SZERZŐ: DR. HODOSSI SÁNDOR, DSC, DEBRECENI EGYETEM, MÉK; DR. KASZÁS LÁSZLÓ, PHD, DEBRECENI EGYETEM, MÉK ALKALMAZOTT NÖVÉNYBIOLÓGIAI TANSZÉK
A paradicsom (Solanum lycopersicum) napjainkban a világ egyik legnagyobb felületen termesztett, legnagyobb terméstömegben megjelenő zöldségnövénye. Magyarországon az 1800-as évektől vált szélesebb körben ismertté.
Történeti visszatekintés
A termés tömege alapján azonban ekkor még nem jelentett többet a választékot bővítő, szélesítő különlegességnél. Ezt követően a termelés folyamatos, lassú növekedésnek indult. Ez a folyamat az 1960-as évekig tartott. Termőterülete ekkor megtöbbszöröződött, elérte a 10 ezer hektárt, és a paradicsom a magyar élelmiszeripar egyik legnagyobb tömegben feldolgozott nyersanyaga lett. Ez az állapot évtizedeken keresztül fennállt, nem kis mértékben köszönhetően a KGST igénytelen, hiánygazdaságként működő piacának.
Ennek az időszaknak jellemzője volt, hogy az étkezési és a konzerviparinyersanyag-termelés nem különült el egymástól. A termesztés az esetek többségében „korai termesztésnek” indult, az augusztus 5-ig betakarított és értékesített termés minősült „korainak”. A konzervgyárak csak ezt követően kezdték meg a paradicsom feldolgozását. A korai termesztésből származó nyersanyag sem szárazanyag, sem szín tekintetében nem bizonyult jó minőségű alapanyagnak. A konzervipar szinte kizárólagos terméke ebben az időben a sűrítmény (püré) volt.
A jelenlegi tendenciák
Napjainkban a paradicsomtermesztésben drámai fordulat következett be. A termőterület kevesebb mint 1/4-ére esett vissza, nem éri el a 2000 hektárt sem. Az okok több tényezőre, a drasztikus klímaváltozásra, a szedéshez szükséges munkaerő hiányára és a magyar konzervipar – kevés kivételtől eltekintve – elavult, korszerűtlen szerkezetére vezethetők vissza. A legnagyobb tömegben előállított készítmény a püré maradt, amely ma már további feldolgozásra kerülő félterméknek minősül, és csak dömpingáron értékesíthető a nemzetközi kereskedelemben. A magyar konzervipar napjainkig adós maradt a különleges ízeket megjelenítő, kiváló minőségű paradicsomalapú termékek fejlesztésével és gyártásával, amely kedvező áron értékesíthető nemcsak a hazai, de a külföldi piacokon is.
A konzervipari termékek keresettsége és jó ára a biztonságos nyersanyagtermesztés nélkülözhetetlen feltétele. A szabadföldi termesztés anomáliái miatt az étkezési és a konzervipari termesztés markánsan elválik egymástól. Az étkezési célra termesztett árualap zömmel nagy légterű, fűthető termesztőberendezésekbe került. A támrendszer mellett, egyszálasra nevelt növényekről hosszú hónapokig szedhetők a bogyók. Ez a termesztők számára biztonságos, és területegységenként több termést jelent.
Élettani jellemzői
A paradicsom az amerikai kontinensről származó, fagyérzékeny, mérsékelt melegigényes, egy éves, öntermékenyülő növény. A Markov-Haev szerinti csoportosításban a 22 ± 7 °C-os kategóriában szerepel. A vízfogyasztás maximuma a tömeges virágzás, terméskötés és bogyónövekedés idejére esik. Az akkor elvégzett egyszeri öntözésnek jelentős, 15–20%-os termésnövelő hatása is lehet. A növekedés jellege tekintetében botanikai értelemben 2 típusát lehet elkülöníteni. A folyamatos növekedésű fajták hosszanti növekedése korlátlan, ebben az esetben a termesztés körülményei a mérvadóak. A determinált fajták növekedése korlátolt, a hajtásvégek virágfürtben záródnak.
A gyakorlat megkülönböztet féldeterminált csoportot is, ez azonban botanikai értelemben nonszensz, mert a hajtás nem végződhet csak félig virágfürtben. Ez a megnevezés arra utal, hogy magasabbak a növények, és több virágfürt található rajtuk. A konzervipari fajtákkal szemben alapvető követelmény a nagy szárazanyag-tartalom (5–6%) és az intenzív piros szín. Az étkezési fajták esetében elvárás a harmonikus paradicsomíz. Laboratóriumi vizsgálatok igazolták, hogy a harmonikus paradicsomíz 10 : 1 körüli cukor-sav arány esetében alakul ki.
