A regeneratív, avagy magyarul a talajmegújító mezőgazdaság a növénytermesztés egyfajta újratanulását igényli a hagyományos mezőgazdasági technológiákon felnőtt nemzedékektől. Jó néhány, akár sokadik generációs termelő mondta el nyilvánosan is, hogy amikor belekezdett a regeneratív mezőgazdaságba, akkor nagyjából mindent el kellett felejtenie, amit megtanult a mezőgazdasági főiskolán vagy egyetemen.
Ez nem véletlen, és még sokáig nem várható változás, mert először újra kellene írni a növénytermesztési tankönyveket, amelyek máig a 60 éve divatos szántásos technológiákra épülnek, az ökológiai rendszerek megértéséhez vezető, az elmúlt évtizedekben felbukkant tudományos áttörések és a no-till technológia robbanásszerű fejlődése pedig nem található meg bennük.
Az ökológiai rendszerek szerepét azért emelem ki, mert munkám elején is már nehezen tudtam értelmezni, amikor egy professzor közölte, hogy a szántóföldi növénytermesztésben nem lehet ökológiáról beszélni. Az ilyen „silókba szorított” elképzelések azonban csak egy steril, zárt környezetben lehetnek igazak, mert minden egyes termőföld egy ökológiai rendszer része, amelyre ugyanúgy érvényesek az ökológiai szukcesszió szabályai. Ezért tapasztalható például erős gyomnyomás a művelt földeken, miközben egyre kevesebb a gyom a mulcsozott, no-till területeken, és ezért egyre jobb a vízgazdálkodása az egyre kisebb intenzitással művelt földeknek, ha ezeket a szukcessziós szintnek megfelelő elemekkel gyarapítjuk, mint változatos növénytársítások és gombás túlsúlyú talajoltó kezelések.
Az ökológiai rendszer részeként kezelt növénytermesztés azonban összetett gondolkodást igényel, mert minden egyes döntésünk vagy gyakorlatunk egy sor összetett hatást hoz létre, amely lehet pozitív, de negatív kimenetelű is. Nem lehet merev szabályrendszerben gondolkozni, hanem alkalmazkodni kell a megfigyelt eseményekhez, és ha úgy alakul, kiigazításokra van szükség. Az évek alatt kialakított, rutinszerűvé váló gondos megfigyelés lehetővé teszi számunkra, hogy olyan intuíciót fejlesszünk ki, amely elősegíti a jobb irányítási döntéseket, és azok így egyre inkább pozitív összetett hatásokat hoznak létre a botladozó kezdő lépések után.
A jövő útja egyértelműen az önköltség radikális csökkentése
Az összetett rendszerek alkalmazásához ezért igyekszem bizonyos útmutatókat javasolni azok számára, akik már érzik, hogy egyre kitettebbek földjeik az aszálynak vagy a csapóesőknek, belvizeknek, és egyre többször nem érik el a várt hozamokat még magas önköltséggel sem, de még nem látják a kivezető utat.
A jövő útja egyértelműen az önköltség radikális csökkentése, amelynek szükségességét idén az ukrán gabonaimporttal sújtott termelők már elég erősen érzik a saját bőrükön is. Emellett az intenzív művelés hatására leromlott talajok regenerálása is elengedhetetlen feladat.
Az önköltség csökkentése a tanulással kezdődik, aminek segítségével átalakítható a növénytermesztési technológia, a szántást elhagyva, bevezetve a forgatás nélküli művelést és az ökológiai szolgáltatásokra építő termesztéstechnológiát. A forgatás nélküli művelés intenzitásának okszerű csökkentésével egyidejűleg alkalmazott takarónövények segítenek a talajszerkezet javulásában. A sekély és ultrasekély műveléssel a felszín közelében tartjuk a szerves anyagokat, miközben igyekszünk minél kevésbé összetörni a 10 cm alatti szinteken a gyökérmaradványok és gilisztajáratok nyomán kialakuló természetes, vízstabil pórusrendszert. Ezzel tartósan optimális porozitással rendelkező talajokat tudunk létrehozni az évek során, amelyeken már nem lesz tapasztalható talajvesztés.
A regeneratív mezőgazdaság tápanyag-gazdálkodásának és növényvédelmének átalakítása elsősorban arra irányul, hogy okszerűen csökkentett mennyiségű inputanyagok mellett eljuthasson a gazdaság az átlagon felüli és évjárattól függetlenül kisebb ingadozású terméshozamokig. A műtrágyák használatát tudatosabbá tesszük, áttérünk a sor mellé koncentráltan kijuttatott szilárd vagy folyékony tápanyagokra, ezáltal úgy lehet csökkenteni a kijuttatott hatóanyag-mennyiséget, hogy a hozamokat tartani tudjuk. A lombtrágyák használatát pedig megelőzi a növényinedv-analízis, így egyfajta „növényi vérvétellel” azonnal kimutathatóvá válnak a rejtett tápanyaghiányok, és néhány napon belül már ki tudjuk juttatni a vizsgálatnak megfelelő, hiányzó mikroelemeket, hogy a növény mindig optimális mikroelem-ellátottsággal rendelkezzen.
