Európában az egyik meghatározott irány a hagyományos kémiai növényvédő szerek használatának csökkentése. Erre remekül „fel lehet ültetni” a permeteződrónok használatát – legalábbis a hirdetések szintjén, hiszen ez az egyik leggyakoribb érv a permeteződrónos reklámokban, hogy akár fele mennyiségű növényvédő szerrel is hatékony a drónos kezelés. Ha ezt feltétel nélkül elhisszük, rövidesen a felhasznált növényvédő szerek mennyiségének növekedésére kell számítanunk! Az elsőre furcsának tűnő kijelentés mögött azonban súlyos szakmai érvek állnak, ezeket fogjuk most áttekinteni.
A növényvédő szerek dózisa minőségbiztosított körülmények között történő vizsgálatok során lett meghatározva. A területegységre megadott dózis általában két szélső érték közötti intervallumot jelent, a pontos értéket a szakember határozza meg a helyszínen, a körülmények ismeretében (pl. károsítónyomás, kultúrnövény fejlettsége, időjárás stb.), a kezelés előtt közvetlenül. A két szélső érték „kőbe vésett”, azaz sem aluldozírozni, sem túladagolni nem szabad. A felső dózis megtartásának fontossága talán könnyebben érthető: perzselést vagy a növényvédőszer-maradék határértékének túllépését okozhatja. De legalább ennyire fontos az alsó dózis megtartása is! Az alsó dózis az a mennyiség, ahol még kielégítő a hatékonyság, és nem áll fenn nagy kockázat a rezisztencia kialakulására.
A kezelést túlélő károsító egyedek ugyanis új nemzedékeket indítanak, és azok már nagyobb mértékben állnak ellent az adott növényvédő szernek, mint a szülőgeneráció. Ha engedünk a hatékonyságból, mert mondjuk valamivel alacsonyabb hatékonyságnál is gazdaságos a termelés (vagy éppen a költségek csökkentése érdekében kevesebb növényvédő szert használunk), akkor a nagyobb túlélő arány sokkal nagyobb valószínűséggel hoz létre ellenálló utódnemzedéket. Nagyon leegyszerűsítve: az előírtnál alacsonyabb dózis alkalmazásával egy növényvédőszer-ellenálló károsítópopuláció kiszelektálása, „nemesítése” történik. Különösen nagy jelentőséggel bír ez a kérdés napjainkban, amikor egyre szűkül az engedélyezett növényvédőszer-hatóanyagok köre, ezzel együtt csökken a lehetőség a növényvédő szerek váltakozó felhasználására (szerrotáció: ha egy vegetációs időszakon belül többszöri védekezésre van szükség, akkor eltérő hatásmechanizmusú hatóanyagokat felváltva alkalmazzunk, ezzel csökkentve az ellenálló képesség – rezisztencia – kialakulásának kockázatát).
Mi történik, ha egy növényvédő szer „már nem úgy hat”, mint korábban?
Emelünk a dózison. Ha az előírt 1 dl nem viszi el, majd elviszi 2 dl vagy 3! Vagy másik készítmény után nézünk, ami vagy van, vagy nincs. Ha van, lehet, hogy jóval drágább, eddig is azért nem használtuk. Ha nincs alternatíva, vagy sokkal drágább, gyakran esik a választás a magasabb dózisokra. Ezzel két „eredményt” fogunk produkálni: nő a környezeti terhelés, és még gyorsabbá és erőteljesebbé válik a rezisztens populáció kiválasztódása. Ez már középtávon is zsákutca! A permeteződrónok reklámozása során a szerzők általában arra hivatkoznak, hogy ez a kijuttatástechnika teszi lehetővé a növényvédő szer előírt dózisának csökkentését. Ebben lehet igazság, de a dóziscsökkentés nem attól válik lehetővé, hogy drónnal juttatunk ki valamit; a cseppképzés módjában kell keresni a választ! Van olyan kijuttatástechnika, ahol a veszteségek csökkentése eredményeképp indokolt lehet a dózis csökkentése.
Hagyományosan a legtöbb növényvédelmi gép hidraulikus cseppképzésű szórófejeket alkalmaz. Ennek a cseppképzésnek egyik tulajdonsága, hogy a permetlécseppek mérete nem homogén, mivel képződnek túlságosan kis méretű cseppek, amelyek hamarabb beszáradnak vagy könnyebben elsodródnak, és képződnek túlságosan nagy méretű cseppek, amelyek lefolynak a levélről. Ezek a kedvező mérettartományon kívül eső cseppek a hatékonyság szempontjából egyértelműen veszteséget jelentenek, ennek mértéke akár az összes permetlé 1/3 része is lehet!
Régóta ismertek, de a növényvédelemben nem terjedtek el a szabályozott cseppképzésű szórófejek. A kémiai szúnyoggyérítésben viszont ezeket sikerrel alkalmazták évtizedek óta, és napjainkban ismét megjelentek a növényvédelemben. A szabályozott (vagy mechanikus, forgó rotoros, CDA-) cseppképzés lényege, hogy közel homogén cseppek keletkeznek, ezért sokkal kisebb mértékű a veszteség. Elméletben tehát lehetséges a dóziscsökkentés. Ahhoz, hogy ez szabadföldi gyakorlat legyen, GEP- (Jó Kísérleti Gyakorlat) tanúsított körülmények között kell a veszteségcsökkentést igazolni és meghatározni. Megfelelő eredmények esetében ez bekerül a növényvédő szer engedélyokiratába – onnantól kezdve valóban alkalmazható a csökkentett dózis. Ilyen engedélyokirat azonban jelenleg még nem létezik, de előrehaladott kutatási-fejlesztési munkákról már van tudomásunk!
Természetesen lehet vizsgálatokat végezni akár saját kezdeményezés alapján is. Ehhez kísérleti engedély szükséges, annak minden feltételét teljesítve (mezoparcella /cca. 8 × 30 méter/, kontroll parcellák, 4 ismétlés, elfogadott módszertan és értékelési módszerek). A kísérleti engedély azonban nem jogosít a csökkentett dózissal történő üzemi növényvédelmi kezelések legalizálására! Látható tehát, hogy lehet érdemi dóziscsökkentésről beszélni majd a későbbiekben, de nem saját elképzelések vagy elméletek alapján, és még hivatalos vizsgálati eredmények publikálása sem történt meg. Ökölszabályként: mindig a növényvédő szer engedélyokiratában foglaltakat kell alkalmazni! Az engedélyokirat ilyen szempontból olyannak minősül, mint egy jogszabály: kötelező betartani, és aki megszegi, jogszabálysértést követ el!
SZERZŐ: JORDÁN LÁSZLÓ • LÉGTÉR.HU KFT.
