A gabonafélék, kalászosok szalmáját, a kukoricaszárat és napraforgószárat mindig is hasznosan használták fel a mezőgazdasággal foglalkozók. A tavaszi árpa szalmáját értékes takarmányként, míg az őszi árpa, őszi búza szalmáját fontos alomanyagként alkalmazták.
Agabonaszalmát és a töreket, pelyvakeveréket a vályogkészítésben, a lakóházak építésében még a hatvanas években is hasznosították, és ma is vannak ilyen alkalmazások. A rozsszalma pedig lakóházak, pincék, jégvermek tetőanyagaként került hasznosításra. A kukoricaszárat is többféle célra alkalmazták, szárastól is feletették a szarvasmarhákkal, de szecskázva marharépaszelettel takarmányként vagy akár kenyérsütéshez, a kemencék felfűtéséhez. A napraforgószár is fűtőanyagként hasznosult, de abban az időben a falusi portákat nem választották el kerítések, az állatokat, baromfiféléket szabadon tartották, ezért a zöldséges- és egyéb kiskerteket napraforgószárral védték, illetve kerítették be.
Egy technológia hajnalán
Az arató-cséplő gépes technológia bevezetésekor a szalmát az arató-cséplő gépek szalmakocsijaiban gyűjtötték össze, az így képzett szalmahalmazokat traktoros szalmalehúzatóval a tábla szélén kazalozták, nagy raktérfogatú szalmafogó szerszámmal szerelt traktoros homlokrakodóval rakták kazalba. Ezzel párhuzamosan alakultak ki a traktoros vontatott petrencézőgépek, melyek elsősorban alomszalmát és a szabadon tartott húsmarhák részére kukoricaszár-petrencéket készítettek.
A szögletes-kisbálázó gépek innovációjának fejlesztése, majd az állandó és változó kamrás, hengeres– és szögletes-nagybálázó gépek elterjedése ezeket az eljárásokat teljesen háttérbe szorította.
A szálas takarmányok bálázására használható gépek a szalmafélék és kukoricaszár bálázásos betakarítására is megfelelő technológiával használhatók (1. kép).
Napjaink gépei
A mai szögleteskisbála-készítők kivétel nélkül csúszódugattyús gépek, a hazai gyakorlatban a traktorvontatású, TLT-hajtású változatokat használják. A hagyományos építésű csúszódugattyús gépek jól bevált fejlesztési iránya elsősorban az üzembiztonság növelését célozza. Az üzembiztonság növelése elsősorban a működő, funkcionális szerkezeti részeik élettartam-növelésére, szilárdsági paramétereik, kopásállóságuk növelésére irányul. Ezek mellett folyamatosan javulnak a működtetőmechanizmusok működtetési körülményei, a hajtásátvitel biztonsága mellett. A szögletes-kisbálázók általában két kötözőberendezéssel dolgoznak, az újabb fejlesztésű gépek között pedig találkozhatunk három kötözőfejjel kialakított berendezésekkel is. A szögletes-kisbálázó gépek a szálastakarmány-betakarítás, szénakészítés, bálázás vagy akár szenázsbála-készítés mellett – a technológiai igények kielégítésével – szalmafélék, kukoricaszár bálázására is használhatók (2. kép).
A szögleteskisbála-készítő gépek alapkivitelben a készített bálákat a talajra rakják. A bálagyűjtés és kocsira rakás nagy kézimunka-erőt igényel. A kézimunka-erő csökkentésére a legtöbb konstrukció pótkocsi vontatására szolgáló vonóberendezéssel és kocsirakó bálacsúszdával vagy hevederes bálaröpítővel van felszerelve. Az élőmunka-felhasználás csökkentésére és a betakarítási teljesítmények növelésére alakították ki a különböző konstrukciójú hengeres-nagybálázó gépeket. Az állandó kamrás hengeresbálázó gépek állandó bálaszélességgel 1200 mm-es, konstrukciótól függően különböző, 1200-tól 1700 mm átmérőjű bálákat készítenek. A bálakamra tömörítőszerkezete 16–18 görgős kialakítású – a szakzsargon nevezi dobosnak is – vagy láncos, rudas, illetve rúdláncos lehet (3. kép).