A növényvédelemre is jelentős hatással van az ökológiai regeneráció. Tudom, hogy sokan nem tudják elképzelni, miként lehet fuzáriumtoxinhatárérték alatt gabonát termeszteni kalászvédelem nélkül, de a leromlott talajokban a fertőzések az egyensúlyát vesztett tápanyag-utánpótlás tünetei. Egy fajokban gazdag talajban már nem csak a néhány, jelentős gazdasági kárt okozni tudó patogén gombafaj fog dominálni, ha mellette nem patogén Fusarium fajok százai bontják a poliszacharidokat, vagy épp hiperparazita gombák vadásznak a fertőzést okozókra. Tapasztalataink szerint amint megindul a gombák intenzív szárbontása a forgatás nélkül művelt területeken, jelentősen lecsökken a kórokozó gombák nyomása, és a gombaölő szeres kezelések is elhagyhatóak.
Ha gyorsítani szeretnénk a biológiai növényvédelem kialakulását, az AÖP-programban megtalálhatóak olyan pontokat is érő fajok, amelyekkel vagy a gyökérkapcsolatos gombák növényvédelmi szerepét erősítjük, mint a Glomus iranicum var. tenuihypharum mikorrhiza gombával, vagy hatékony Fusarium ellenes hatást érhetünk el a Pythium oligandrum gombafaj alkalmazásával. A kímélő műveléstechnika pedig lehetővé teszi ezeknek a fajoknak a hosszú távú fennmaradását is.
Az inputokat azonban a megfigyelésekre alapozva, kisebb területen alkalmazott tesztekkel folyamatosan csökkenteni igyekszünk, hogy minél több teret hagyjunk a természetes folyamatoknak. Ennek köszönhetően a régióban már akár 10 tonnás kukorica is aratható volt takarónövényes no-till rendszerben, minden egyéb input elhagyása után is, de értelemszerűen ez sok év kemény munkájának köszönhető. Ezekkel az átalakításokkal egy olyan termesztéstechnológia elérése a cél, amely évjárathatástól függetlenül képes minimum költséggel helyi átlaghozamok felett termelni, ezzel hosszú távon biztosítani a gazdaság életképességet.
Hogyan induljunk el a regeneratív úton?
Ez mindig az első kérdés azoktól, akik meglátogattak már egy olyan gazdaságot, ahol sikeresen hagyták el a talajművelést, vagy részt vettek valamelyik ismeretterjesztő előadásomon. A válasz mindig egyszerű: nincs tuti recept, mindenkinek magának kell kiválasztania a számára legmegfelelőbb elemeket a talajmegújító keretrendszerből, a saját adottságainak megfelelően.
A legtöbb embernek ettől azonnal elmúlik a változtatási kedve, mert a szántóföldi növénytermesztés alapesetben nem kíván állandó tanulást. Ha valaki megtanult valamit a múlt században, vagy elmondta a családja, hogyan szántson 2 literes kólás flakon mélységében, nagy eséllyel máig el tud evickélni a támogatásokkal stabilizált középszerben. A technológiájában legfeljebb annyi a változtatás, hogy nem október elején szánt, hanem a végén, ha többet esett az eső, és legnagyobb technológiai újításként évente különféle lombtrágyákat vagy baktériumtrágyákat használgat véletlenszerű válogatásban, mert valaki azt mondta, hogy majd attól többet terem a növény. A talajmegújítás azonban másféle gondolkodásmódot igényel. Először is más szemmel kell néznie a saját földjeire, úgy, mintha most látná először azokat.
Amíg valaki nem veszi észre a talajművelések pusztító hatását, addig nem tűnik fel neki, hogy a szántóföldje melletti gyepben 3,5% feletti humusztartalom mérhető, míg egy méterre tőle már csak 0,7% a művelt földben, vagy nem látja a porvihart és sárlavinát, ami a földjein keletkezik, vagy amíg természetesnek veszi, hogy lecserepesedik a földje, addig nem áll készen még a változásra.
