A mezőgazdasági termelés intenzívebbé válása mára elérte azt a kritikus pontot, ahol az ebből a tevékenységből eredő negatív hatások akár visszafordíthatatlan globális klímaváltozást és számos ökoszisztéma-szolgáltatás csökkenését okozhatják. Ezen túlmenően azzal a kihívással is szembe kell nézni, hogy a növekvő népesség táplálása mellett a környezet védelmét és a megújuló energiaforrások előállítását is biztosítani kell.
Az élelmiszerek iránti kereslet 2030-ra várhatóan a mainak a 2–5-szörösére nő, és az előrejelzések szerint az elkövetkező évtizedekben az élelmiszer-termelésnek 60%-kal kell növekednie ahhoz, hogy kielégíthessük az ehhez kapcsolódó igényeket (Clair és Lynch, 2010). Az elmúlt században a mezőgazdaság intenzívebbé válását a nem megújuló energiaforrásokból (pl. szintetikus műtrágyákból, kemikáliákból) származó inputok eredményezték. Bár ez a tevékenység jelentősen növelte a terméshozamokat, de azzal együtt a nagymértékű kemizálás a talajeróziót, az ipari szennyezést, a felszíni és felszín alatti vizek minőségének romlását, valamint a biológiai sokféleség csökkenését (beleértve a genetikai eróziót is) idézte elő, ami együtt az ökológiai örökség jelentős romlásához is vezetett.
Ezért a jelenlegi, nem fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokat felül kell vizsgálni, mivel a mezőgazdasági intenzifikáció mostani modelljei sem társadalmilag, sem környezetvédelmi szempontból nem folytathatóak. Új technológiákra van szükség a fenntartható intenzifikáció előmozdítása érdekében. Előtérbe kerül az ökologikus gondolkodás, melynek része a fenntarthatóságra való igény és lehetőség összehangolása, a természet erejének, szolgáltatásainak megismerése, tisztelete és használata.
Az egyik lehetséges módja a változtatásnak az alternatív intenzifikációs stratégiákon (az úgynevezett „ökológiai intenzifikáción”) alapuló élelmiszer-termelési rendszerek kiépítése, amelyek elősegítik a hatékony tápanyag-utánpótlást és tápanyag-felhasználást, csökkentik a betegségek és kártevők elleni védekezés szükségességét, növelik a vízfelhasználás hatékonyságát és a talaj vízkészleteinek megőrzését, valamint helyreállítják a talaj termékenységét. Az ökológiai intenzifikáció célja, hogy csökkentse a külső inputoktól való függőséget, magas termelékenységi szint fenntartása mellett. Ebben az összefüggésben az egyik lehetséges megoldás, amely segíthet ebben az átmenetben, a humuszos anyagokon alapuló növényi biostimulánsok használata. Ezek a talajból és komposzt szerves anyagából nyert aktív természetes vegyületek javíthatják a növények terméshozamát és minőségi paramétereit, a tápanyag-hatékonyságot, a kertészeti növények élettani teljesítményét és az abiotikus stressztűrő képességet.
Komplex huminsavalapú növénykondicionálás és lombon keresztüli tápanyag-kiegészítés hatása a szőlő termésmennyiségére és a must minőségére
A humin- és fulvosavalapú növénykondicionáló készítményekkel történő lombkezelésekkel segíthetünk a növénynek leküzdeni a többszörös stressz okozta károkat. A humin-fulvosavas termékeket megfelelő időben kijuttatva azok támogatják, serkentik az aktuálisan zajló aktív életfolyamatokat. Emellett bizonyítottan növelik a stressztoleranciát, a környezeti hatásokra adott gyorsabb válaszok segítik a növény egyedi akklimatizációját. Segítik a kijuttatott tápanyagok növénybe való bejutását és sejtszinten történő megfelelő hasznosulását. Antivirális és adjuváns hatásuknak köszönhetően nő a fertőzésekkel szembeni elleni ellenálló képesség mértéke, a biotikus és abiotikus stresszhatásokkal szembeni ellenálló képesség. Ezen alapszik biostimulátor hatásuk, amely általános jellegű, a növény egész anyagcseréjére hat (Hella, 2012).
Komplex humin- és fulvosavakra alapozott készítményekkel növelhetjük a szőlő természetes ellenálló képességét, a biotikus és az abiotikus stresszhatásokkal szemben. A termékek biológiailag aktív szerves anyagai biztosítják a növények kiegyensúlyozott tápanyagellátását, jó kondícióját, megalapozva az egészségesebb, jobb minőségű és beltartalmú szőlő termesztését (Vaszily és Pais, 2018). Ezek a készítmények tartalmazzák a szőlőnövény számára a mindennapi életéhez elengedhetetlen anyagokat; enzimeket, enzimaktivátorokat, aminosavakat, vitaminokat és egyéb biológiailag aktív, értékes vegyületeket. Sejtszinten fejtik ki hatásukat, egyensúlyi állapotot teremtve a növényben.
