Nagyon sokan várjuk, hogy a gabonaárak felfelé mozduljanak, de ha megnézzük a raktárakat, kérdéses, hogy mi lesz? A termelők nagyon sok tényezőnek vannak kitéve: ilyenek az input- és outputárak, a csapadék hol nincs, hol meg túl sok van, politika… Azt azonban látja mindenki, hogy a kitettségeket úgy tudjuk korrigálni, ha olcsóbban, költségtakarékosabban termelünk, és a relatíve magas hozamokat meg tudjuk tartani. Mi kell ehhez?
Lesz még száraz év, gondoljuk át a dolgot!
Sok helyen technológiaváltásra van szükség, sok helyen a „portfóliót” kell átgondolni. Ott, ahol pl. a kukorica nem igazán érzi magát otthon, mert a talajnak nincs annyi vízkapacitása, hogy ki tudja nevelni, ott azt el kell engedni. Emellett, ha már egyszer a politika úgy döntött, hogy kell takarónövényt vetni, és ezért még plusz támogatást is adnak, akkor használjuk ki ezt, és kezeljük ezt is úgy, mintha főnövény lenne! Legyen intelligens takarónövényünk, ami nemcsak támogatást hoz! Több irányból lehet csökkenteni a költségszintet is. Az input lehet gázolaj, vas, műtrágya, munkaóra… Igaz, ez függ a talajoktól is. Az is igaz, hogy egyik napról a másikra nem fogunk tudni zökkenőmentesen átállni. Lesz egy szárazabb év, mint az idei, megjelenik a pocok, és szétrág mindent. Erre azt mondjuk, hogy a mulcsos technológia nem működik. A megpróbáltatások folyton előttünk vannak: aki az idén picit megkésett a kukoricaaratással, most kínlódik a vetéssel, mert mindenáron el kell vetni a búzát. A GPS, ha elmentünk valami mellett, akkor újratervez.
A szemenkénti vetésnél (kukorica is) egyre többen kezdenek el 50 cm sortávolságban gondolkodni. Miért? Több lesz a termés? Lehet, hogy igen – lehet, hogy nem. Ami viszont jobb, az a szemenkénti vetőgép kihasználtsága! Egy géppel tudjuk vetni a kukoricát, a napraforgót, a szóját, a repcét, és még nagyon sok mindent, ezen felül a fűfélékre marad egy vetőgép. Az egyforma sortávolságra vetett növényeket ugyanazzal a sorközművelővel is tudjuk kapálni, a nyomtávok hasonlóak, összességben egyszerűsödik a logisztika. Egyedül, ami jelenleg még fejfájást okoz, az a kukoricaasztal. Azonban erre is van már megoldás!
Íme, a megoldás!
A Horsch Maestro család nagyon sokszínű, így bárki kiválaszthatja a neki legmegfelelőbbet. A legkisebb, 6 soros Maestro TX és a legnagyobb Maestro SW-k között, ami egyforma, az a kocsi és az adagolórendszer, ami a stabilitást és a pontos vetést biztosítja. És ebben nincs kompromisszum! A nagyra méretezett forgópontok és széles paralelogramma hosszú élettartamot biztosít, a legújabb adagolórendszer nagy precizitással adagol. Szintén lényeges, hogy ugyanabban a köntösben létezik vákuumos és nyomott levegős rendszer is! A hidraulikus csoroszlyanyomás nagyban megkönnyíti a gépkezelő munkáját, könnyebben és precízebben lehet nyomást állítani, és ezt egy picit felokosítva az AutoForce (AF) már teljesen automatikusan végzi a csoroszlyanyomás-állítást. Miért jó ez? Azt mindenki elmondja, hogy a parcellákon belül is milyen heterogének a tulajdonságok. A lazább és keményebb foltok váltakozása esetén az AF-rendszer mindig annyi nyomással terheli a vetőtárcsát, hogy az pontos mélységben haladjon! Ennek eredményeként a kelés egyöntetű, robbanásszerű. A lezárókerekekből is többféle közül lehet választani. Ezek is mind azért vannak, hogy a mag beágyazása még jobb legyen, ami ugyancsak a kelésre és végérvényesen a termésre van ráhatással. Egy új szemenkéntivetőgép-beruházás nem olcsó mulatság. A vetés azonban nem lóverseny! „Nem szeretnék két nappal korábban végezni a vetéssel azért, hogy két héttel korábban végezzek az aratással” – véli egy gazda. A mezőgazdászok azok, akik a föld lakosságát etetik, ezen felül tájformáló szerepük is van! Jó lenne, ha minden gazda minden évben minden parcellája mellé egy csemetét ültetne!
SZÁSZ ZOLTÁN +36-30/743-0302