Kártevői
A paradicsomon számos gomba (pl. paradicsom fitoftórás betegsége, lisztharmat, szklerotínia, szeptória, alternária, paradicsom botritiszes betegsége stb.), baktérium (pl. paradicsom klavibakteres betegség, xantomonaszos betegség stb.) és vírus (pl. dohány- és paradicsom-mozaikvírus) okozta betegség jelenhet meg, valamint kártevők (pl. levéltetvek, burgonyabogár) támadhatják meg. A legfontosabbakat kiemelve az ezek okozta tünetek a következők:
A vírusbetegségek közül a legjelentősebb a dohány-mozaik- és a paradicsom-mozaikvírus (Tobaco mosaic virus, Tomato mosaic virus), habár a legtöbb paradicsomfajta nagyfokú toleranciát mutat ellenük. A fertőzött növényeken jellegzetes zöld, ritkábban sárga, gyűrűszerű foltok jelennek meg, valamint a levelek alakja is deformált, ami nem összetévesztendő a paradicsom páfránylevelűségét (Cucumber mosaic virus) okozó betegséggel. A bogyókon és belsejükben is barnás, nekrotizált foltok jelennek meg. A védekezés főként preventív jellegű, a vektoroknak számító levéltetvek gyérítésével történhet.
A baktérium okozta fertőzések közül a legjelentősebb a paradicsom xantomonaszos betegsége (Xanthomonas vesicatoria). A bogyók felszínén varas foltok figyelhetők meg, a száron és a leveleken apró vizenyős foltok jelennek meg, melyek később beszáradnak, és körülöttük sárga foltudvart lehet megfigyelni. A baktérium fejlődéséhez magas hőmérséklet (26–31 °C) és ehhez társuló nagy páratartalom szükséges. A légzőnyílásokon és apróbb sebzéseken jut be a növénybe, a bogyókat 2–3 cm nagyságig képes fertőzni, utána már a termés savtartalma miatt nem tud fejlődni.
A gombás megbetegedések közül a legjelentősebb a szőlőperonoszpórával rokon gombafaj, a paradicsom fitoftórás betegsége vagy paradicsomvész (Phytophtora infestans). A növény minden részén észlelhetünk tüneteket, a levélen, levélnyélen és a száron szürkészöld vizenyős foltok jelennek meg, melyek később bebarnulnak. A levelek később teljesen beszürkülnek, majd leszáradnak. A bogyókon nagy kiterjedésű, elmosódott szélű vörösesbarna foltok jelentkeznek, amit fehér penészgyep követ (spóratartó tokok). A kórokozó fertőzéséhez viszonylag kis léghőmérsékleten szükséges (12–15 °C), ami folyamatos, egyenletes páratartalommal kell hogy társuljon. A melegebb időjárást (26–28 °C) kedvelő paradicsom alternáriás betegsége (Alternaria solani) a levélen, a száron, a terméskocsányon, a termésen, de még a csíranövényen is okoz tüneteket. Először ovális vagy kerek, a levélerek határolta foltokat figyelhetünk meg, melyek később beszáradnak.
Hasznossága
A paradicsom bogyótermésében a vitamin és ásványi só közepes mennyiségű, savai azonban a gyomorsavhoz hasonló összetételűek, ezért rendkívül kedvező étrendi hatása van. A paradicsom felhasználási lehetőségei sokrétűek, az igényes termékekkel a külföldi piacokon elérhető kedvező árak feltétlenül indokolják, hogy a termesztés drasztikus visszaesését okozó problémák megoldást nyerjenek. Ebben benne foglaltatik az is, hogy a jövőben a paradicsomot több hektáros táblák helyett kisebb gazdaságokban, 1 hektárt el nem érő táblaméretben lesz célszerű előállítani, ahol a szedésben a családtagok is bevonhatóak. Ugyan a termelés koordinációja így kisebb termelőkhöz kerül, azonban a sok kis termelő sok kis területen is képes nagy tömegű minőségi nyersanyagot előállítani.