A huminsavak és fulvosavak további közös jellemzőjeként elmondható, hogy akár a gyökérzónába kijuttatva, akár a levelekre lombtrágyaként kerülve kiváló táplálékot jelentenek a növények számára (Vaszily és Pais, 2018). A humuszos anyagok a talaj szerves anyagának több mint 60%-át teszik ki, és a szerves trágyák fő összetevői is, melyekről tudjuk, hogy jelentős mennyiségű tápanyagot tartalmaznak. A huminsavaknak (HS) a humuszos agyag aggregátumokban való stabilizálódása és a talajban való lassú mineralizációja miatt azok azonban nem tekinthetők alkalmasnak a növények közvetlen tápanyagellátására (azaz a N- és P-alapú műtrágyák helyettesítésére).
Valószínű, hogy a huminsavakkal történt kezelés hatására adott fokozott növényi növekedés nem közvetlenül a HS tápanyagtartalmával, hanem a HS-nek a tápanyagfelvételért felelős növényi membrántranszporterekkel, a növekedést és fejlődést szabályozó, membránhoz kapcsolódó jelátviteli kaszkádokkal való kölcsönhatásával függ össze. Emellett azt is fontos kiemelni, hogy a HS-re adott növényi válaszok a kutatások szerint nagymértékben függnek a növényfajoktól és azok fejlettségi állapotától, az alkalmazás módjától és gyakoriságától, és attól, hogy miből, milyen forrásból nyerjük ki humuszsavakat és végül az uralkodó gazdálkodási és környezeti körülményektől.
Nem véletlen azonban az sem, hogy a HS-nek a növények növekedésére gyakorolt legtöbb publikált adata a gyökérszerkezet változásaira gyakorolt pozitív hatásához kapcsolódik. A növény és a hozzá kapcsolódó mikrobiális közösség elősegíti a talaj szervetlen összetevőinek változását, és ezáltal közvetlenül befolyásolja a talajoldat kémiáját. A humuszos anyagok a szén- és nitrogén-anyagcsere indukálásán keresztül elősegíthetik a növények növekedését is. Ezenkívül jelentős szerepet tulajdonítanak a szárazságstressz enyhítésére gyakorolt hatásának is oly módon, hogy megkönnyíti a vízfelvételt, és fenntartja a sejtek turgorállapotát a huminsavval kezelt növény.
A HS a gyökérnövekedés fokozásával, az ásványi anyagok felvételének megváltoztatásával és a membránok károsodásának csökkentésével enyhítheti a sóstressz káros hatásait is, ezáltal a sótűrő képesség is nagyobb lesz. Az ültetvények tápanyaghiányának leküzdése érdekében a lombtrágyázás a mezőgazdaságban egyre inkább elfogadott és alkalmazott eljárás. A biostimulánsok lombozatra való kijuttatása javíthatja a tápanyagok felvételét és hatékony felhasználását. A tankkeverékben a huminsavas készítmény együttesen a lombtrágyákkal való kipermetezése a növény különböző fenológiai szakaszaiban növeli a bogyó tömegét, és javítja a must minőségi paramétereit, mint például a titrálható sav- és az oldható szárazanyag-tartalmat.
Olaszországban Itália csemegeszőlőfajtán alkalmaztak huminsavas kezelést 4 különböző időpontban: virágzás előtt, teljes virágzáskor, kötődéskor és zsendüléskor. Majd szüretkor a következő paramétereket mérték meg: bogyónagyság, bogyótömeg, Brix, pH és titrálható savtartalom. Végül kiszámították a csemegeszőlők esetében fontos paramétert a cukor/sav arányát. A teljes virágzáskor kijuttatott huminsav szignifikáns bogyóméret-növekedést (szélesség és tömeg), valamint a többi minőségi paraméter (titrálható savtartalom és Brix/titrálható savtartalom arány) jelentős javulását idézte elő a kontrollhoz képest. Ez a tanulmány megerősítette, hogy a huminsavak teljes virágzáskor alkalmazva a minőségi és mennyiségi paraméterek jelentős javulását idézhetik elő a csemegeszőlőben, és pozitívan alkalmazhatók az ökológiai és a fenntartható szőlőtermesztésben is.
