Az őszi kampány idején az orosz földeken is világossá vált, hogy elkoptak a gépek, hiányoznak az emberek. A búzaaratás még sikerült, a gyökérzöldségek felszedése már kevésbé. A termelők a raktározás hiányosságaival is tisztában vannak.
Hatalmas importigény, betakarítási és tárolási gondok
Az orosz földeken sem volt egyszerű az őszi betakarítás. Elavult a géppark és itt sincs elég munkáskéz. Az esők is beleszóltak a kombájnok munkájába. Volgográd régióban rengeteg sárgarépa és egyéb gyökérzöldség kint rohad a földeken, miután nem sikerült a tél beállta előtt betakarítani. A másik probléma a megfelelő tárolók hiánya. Kevés a 0 Celsius-fok körüli hőmérsékletet tartani képes, korszerű raktárhelyiség. Továbbá nincsenek olyan gazdálkodói szövetségek, mint Nyugat-Európában, amelyek elvégezhetnék az egyes termelők számára túl drága beruházásokat, és hatékonyan értékesítenék az árut.
Mindent egybevetve az ország jelentős zöldségbehozatalra szorul. 2021-ben Indonéziából, Törökországból és Ecuadorból szállították be a legtöbb zöldséget, egyenként 1,5-1,2 milliárd dollár értékben. Alább néhány zöldség-gyümölcs kategóriában látjuk az importtermékek arányát az orosz ellátásban. Sok termékből reménytelenül kiszolgáltatottnak tűnik az ország.
Alkalmazkodóképes nemzet
Mielőtt azonban leírnánk az orosz termelést, gondoljunk bele, hogy a Szovjetunió 1970 és 1990 között még a világ legnagyobb importőre volt búzából, kukoricából és szójából, majd 2020-ra legalább az egyik terményből, a kenyérgabonából a világ első számú exportőre lett. 20 évvel ezelőtt Oroszország még csak 70 százalékban volt önellátó sertéshúsból, 2020-ra azonban teljesen fedezni tudta az ország igényeit, és mára nettó exportőrré vált belőle.
A Krím megszállását követő, a mezőgazdasági termékeket érintő embargó csak használt az orosz mezőgazdaságnak, hiszen a termelés alapjaihoz szükséges genetikát és technológiát ekkor is beengedték az országba. Így az oroszok megtanulták előteremteni a vetőmagból az uborkát, a vemhes üszőből a tejet, és megjavítani a kombájnt. Mindez persze még messze van a sikeres nemesítéstől vagy gépgyártástól. Plusz a termelés kimeneti oldalán is akad épp elég tennivaló: lehet, hogy ma már ők szállítják a legtöbb durumot Olaszországnak, de vajon eljutnak-e a tésztaexportig? Ma azonban kisebb gondjuk is nagyobb ennél: valakinek csak ki kellene szednie a földből azt a répát…
Lásd kapcsolódó cikkünket: Oroszország eldöntötte: durumból is világhatalom lesz