Hazai körülményeink között a paradicsom állománybeállítása palánta kiültetésével biztonságos. A palánták tömegtermesztéshez 6, korai termesztéshez 8 hét alatt állíthatók elő. Kiültetésre április vége és május vége között kerülhet sor. Az áprilisi kiültetés azonban az elfagyás kockázatát még magában rejti. A paradicsom talajjal takart szárrészei járulékos gyökereket képesek fejleszteni. Az esetlegesen megnyúlt palánták ezért a talajban mélyebbre vagy a sorban kialakított barázdákba is helyezhetők.
A tömeges virágzás, terméskötés és a bogyófejlődés június hónapra esik. Korábbi kiültetés esetén július elejétől mára szórványos érésre lehet számítani. Szedni azonban július közepe előtt nem érdemes. A koncentráltan érő fajták 2-3 szedéssel takaríthatók be. Ebből egy szedés júliusra, egy-két szedés pedig augusztusra esik. A szedési időszak szezon eleji és szezon végi átmeneti műanyag fóliás takarással meghosszabbítható, előbbre hozható, illetve kitolható. Ebben az esetben nemcsak a szedési időszak hosszabbítható meg, hanem a betakarított termés tömege is nagyobb lesz.
A szedési teljesítmény a bogyók átlagtömegétől is függ. Friss fogyasztásra a 60–80 g átlagtömegű bogyókat nevelő fajták termesztése a célszerű, mert ezekről könnyen biztosítható az a vevői elvárás, miszerint 1 kg megvásárolt paradicsomban 12–14 db bogyó legyen. Konzervipari termesztésben nagyobb, 250–350 g-os bogyók termesztése ideális, a jobb szedési teljesítmény miatt. Összességében tehát elmondható, hogy a hazai szabadföldi paradicsomtermesztés sikerességét meghatározó változtatások elengedhetetlenek. Ennek során nemcsak a termesztéstechnológiát kell megújítani, de a fajtaszortimentet is felül kell vizsgálni.
A paradicsom kártevői
SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS
Az idei évben a paradicsom kártevői a csapadékos nyárelő és a hosszú meleg őszi időszak alatt a szokásosnál is jobban felszaporodtak. Olyan levéltetűfajok is, amelyek veszélyes vírusokat képesek átadni az egyik növényről a másikra. A valódi levéltetvek (Aphididae) közül a fontos kártevő a burgonya-levéltetű (Aulacorthum solani) (1. kép). A szántóföldön termesztett paradicsomban súlyos károkat okozó kártevők közé tartozik. A közvetlen kártételük nem jelentős, viszont a vírusos betegségek terjesztésével már tetemes kárt tudnak okozni. Azért szükséges védekeznünk ellene, mert a vírusos paradicsomnövény termése eladhatatlan lesz, ezenkívül a továbbszaporításra, magfogásra is alkalmatlanná válik.
A dél-amerikai paradicsommoly (Tuta absoluta) (2. kép) hazánkban az elmúlt évtizedben jelent meg. Ma már jelentős kártevővé vált. A hernyó a burgonyafélék családjába tartozó növényeken fejlődik. Fő tápnövényei a paradicsom és a burgonya. Paradicsomnál akár 50–100%-os terméshozam-kiesést is okozhat. Szaporodása rendkívül gyors, a nőstény petéit a levelek fonákára helyezi el. A hernyók a növények levelében, szárában vagy termésében aknáznak, a bábozódás a levelek felszínén történik.
A paradicsom-levélatka (Aculops lycopersici) szintén a burgonyafélék családjába tartozó növényeken fordul elő. Magyarországon kártétele kizárólag az üvegházban termesztett paradicsomon jelentkezik. A szabadföldi paradicsomtermesztés legnagyobb veszteséget okozó kártevője a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera). Sok más növény mellett a szabadföldön és a növényházban termesztett paradicsomban egyaránt károsít. A hernyó elsősorban a paradicsom termését teszi eladhatatlanná, oly módon, hogy a hernyó berágja magát akár már a kis zöld, éretlen paradicsomba, és ott a fejletlen magokkal táplálkozik. Amikor elfogyasztotta a magokat, átmegy másik paradicsomba. A fejlődése során 5-6 paradicsomot is károsíthat. A zöld vándorpoloska (Nezara viridula) is a paradicsom generatív hajtását károsítja. Mind a lárvák, mind az imágók szívogatásukkal kártevőként lépnek fel. A paradicsom termése foltos, üveges lesz. A kártételük hatására a paradicsom lágyabbá, nehezen eltarthatóvá és szállíthatóvá válik.