A változó kamrás hengeresbálázó gépek szintén 1200 mm széles bálát készítenek. A bála átmérője azonban ezeknél a gépeknél az igényeknek megfelelően változtatható, beállítható, konstrukciótól függően különböző méretben és fokozatban. A legkisebb bálaátmérő 500–600–900 mm, míg a legnagyobb bálaátmérő 1500–1800–2000 vagy akár 2100 mm is lehet.
Nagybálakészítő-változatok
A hengeresnagybála-készítő gépek szintén vezérelt ujjas rendfelszedő berendezéssel vannak felszerelve, de vannak leszedőlemezes változatok is. A munkaszélességük a gép nagyságrendjétől, a készített bálák geometriai méretéről függően 1800–2000–2100–2400 mm is lehet. A rendfelszedő berendezéseket kétoldalt – munkahelyzetben – csapos-furatos állítómechanizmussal felfüggesztett gumiabroncsos támkerekek támasztják alá.
A rendről felszedett, kétoldalt elhelyezett anyagot rövid konzolos csigák terelik a bálakamra elé épített rotoros anyagtovábbítóhoz. A szélesebb körű technológiai alkalmazáshoz a rotorok mögé – több sorban – szeletelőkések vannak felszerelve. Az aprítókések – egyes típusoknál – fixen vannak beépítve, más konstrukcióknál pedig, ha nincs a munkájukra szükség, könnyen kiiktathatók. A hengeres bálázógépeknél a bála tömörítését az előzőekben említett tömörítőszerkezet végzi. Az állandó kamrás gépek a bálatömörítést kívülről végzik, így laza utó-, átszellőzést biztosító, laza magú bálákat készítenek.
A görgős tömörítőszerkezetű gépeknél ezen túlmenően a bálázott anyag külső rétegeinek tömörségét külön tömörítőhengerek alkalmazásával növelik. A változó kamrás, hevederes tömörítőszerkezetű gépeknél alapváltozatban egyenletes tömörségű bálák készíthetők. Az újabb konstrukcióknál azonban a bálakészítés megkezdésekor a formázógörgők kiiktathatók, így ezekkel a berendezésekkel is készíthető laza közepű hengeres bála. A laza közepű bálák esetében, a bála elkészítése után bizonyos mértékig utószárítás is történhet, ami a kukoricaszár bálázása során feltétlenül előnyt jelent. A hevederes tömörítőszerkezetű, változó kamrás gépek fejlesztésénél a hevederek korábbi, 5-6 db-ról való csökkentését tapasztalhatjuk. Az újabb fejlesztésű változatok 4, 3, 2 hevederrel készülnek, de találkozhatunk egyhevederes típussal is (4. kép).
A hengeresnagybála-készítő gépek valamennyi konstrukciója, illetve típusa egyaránt képes zsineges, zsineges-fóliás és hálós, vagyis necces kötözésre.
A megfelelő logisztika érdekében
A nagyobb bálázási kapacitásra, teljesítményre, bálatömörségre vonatkozó igények kielégítésére kerültek kifejlesztésre a szögletesnagybála-készítő gépek. Emellett a szögletesnagybálák manipulálása, rakodása, szállítása során kedvező logisztikai megoldások alkalmazhatók. Szalma és kukoricaszár bálázásában a szögletes-kisbálázó gépekre és a hengeres bálázógépekre is vállalnak bérbálázást. A nagy bérvállalkozók, illetve vállalkozások az ipari cellulózpapíripari gyárak vagy hőerőművek kiszolgálására kivétel nélkül szögletesnagybála-készítő gépeket használnak, az ipari vállalatok által kötött integrált szerződések alapján (5. kép).
