%-ot ért el, ez a szám az Aü és az A kontrolloknál 88–93% között változott. Méréseim szerint minden termésfokozó számottevően megnövelte a hozamot és az eladható termést (4. grafikon).
Kiemelten hangsúlyos az értékesíthető terméseken belül az egyes (extra, I., II., lecsó) minőségi osztályok mennyiségének az aránya, a legtöbb figyelmet az extra és az I. osztályú termések kapják, hiszen ez a legdrágább és a legkeresettebb a minőségi piacokon. A kezelések 736%-kal megnövelték az extra termések mennyiségét az A kontrollhoz képest, ami szignifikáns jelentőséggel bír. A legtöbb extra bogyót a H, L, P ismétlésekről szedtem le, itt 10–13,1kg/m2 a minőségi hozam, ami számottevő (4-5. kép).
A Bü üzemi és a B kezelés között lényegi eltérést nem találtam, ugyanakkor a Bü alkalmazásnál 400%-kal több extra bogyót tapasztaltam, az üzemi Aü kontrollhoz képest. A kezelések többségénél enyhén növekedett az I. osztályú hozamok aránya, azonban a gyengébb minőségek arányát csökkentették. Megfigyeléseim szerint az alkalmazások a leghatározottabban az extra minőségi hozamok mennyiségét növelték (5. grafikon).
A kutatásban folyamatosan követtem a minőségi termések daraszámának az alakulását, amelyekből az átlagos bogyótömeget számoltam ki. Minden egyes kezelés az extra és az I. osztályú terméseket mintegy 15–17%-kal megnövelte az A kontrollhoz képest. A legdarabosabb (160-170 g) extra terméseket H, L, P kezeléseknél találtam, amik 25-30%-kal haladták meg az A kontroll növényeknél szedett bogyókat. A Bü, valamint a B kezelések nem mutattak számottevő eltéréseket, azonban a Bü alkalmazásnál a minőségi átlagtömeg kb. 20–25%-kal emelkedett az üzemi Aü kontrollal szemben (6. kép).
A termés szedési ciklusában külön értékeltem a bogyók egyéb (húsminőség, íz, illat, szín, foltosságok, tárolhatóság) paramétereit. A kezelések általában kedvezően befolyásolták a piacosságot, és növelték az eladhatóságot, a legjobb eredményeket a H, L, P alkalmazások nyújtották. A vásárlók az ezekről a parcellákról szedett terméseket sokkal tetszetősebbnek ítélték a kontrollal szemben (9. kép).
A következő részben a növényvédelmi, valamint a tápanyag-eredményességi vizsgálatokat és a kiértékelésüket ismertetem.
SZERZŐ: NÉMETH TAMÁS NÖVÉNYORVOS-BIOLÓGUS, PAPRIKA- ÉS PARADICSOMSPECIALISTA KUTATÓ, A VEGYSZERMENTES TERMESZTÉS KÉPVISELŐJE
KONZULTÁNS: DR. CSICSOR JÁNOS BIOKÉMIKUS, A MAGYAR TŐZEGTÁRSASÁG KÉMIAI BIZOTTSÁGA ÉS A MAGYAR HUMINSAV TÁRSASÁG ELNÖKE
