Miközben a tőzsde idegesen rándul minden apró, a termést vagy a logisztikát érintő hírre, a hús-vér emberek számára nem túl sürgős az üzlet. Némi aggodalmat csak az etanolgyárak mutatnak a kukoricaszűke miatt, de a takarmánygyártók és nemzetközi gabonakereskedők higgadtan figyelik, kinek fogy a pénzmagja, azaz a forgatható pénze és a raktározott magja.
A kereskedők nyugisabbak, mint a brókerek
Hűti az európai árakat a tavaly bespájzolt, nagy mennyiségű, jórészt ukrán eredetű termény és a jó aratási kilátásokról szóló hírek, másrészt emeli az árakat a kéttonnás kalászos termésátlag Spanyolországban, a szemtelítődés végére sokfelé szárazra fordult időjárás és az ismét bizonytalanná vált gabonafolyosó – hogy csak a helyi történéseket említsük. Erősen lefelé szorítja az érvényesíthető árakat a gazdálkodók nehéz anyagi helyzete is, mivel sokan tavaly óta nem jutottak tisztességes jövedelemhez, és a raktárkapacitások egy részét még mindig foglalja az ó termés. Az áralku végeredménye életre-halálra szólhat: aki idén is veszteséggel zárja az évet, az fokozatosan elveszíti a talajt a lába alól, szó szerint kihúzzák alóla a földet.
Legutóbbi cikkünkben a párizsi tőzsdére utalva írtunk a terményárak alakulásáról, de ami az egyes áruféleségeket illeti, természetesen a célpiac fogadókészségén múlik minden. Ahogy a repce vagy a meggy árát a német vevők döntik el, úgy a búza árát számunkra az olaszok igényei szabják meg. Sajnos ezt a piacot tavaly nem tudtuk kiszolgálni, és kérdés, hogy visszaszerezzük-e. Egyelőre semmi mozgolódást nem látni ebből az irányból – mondja Ádám Jenő, az Ádám és Társa Kft. tulajdonosa, aki a hazai búza szempontjából a milánói és a bolognai tőzsde árait, minőségi elvárásait tartja irányadónak. Esetleg a bécsi börze szolgálhat még releváns információval – teszi hozzá.
Esélyek a magyar termelés számára
Ő úgy látja, a magyar búza számára két járható út maradt az európai kereskedelemben: vagy képesek leszünk 15% fehérjetartalom feletti, nagy, egységes tételeket küldeni Olaszországba, vagy pedig tésztává dolgozzuk fel itthon, és olyan távol-keleti piacokat célzunk meg vele, ahol még maradt esélyünk az olasz „pastával” szemben. „Ha most mindent egybekutyulunk a raktárainkban, akkor semmi esélyünk nem marad az ugyanilyen minőséget előállító nyugat-európai, vagy a világot elárasztó, olcsó orosz búzával szemben” – érvel a szakember. Ezért szerinte a szeparált tárolást lehetővé tevő, kis silók építésével, vagy 180 tonna befogadó képességű gabonatömlők bevetésével kell elkülöníteni minden búzát, ami átlagon felüli, mert bőség idején csak ezeknek van értékük.
„Számunkra sem a Dunán lefelé, sem felfelé nem nyílik most út: nyugatra nincs igény, Konstanca pedig túlterhelt. Trieszt vagy Koper felé azonban még vagonokban eljuthatna a magyar szuperbúza. Az árpát is nehéz lesz eladni, mivel Spanyolország, ahol a legnagyobb igény lenne rá, előbb rendel a franciákról, románoktól, ukránoktól, de még az észak- vagy dél-amerikai kereskedőktől is, mint tőlünk. Akkor rúghatunk labdába, ha ezek már eladták a magukét. Egyelőre nem tudok jobbat, várni kell” – sommáz Ádám Jenő. A várakozás persze nehéz, ha gombával szennyezett szemeket tárolunk be, és az utolsó hetek e téren okozhatnak kellemetlen meglepetést.
„Tulajdonképpen biztonságosabb lenne olyan terményekre áttérni, amelyekre itthon van igény, amikből importra szorulunk, holott nem kéne, hogy így legyen. Nem értem, miért hozunk Kanadából lencsét és babot, miért nem szárítunk magunk aszalt szilvát?” – teszi fel a kérdést. Valóban, ami nagyon nem megy, azt nem érdemes erőltetni. Ha őszi vetésben gondolkodunk, akkor is ott kellene, hogy legyen a fejekben néhány alternatíva a közepes minőségű gabonával szemben, például az őszi borsó, az őszi mák vagy a szuperlucerna. Ha a mennyiséggel nem tudunk versenyezni, akkor más pályán kell ringbe szállni.