Tapasztalatok arid, aszályosodásra hajlamos homokterületeken
A fenti kutatási eredményekből kiindulva a MATE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Kecskeméti Kutatóállomásán rajnai rizling, kerner és chasselas, míg Soltvadkerten kékfrankos szőlőfajtán végeztünk referenciavizsgálatot a Huminisz Kft. komplex humin- és fulvosavalapú növénykondicionáló és lombtrágyakészítmények (Kondisol és Solvitis készítményei) hatásainak vizsgálatára. A vizsgálat célja nemcsak a humin- és fulvosav termésmennyiség- és -minőségnövelő hatásának igazolása volt, hanem az is, hogy arid, aszályosodásra hajlamos homokterületeken mennyiben tudja növelni a szőlőtőkék ellenálló képességét a száraz periódusokkal szemben.
Mindkét területen üzemi körülmények között, azaz 0,5–1 ha-os felületen dolgoztunk. A kontroll és a kísérleti parcellában azonos tőketerhelést állítottunk be, és azonos volt a növényvédelmi kezelés is. A kezelések hatásainak eredményeit a fürttermés mennyiségi és beltartalmi értékei alapján értékeltük. A levél tápanyagtartalmára vonatkozó eredmények bemutatására jelenleg nem kerül sor, mert a laboratóriumi értékelés még folyamatban van.
Kecskeméten és Soltvadkerten is a vegetáció során a Huminisz Kft. által megadott alkalmazási technológiát követtük, és az alábbi fenológiai fázisokban végeztük a humin- és fulvosavalapú növénykondicionáló és lombtrágyakészítmények kijuttatását:
‑ virágzás kezdete, intenzív hajtásnövekedés időszaka: 4 l/ha Kondisol B + S, 1 l/ha Solvitis BórMo;
‑ virágzás végén, kötődéskor: 4 l/ha Kondisol B + S; 1 l/ha Solvitis Mikrokomplex;
‑ bogyónövekedés, fürtzáródás: 4 l/ha Kondisol B + S; 1 l/ha Solvitis Ca;
‑ zsendüléskor: 4 l/ha Kondisol B + S; 1 l/ha Solvitis Mg; 1 l/ha Solvitis NPK (4-4-11).
Szüretkor a fürttermést (fürttömeg, bogyószám/fürt), a mustfokot, a must titrálható savtartalmát, pH-t és rothadási %-ot is mértük. A kékfrankos esetében a bogyók átlagos átmérőjét is megmértük, de abban jelentős eltérés nem volt, így azt most külön nem említjük. A vegetáció folyamán a kezelt ültetvényekben csak észlelési szinten volt lisztharmat-, peronoszpóra- és botritiszfertőzés, annak ellenére, hogy az évjáratból adódóan erőteljes peronoszpóra- és lisztharmatfertőzési nyomásnak voltak kitéve a területek, illetve a csapadékos, hűvös és párás, meleg, aszályos periódusok hektikusan követték egymást. Az augusztusi aszályos időszakot is károsodás nélkül vészelték át a kezelt parcellák.
A humin- és fulvosavas kezelés hatását tükröző adatokat az 1-2. táblázat tartalmazza.
Mennyiségi értékek: a fürtök átlagtömegében, tőkénkénti és négyzetméterre vetített termésben jelentős, szignifikáns növekedést értünk el 3 fajta esetében. A rajnai rizlingnél nem volt ugyan növekedés a kontrollhoz képest, de ugyanahhoz a fürtnagysághoz kevesebb bogyószám tartozott. A fürtönkénti bogyószám, illetve a 100 bogyó tömege is pozitív eltérést mutatott. A must Brix0 és pH-értékében változást nem tapasztaltunk, a titrálható savtartalom azonban némileg csökkent.
A rothadás mértéke a kezelt minták esetében magasabb gyakorisággal szerepelt, de a gazdasági kárküszöbértéket egyik tételnél sem érte el. A nagyobb rothadási hajlam valószínűleg azzal hozható összefüggésbe, hogy az utolsó kezelésnél a Solvitis NPK-készítményt alkalmaztuk, mely nitrogént tartalmazott. Termesztés szempontjából a késői nitrogénadagolás hátrányos, mert növeli a rothadási hajlamot, ugyanakkor borászati szempontból viszont előnyös lehet az erjedéshez fontos mikroorganizmusok táplálása szempontjából. A mustok és a mintákból készített borok aromaanyag-tartalmának eredményeiről egy későbbi cikkben fogunk beszámolni, mivel ezek még laboratóriumi vizsgálat alatt állnak.
SZERZŐ: NÉMETH KRISZTINA (MATE SZBI KUTATÓÁLLOMÁSA, KECSKEMÉT), VASZILY ZSOLT (HUMINISZ KFT.)
