Vonjuk le 2019 tanulságait!

A mögöttünk hagyott év sem volt átlagos, ahogy a mezőgazdaságban egyik sem az. Az év elején szokásos visszatekintéssel most a tanulságok levonása a cél. Ha ugyanis nem tanuljuk meg a leckéket, nem tudunk levizsgázni. Márpedig ez a vizsga maga az életképesség, a fenntarthatóság!

 

Miközben a mutatók többsége rendben volt, 2019 mellé azt érdemes feljegyezni, hogy olyan kihívások jöttek szembe, amelyek új irányokat fognak adni a szektornak. A sertéspestis, a hagyományos állattartás elleni támadások, a helyettesítő termékek, a zöldülés mind-mind arra figyelmeztet, hogy új idők jönnek. A nyertesek azok lesznek, akik ezt hamarabb megértik, és alkalmazkodnak.

Vegyük észre, a leggyengébb pont üt vissza. Ez pedig az együttműködés, a közös kommunikáció elégtelensége. Nem értünk szót a fogyasztóinkkal. Ehhez nemcsak együtt kellene működni az agrár-értéklánc szereplőinek, hanem védekezés helyett frontális kommunikációs támadást kell indítani. Nem kis feladat. A valóság talaján kell tartani az attól nagyon elrugaszkodott manipulációt.

Az, hogy a kibocsátás érdemben tudott tavaly emelkedni, leginkább az árak emelkedésének volt köszönhető. A KSH első becslése szerint a mezőgazdaság teljes kibocsátási értéke 3,1 százalékkal nőtt 2019-ben. Ehhez a termelési volumen 0,7 százalékos csökkenése, valamint a termelői árak 3,8 százalékos emelkedése járult hozzá.

A növénytermesztés volumene 2,3 százalékkal mérséklődött, az állattenyésztésé 1,7, a szolgáltatásoké 1,0 százalékkal nőtt. A gabonafélék, az élő állatok és a burgonya kivételével a mezőgazdasági termékek termelése stagnált vagy csökkent. De ne vesszünk el a számok tengerében! Inkább az üzeneteket emeljük ki, amelyek e számok mögött húzódnak meg:

A legújabb vagy éppen a továbbfejlesztett hagyományos módszerek alkalmazása elengedhetetlen a termelési színvonal emelése, az egyre gyakrabban jelentkező időjárási anomáliákra való felkészülés érdekében. Itt ugye a precíziós gazdálkodás minél magasabb szintű alkalmazásáról, illetve olyan módszerekről van szó, mint a talajművelést részben vagy teljesen elhagyó technológiák.

Illetve, ezek kombinációja! A precíziós gazdálkodás kérdése már a csapból is folyik, így itt nem kap méltatást. Kap viszont a no-till, amellyel már itthon is szép eredményeket tudnak felmutatni azok, akik belevágtak. A talajmegújító módszerek sajnos olyannyira újdonságnak számítanak, hogy gyakorlóik szinte csak saját tapasztalataikra tudnak támaszkodni.

Nem nehéz azonban előre jelezni, hogy az idei slágertéma ez lesz a tanácskozásokon, konferenciákon, a szaksajtóban. Mégpedig azért, mert nagyon jól illeszkedik a szabályozási elvárásokhoz, a KAP újabb reformjának irányaihoz. Vigyázat, ebben sem vagyunk élharcosok!

A világ több országában terjed rohamosan a módszer. Az elsődleges cél hol a költségcsökkentés, hol a talajélet erősítése, a vízgazdálkodás javítása. Figyeljünk, tanuljunk, mozduljunk!

 

Az agrár-értéklánc szereplőinek védekezés helyett frontális kommunikációs támadást kell indítani

 

 

Az elsődleges cél hol a költségcsökkentés, hol a talajélet erősítése, a vízgazdálkodás javítása

 

 

Amikor a kukorica-versenytáblákon 41,44 tonnás hektáronkénti hozamot tud az amerikai Hula család felmutatni, akkor igen csak el kell gondolkodnunk arról, hogy mi milyen szinten használjuk ki a vetőmagokban szunnyadó genetikai potenciált. A hazai versenyben tavaly 16,5 tonnás hozamig jutottak. Ahogy a Forma-1-es autónak, a magoknak is meg kell adni, amire a bennük lévő lehetőség kiteljesedéséhez szükség van.

Szintén fajsúlyos tavalyi tapasztalat a fuzáriumfertőzöttség kiugróan magas szintje. Ennek megelőzésében szintén nem lehet eléggé hangsúlyozni a talajélet javítását. A NÉBIH számai érdekes módon azt mutatják, hogy a tavalyi – országos átlagban – közel 23 százalékos őszibúza-fertőzöttség tízévente ismétlődik (1999: 24,5%; 2010: 24,6%).

Új frontok nyíltak hagyományosan merev termékkínálatunk számára. Egyik oldalon áll a zöldülés keménypolitikai tényezővé válása, amiből a támogatási feltételek akár piaci racionalitásokat is tagadó szigorodása válik/válhat, a másikon olyan versenytársak, akik könnyű galoppban suhannak el mellettünk az exportpiacokon. Itt keleti irányba kell a fejünket fordítani a kontinensen.