Saját példámon ez úgy nézett ki, hogy az első lépésként ásópróbával mintát vettem a szántott parlagból, a mellette található több éves, de csak ritkán kaszált lucernásból és a korábban művelt, de utána felgyomosodott, természeteshez közeli állapotú vegetációból. Ekkor még semmit nem tudtam a mezőgazdaságról, csak volt egy erős elhatározásom, hogy a természetet leginkább imitáló módon szeretnék termelni. A három minta alapján egyértelmű volt, hogy a szántott föld szerkezet nélküli, levegőtlen tömbbé összeállt blokkja helyett a változatos vegetáció alatt kialakult, talajmorzsákban gazdag, kis fajsúlyú talajt szeretném látni a földjeimen, amelyet a talajművelés elhagyása és több év változó összetételű gyomnövényeivel támogatott természetes szukcessziója hozott létre.
Ezért minden technológiát annak rendeltem alá, hogy elérjek egy olyan „ősállapothoz” minél közelebbi állapotot, amelyben műtrágya nélkül is egészséges növények nőttek, bármilyen látható tápanyaghiány nélkül. A tanulás pedig azóta is tart, mert minden év új tapasztalatokat hoz magával, de a regeneratív mezőgazdaság 6 alapszabálya állandó érvényű iránymutatást ad a változtatni kívánónak.
Első szabály: a körülmények együttese, kontextus
A regeneratív mezőgazdaság első alapelve lehet a kontextus. Sokáig nem foglalkoztam vele, mert számomra egyértelműnek tűnt, de egyre inkább fontosnak érzem kihangsúlyozni, mert a legtöbben általános érvényű receptekre várnak. A kontextus magában foglalja a termelési és pénzügyi célokat és célkitűzéseket, a történelmi termelési tényezőket, az ökológiai paramétereket (mind a jelenlegi, mind a történelmi), a közösségi dinamikát (család, szomszédok, barátok, eladók, hitelezők stb.) és a filozófiai meggyőződéseket. Ezek nélkül nem lehet megalapozott döntéseket hozni, mert ezek a paraméterek mindenkinél mások, nehezen lehet tipizálni. Viszont ezek figyelembevétele nélkül jó tanácsot sem lehet adni, mert hiába javaslunk valakinek egy működő technológiát, ha annak bizonyos elemeit a hitbéli meggyőződése alapján nem óhajtja alkalmazni, ezáltal az összefüggésekre építő technológia elemeire esik, és nem hozza meg a kívánt eredményt.
A magyar mezőgazdaság meglehetősen támogatásvezérelt, ami a növényvédelemmel kapcsolatos elképzeléseket is befolyásolja. Az Európai zöld megállapodás egyszerre szeretne látni 2030-ra a termőterületek 25%-át elfoglaló biogazdálkodókat, megfizethető élelmiszerellátást, biodiverzitást és talajvédelmet – ez egy olyan álomvilág elképzelése, ahol a fenntarthatóság és a megnövekedett talajművelési intenzitás megfér egymással.
A gyakorlatban azonban vagy elfogadható áron, megfelelő hozammal és minőséggel termelünk élelmiszert talajkímélő technológiákkal, minimális mennyiségű növényvédő szerrel, vagy növényvédelem nélkül, számos talajmunkával termel valaki magas áron, alacsony hozamokkal és magas növényegészségügyi kockázattal. A két út közül ezért érdemes már a regeneratív átállás kezdetekor döntést hozni, mert szántóföldi ökogazdálkodásban nem lehet tartósan elérni a hosszú távú no-tillre építő regeneratív mezőgazdaság fontos elemeit, mint a bolygatatlan talaj vagy állandó mulcshagyás, ami a talaj páncélja.
Az ökogazdálkodásban a minimum művelés az elérhető technológiai szint, amennyiben valaki széles vetésforgóval termel, és a földjei nem fertőzöttek évelő gyomokkal. Viszont amint megkezdődik a tarackoló gyomok betelepülése, azzal együtt a talajművelés intenzitása is megnő, mert a szántóföldi ökogazdálkodói gyakorlat évente 6-7 változó mélységű talajművelést is bevethet a gyomkontrollra – ez pontosan az, amit egy talajával törődő termelő a legkevésbé akar látni.
Márpedig egy „jól sikerült” szántás – egy svájci tartamkísérlet alapján – 13 év no-till humuszgyarapodását is képes visszavetni a kiindulópontra, ezért aki a talajművelést választja, nem tud fellépni a no-tillre épülő regeneratív technológiai szintre. Ezért fontos, hogy az utunk elején tisztázzuk, szeretnénk-e valóban talajkímélően, fenntarthatóan termelni, vagy fontosabbak az extra támogatások és egy szűk rétegpiac kiszolgálása.
A következő részben a regeneratív alapelvek további részletes elemzésével és az időszerű tarlóhántás talajt legjobban kímélő gyakorlataival foglalkozom.
A sorozat első része itt érhető el:
Regeneratív mezőgazdaság az új támogatási rendszer tükrében, 1. rész
SZERZŐ: KÖKÉNY ATTILA