A szögletesnagybála-készítő gépek is 1200 mm szélességű bálákat készítenek a szállítási űrszelvény megengedett szélességi méretének kihasználására. A szállítási űrszelvény magassági méretéhez és a szállítóeszközök platómagasságához igazodóan a szögletes nagybálák magassági mérete 700–900–1000, ritkán 1100 mm is lehet. A szögletes nagybálák mérete a szállítóeszközök platójának hosszúsági méretéhez beállítható, max. 2600–3000 mm.
A szögletes-nagybálázó gépek az előzőekben ismertetett rendfelszedő, anyagtovábbító és szeletelőberendezéssel vannak felszerelve. Egyes típusok azonban – a rendfelszedő berendezés előtt – előaprító, lengőkéses berendezéssel vannak ellátva. Az előaprító, lengőkéses szecskázónak – vagy nevezhetjük szárzúzónak – különösen a kukoricaszár bálázásában van nagy jelentősége. Ezeknél a gépeknél az anyagtovábbító berendezés az anyagot a préscsatornába, a csúszódugattyú juttatja. A bejuttatott szalma vagy kukoricaszár tömörítésének mértékét a bálakamra falainak hidraulikus munkahengerrel működtetett mechanizmussal történő összeszorítása, illetve az összeszorított bálából adódó reakció adja.
Elektronika és finomhangolás
Az ismertetett bálázógép-konstrukciókra a szenzor- és digitálistechnológia, az ISOBUS-adatátvitel és az elektronikus távvezérlés jellemző. Ezek a gépek a szalmafélék és kukoricaszár bálázására, megfelelő technológiával, jól és üzembiztosan használhatók.
A szalma- és kukoricaszár-bálázás technológiájában az üzemeltető aratócséplő gépeket rendrakó üzemmódra kell átállítani. Ez azt jelenti, hogy az arató-cséplő gépek szalmaszecskázó és pelyvaterítő berendezését ki kell kapcsolni.
Szalmabálázás során, nagy hozamok – 5–7 t/ha vagy ennél nagyobb szemtermés – esetén az arató-cséplő gépek után visszamaradt szalmarendek geometriai méretei, valamint rendfolyóméter-tömege közvetlenül is biztosítja a bálázógépek leterhelését és a megfelelő bálakészítés feltételeit (6. kép).
Alacsony – 3–4 t/ha vagy ennél kisebb – szemtermés esetén az arató-cséplő gépek munkája után vékony, keskeny, a bálázók rendfelszedő munkaszélességénél jóval keskenyebb és alacsony a rendfolyóméter-tömeg. Ezért a bálázógépek anyagigényének biztonságos, megfelelő teljesítménnyel történő biztosítására az arató-cséplő gépek után visszamaradt több gépalj, 2-3 rend összerakása is szükséges lehet. Ennek hiányában a bálázógéppel csak kígyómozgású rendfelszedéssel lehet megfelelő minőségű és geometriai méretű bálát készíteni.
Kukoricaszár bálázása
A kukoricaszár bálázási technológiája az előbbieknél kissé bonyolultabb. Az arató-cséplő gépen a szalmaszecskázó és pelyvaszóró berendezést ki kell kapcsolni. Az arató-cséplő gép munkája után visszamaradt tarlót az ezt követő rendrakási munkák zavartalan lebonyolítása érdekében függőleges vagy vízszintes tengelyű szárzúzóval le kell zúzni (7. kép).
Az arató-cséplő gépek szárzúzó berendezésével lezúzott, szecskázott, terített kukoricaszárat a bálázók előzőekben ismertetett munkafeltételeinek biztosítására szűkített rendre kell összerakni, ez esetben is esetleg több gépaljból. A rend összerakására különböző, függesztett vagy vontatott csillagkerekes rendsodrókat vagy függőleges tengelyű, vezérelt ujjas, kettő– négy forgórészes rendrakó gépeket használhatnak a gazdálkodók (8. kép).