A támogatási rendszer, az új Közösségi Agrárpolitika még messze van, alig látszanak a körvonalai. Az azonban bizonyos, hogy több előírást és kevesebb pénzt fog hozni. Jó lenne persze, ha nem a támogatási feltételeknek való megfelelés, hanem a piac követelményei mozgatnák leginkább gondolkodásunkat, de ez nem így van. Ráadásul ez a sok évtizedes rendszer alaposan beégett az agrárium működésébe.

Gondolunk itt például arra, hogy a mezőgazdasági költségekbe erősen beépültek, így valójában tovább (ki)vándorolnak a támogatások a szektorból. Ha csökkenni fognak a támogatások, akkor ez visszafordítódik? Ugye, nem nagyon hiszünk benne!

Tavaly újabb információk – és egyelőre csak azok – láttak napvilágot a birtokszerkezet stabilizálása, az osztatlan közös területek megszüntetése kapcsán. A kormányzat elszánt e tervek megvalósítása tekintetében, így ideje mindenkinek tájékozódni a lehetőségeiről.

 

Miután decemberben Angliában és Lengyelországban is megjelent a baromfiinfluenza vírusa, ismét komoly veszélyként kell értékelni a betegség kitörését

 

2019-ben számos gazdatüntetés volt a régi tagállamokban. Ezek kiváltó okai azonban merőben újak. Az, hogy a gazda ma már egyre inkább szitokszó a fiatal, városi, médiaeszközökkel igen könnyen manipulálható rétegek számára, kézzelfogható hátrány a megélhetés terén.

A már emlegetett szigorodó előírások, a támogatások csökkentése összefüggést mutathat az olyan új típusú élelmiszerek piacra kerülésével, amelyek bár mezőgazdasági alapanyagokból, de merőben új koncepciók, célok alapján készülnek gyárrá duzzadt laborokban. Az ezeknek való piaci megágyazás során a mezőgazdaságot klímarombolónak, a föld ellenségének kikiáltani enyhén szólva is botorság, de ettől még látványosan működő eszme.

A tiltakozási hullámok azt jelentik, hogy az ügy átlépett egy ingerküszöböt. Erre építeni kell. A legfontosabb a kommunikáció közös erősítése. A szennyezés kis része (nagyjából 10 százaléka) származik csak az agráriumtól. Azt kell azonban látni, hogy a fogyasztó szemében az agrárium környezetileg károsabb képben tűnk fel, mint az energia- vagy építőipar, pedig éppenséggel az ellenkezője igaz.

Látható (például a Mercosur kapcsán is), hogy a mezőgazdaságot használják fel áldozati bárányként problémák áthidalására. Ez mindannyiunkat óvatosságra kell, hogy intsen, és összefogásra kell bátorítania.

Vizsgáznak a baromfitartók. Miután decemberben Angliában és Lengyelországban is megjelent a baromfiinfluenza vírusa, ismét komoly veszélyként kell értékelni a madárinfluenza kitörését. A legutóbbi válságból a hazai baromfitermelő szektor nem jött ki roszszul. Ehhez azonban arra volt szükség, hogy a magas integráltság kihasználása a telepi higiénia emelését is eredményezze.

A szemléletváltozás, ami eközben kialakult, az elkövetkező hónapokban fog megmérettetni. Nem kell sokat magyarázni: amennyiben sikerülne a lengyelek bajából piaci sikereket kovácsolni, az az idei év meghatározó lendületévé válhatna. Ha viszont nálunk is megjelenik a vírus, úgy ennek éppen ellenkezője fog bekövetkezni.

Akármilyen oldalról is nézzük az elmúlt évet, gyakorlatilag mindig ugyanoda lyukadunk ki. Ez pedig a termelők szemléletének változása, a fejlődés igénye. A teljesítmény évről évre való növekedése bizonyítja, hogy nem nagy problémáról, hanem a fenntarthatósághoz szükséges sebességváltásról kell beszélni.

Határozottan kijelenthető, hogy nem a generációváltással kapcsolatos kérdésről van szó. A piaci, szakmai szemlélet nem korkérdés. Idős és kezdő gazdálkodó ügyfelünket egyaránt tudnék idecitálni ennek bizonyítására. A nyitottság, a fejlődés iránti igény az egyre korlátosabb munkaerő kapcsán sokkal határozottabban felvetődő kérdés.

Akinek „van szeme”, annak 2019 megtanította, hogy a legtöbb problémára már létezik a világban megoldás. A bölcs tanul mások tapasztalataiból, és átveszi a jó gyakorlatokat. Erre ösztönözzük e rovat olvasóit. E téren nincsenek magukra hagyva. Keressék a megfelelő stratégiai partnereket, az együttműködési lehetőségeket!

 

SZERZŐ: FÓRIÁN ZOLTÁN VEZETŐ AGRÁRSZAKÉRTŐ • ERSTE AGRÁR KOMPETENCIA KÖZPONT

ERSTE AGRÁR KOMPETENCIA KÖZPONT KAP ksh Nébih no-till precíziós gazdálkodás sertéspestis