A hollandok olyan szenzorokon dolgoznak, amelyek „műorrként” szimatolják ki, ha egy bizonyos károkozó megtámadja a hajtatott növényállományt. Az első detektor a lisztharmatot „szaglássza” a kígyóuborkában.
Minden támadóra specifikus illatválaszt ad a növény
A lisztharmat sok kárt okoz többek között az uborka és a paradicsom termesztésében. Minél korábban észlelhető a gomba, annál sikeresebben tud beavatkozni a termelő. A Wageningeni Egyetem üvegházas részlege kétféle módszert is igyekszik tökéletesíteni a lisztharmat tüneteinek korai azonosítására. Az egyik a mesterséges intelligencia által megtámogatott képfelismerés, a másik egy detektor, amelyik „kiszimatolja” a gombát.
A lisztharmat szemmel látható tünetei jóval később jelennek meg a növényen, mint maga a fertőzés. Egy kamera és egy képfelismerő modell lehetővé teszi a gomba fehér bevonatának korai észlelését a levélen. A kamera elhelyezhető a szedőkocsin is, hiszen azzal rendszeresen áthajtunk a növényállományon. A kép azonban nem informál arról, hogy élő vagy elpusztult penészréteget lát-e a kamera. Másrészt túl későn észleljük vele a gombatámadást.
Ezért a wageningeniek szagérzékelőkkel is kísérleteznek. Amikor a növényt megtámadja egy kártevő – legyen ez rovar vagy gomba –, akkor vészreakcióként olyan kémiai folyamatok játszódnak le benne, amelyek egy illatanyag formájában a környezetében is észlelhetők egy érzékeny detektorral. A „szagos vészreakció” jellemző a támadóra. Ha azonosítani tudjuk ezeket az illatokat, felhasználhatjuk őket az üvegházban történő károkozók meghatározására.
A kutatók jelenleg a paradicsomot megfertőző lisztharmatra adott illatválaszt kutatják. A cél, hogy a jövőben egy kézi szenzorral (műorral) végigsétálva az üvegházon ellenőrizhető legyen a növények egészségi állapota. A módszer előnye, hogy sokkal korábban kimutatja a fertőzést, mint a következményeket bemutató képek. Az eddigi tapasztalatok szerint a lisztharmatgomba növénybe jutását követő 6. napon már kimutatható a fertőzés, míg képfelismeréssel 10 nap kell a diagnózishoz. A szenzorok fejlődésével a 6 nap is rövidíthető lesz.
A nitrogén és a lisztharmat
Egy másik wageningeni kutatás arra irányul, hogy mennyi nitrogén adagolása optimális az uborkatermesztésben. A túl sok tápanyag ugyanis fellazítja a szöveteket, és esendőbbé teszi a növényt a lisztharmattal szemben, a túl kevés azonban hátrányos a termésképzésre. (Érdekes, de az alacsonyabb nitrogénszintnek nincs pozitív hatása a botritisszel szembeni rezisztenciára.) Az uborka esetében a 30%-ot meghaladó nitrogéncsökkentés jól kimutathatóan visszafogta a növény fejlődését és hozamát, ez ennél kisebb megvonás azonban csak a lisztharmattal szembeni ellenállóképességét fokozta. (A kaliforniai paprika csak a 70-80%-os nitrogénmegvonásra reagált lényeges hozamcsökkenéssel.)
A nitrogén befolyásolta a levéltetvekkel szembeni ellenállóságot is, tekintve, hogy a keményebb szöveteket kevésbé tudták károsítani a szívókártevők, így a populációjuk lassabban szaporodott. A tripszek és a liszteskék terén egyelőre nem egyértelműek a hatások. A kutatás még nem zárult le, eredményeként egy optimálisabb nitrogénadagolás valósulhat meg az uborka és a kaliforniai paprika termesztésében.
Ez a cikk is érdekelheti a témában: 2022 a kígyóuborka éve volt – többen átálltak rá.