A kalászos gabona, szalmafélék, kukoricaszár betakarítása, bálázása többféle felhasználási céllal történhet. Egyes szalmafélék a szarvasmarhatartásban – pl. tavaszi árpaszalma –, a monodiétás takarmányozási technológiában a TMR- vagy PMR-receptek fontos összetevői. Az egyéb szalmák pedig az aszályos években keletkező szálas takarmány hiányát pótolhatják az alom szalmakénti felhasználása mellett. Az ipari célra, áruszalmaként betakarított bálázott kalászos gabonákból készült bálák volumene, darabszáma emelkedő tendenciát mutat. A bebálázott kukoricaszár is az aszályos évjáratok okozta takarmány- és alomanyaghiányt pótolhatja, de a húsmarhatartásban takarmányozási és almozáscélú felhasználása is jelentős. A kisbálás kukoricaszár-bálák pedig a kertészeti ágazatban, fóliasátrakat fűtő kazánokban használhatók fel.
A szennyezés minimalizálása
Az ismertetett felhasználási céllal készített bálák esetében törekedni kell a bálázott anyag talaj-, föld- és porszennyezésének minimalizálására. A túlzott porszennyezés a takarmányozásban történő felhasználása során a szarvasmarhatartásban egészségügyi, a hőerőművi felhasználásban pedig pirotechnikai problémákat okozhat. A rendsodró gépek csillagkerekei talajhajtással terelik a takarmányt rendre, tehát a rugós ujjaik érintkeznek a talajjal. Éppen ezért a szalmafélék és a kukoricaszár takarmányozási célú rendre rakására nem javasolhatók. Egyéb almozási célú felhasználásra is gondos, alacsony munkasebességgel célszerű a rendrakást elvégezni.
A függőleges tengelyű forgórészes és vezérelt ujjas rendrakók – éppen a porszennyezés minimalizálása céljából – nagyon komoly, kereszt- és hosszirányú talajkövető parallel-tandem járószerkezettel vannak felszerelve. Az ilyen rendrakó gépek forgórészeinek működési magassága nagyon precíz, csavarorsós mechanizmussal állítható be a kívánt értékre. A forgórészek vezérelt karjaira szerelt rendrakó villák, ennek eredményeként, a szalmát vagy kukoricaszárat felemelik a talajról, és átrakják szűkített rendre. Ezért a függőleges tengelyű, egy-kettő vagy négy forgórészes, vezérelt ujjas rendrakó gépek a felhasználási céltól függetlenül használhatók a szalmafélék és kukoricaszár bálázásának előkészítésére.
A bálázógépek vezérelt ujjas rendfelszedő berendezéseit gumiabroncsos támkerekek támasztják alá. A rendfelszedő berendezések rugós ujjainak működtetése furatos, csapos állítási lehetőséggel állítható be a kívánt értékre. A vezérelt ujjak megfelelő beállítással felemelik a rendre rakott szalmát és kukoricaszárat anélkül, hogy az ujjak érintkeznének a talajjal, és a bálázók anyagtovábbító berendezéséhez juttatják (9. kép).
A szalmafélék és kukoricaszár bálázásakor a rendrakó berendezés forgórészeit, a vezérelt villakarokra szerelt rugós ujjakat és a bálázógépek rendfelszedő berendezéseit célszerű az átlagosnál magasabban járatni (10. kép).
Az ilyen módon történő üzemelés mellett minimalizálható a bálázott anyag porszennyezése. Ebben az esetben nagyobb mennyiségű szalma-, illetve kukoricaszár-maradvány marad vissza a területen. Ez azonban nem tekinthető veszteségnek, hiszen visszaforgatásra kerül a talajba.
SZERZŐ: DR. KELEMEN ZSOLTMŰSZAKI SZAKÉRTŐ
