Az EU répacukor-termelése a 2023/24-es piaci évben 15,4 millió tonna lehet az USDA legfrissebb becslése alapján. Ez 3 százalékos növekedést jelent az előző, aszályos évhez képest, de a jó évjárat ellenére kevesebb a 2021. évinél. A cukorrépa területe ugyanis csökken Európában. Szerencsére a cukorgyártás kevésbé, és a fogyasztás is stagnál.
A német-lengyel tandem lett a meghatározó
Az alábbi ábra jól érzékelteti, hogy a neonikotinoidok uniós kitiltása óta mintegy 300 ezer hektárral csökkent az uniós répaterületet, emellett 15 cukorgyár is bezárt. Franciaországban idén tovább csökkent a cukorrépa-termelés, míg Lengyelországban, Spanyolországban, Romániában, Szlovákiában és Magyarországon nőtt. Az amerikai elemzők kiemelik, hogy bár nincs hatékony csávázószer, az olyan hűvös éghajlatú országokban, mint Lengyelország, továbbra is megtérül a cukorrépa termesztése, különösen a gabonapiacon tapasztalható nehézségek idején. A lengyeleknél 19 százalékkal(!) nőtt a répaterület idén. (Magyarországon csak a répaár jelentős növelésével lehetett megmozgatni a termelőket.)
Kevesen termelnek kevesebbet, mint mi
Korábban Franciaország adta az EU cukorrépa-területének 28 százalékát, de mára felzárkóztak melléjük a lengyelek. A német termelés is teret nyer, bár hozamaiban még nem éri el a franciák 80 tonnás hektáronkénti átlagát, ezt csak a belgák és a hollandok tudják überelni. Magyarországnak azokra az országokra kell figyelnie, ahol a miénkhez hasonló klímán termelnek. Bosszantó, hogy Szlovákia éppúgy stabilan hozza a 60 tonna körüli átlagokat, ahogy a lengyelek, és a spanyolok is éppen annyit termelnek, mint a németek (cc. 75 t/ha). A magyar, 55 tonna körüli országos átlag az olasz és a litván termelési színvonallal egyezik meg, ettől csak a románok és finnek termelnek kevesebbet egy hektáron (cc 38 t/ha).
Túl az árcsúcson
A cukorrépa megtermelése és a cukor legyártása költséges, input- és energiaintenzív folyamat. Az előállítási költségek az orosz-ukrán háború évében hozzávetőleg a kétszeresükre nőttek. A tavaly nyáron elszabaduló energiaárak miatt a gyárak többsége december végén leállt a feldolgozással Európában. Mindennek köszönhetően a cukorárak kilőttek. Eközben az összes helyettesítő termék (dextróz, glükóz, izoglükóz) ára is megugrott.
Az európai cukorfogyasztás nem változik, 17 millió tonnára tehető a betakarítás után. Az EU cukorbehozatala 2023/24-ben 2,5 millió tonnára csökken az előző szezon 3 millió tonnájával szemben. A közösség most főként Brazíliából és Ukrajnából importálja az édes alapanyagot. Emellett az EU cukortartalékai 10 százalékkal magasabb szintre emelkednek az értékesítési szezon végére. Az alacsonyabb energiaárak és a várhatóan kisebb cukorigény őszre megállították a cukor drágulását.
Szabadkereskedelem és Green Deal
Az orosz-ukrán háború idején Európa számos mezőgazdasági termékre kivételesen nagy vámmentes kvótákat adott nemcsak Ukrajnának, de más posztszovjet államnak is a térségben. (Lásd: Vámmentes gyümölcspiaccal csalogatja Moldovát az EU.) 2022-ben már megszületett a szabadkereskedelmi egyezmény Új-Zélanddal és Chilével, idén pedig várhatóan lezárulnak a tárgyalások Ausztráliával is. A dél-amerikai államokkal (Mercosur) továbbra sincs előrelépés, mivel az európai agráriumnak számos aggálya van a brazil importtal szemben.
Mindeközben a Green Deal megvalósításától csak időlegesen tekintett el az EU Bizottság, és 2024-től már muszáj lesz közelíteni a 2030-ra kitűzött környezeti célokat a mezőgazdasági termelésben. Az unión belüli és kívüli termelés között már most is sokkal nagyobb a szakadék, mint amekkorát a végtermékben ki lehet mutatni, azaz számon lehet kérni egy importáru minőségében. Ilyen feltételek között nehéz elhitetni a termelőkkel, hogy jó dolog a szabadpiac.
