A karcagi székhelyű Alfaseed Kft. vetőmagjait három kontinens közel 50 országában használják. Ma már a második generáció képviselője vezeti az ötven fősre nőtt céget – Fazekas Miklóssal a cégközpontban beszélgettünk.
– Édesapja alapította ezt a vállalkozást. Az, hogy ön is ezen a pályán találta meg a helyét, ennek a családi mintának tudható be?
– Első emlékeim közé tartozik, hogy körülbelül hatéves voltam, amikor édesapámmal, aki majdnem húsz évig dolgozott növénynemesítőként a Debreceni Egyetem Karcagi Kutatóintézetében, kimentem a búzatenyészkertbe. Tartottam a kalászutódoknak a zacskót… Engem ott „megfertőzött” ez az egész, és nem akartam soha tűzoltó lenni – semmi divatos kisfiús szakma nem vonzott, csak a mezőgazdaság. Tudatosan ezen a pályán indultam el, soha nem volt kérdés, hogy mi felé haladok. Egyetemre is azért Gödöllőre jelentkeztem, mert akkor ott még növénynemesítést is lehetett tanulni – persze menet közben kiderült, hogy ez inkább a biotechnológiai irányt jelenti, nem a hagyományos növénynemesítést. Amikor ezt megtudtam, inkább gyors váltással a növényvédelmimérnök-képzés felé fordultam. Hogy a növénynemesítés alapjait megismerjem, később választottam egy posztgraduális képzést az Amerikai Egyesült Államokban, Kaliforniában. Hajtott nagyon a tudásvágy…
– Azért ez a kaliforniai „kitérő” elég nagy ugrásnak tűnik…
– Mindig is szerettem volna ebben a témában elmélyedni, és amikor lehetőségem nyílt erre, akkor a képzések ciklikussága így illeszkedett legjobban az életemhez. 2015-ben indult, 28 éves voltam akkor. Ez a képzés nagyon sok plusz információt és szakmai kapcsolatot adott, a diákokkal nagyon sokat segítettük egymásnak. Nem csak Amerikát jelentette ez a képzés, mert minden intenzív oktatási etap különböző országokban folyt, nemcsak amerikai, hanem európai helyszíneken is.
– Összehasonlítva a hazai oktatási rendszerrel, milyen fő különbséget lát?
– Tanultam közben Gentben is egy kis ideig, úgy látom, hogy nagyon más a hozzáállás az oktatásban kint és idehaza. Nem szeretnék ezzel hosszabban foglalkozni, annyit elmondhatok, hogy nagyon sok modern információhoz csak a külföldi intézményeken keresztül lehet hozzájutni, sajnos ez az igazság. Nekem szemléletben, tudásban, kapcsolatrendszerben is rengeteget adtak a külföldön tanulással töltött évek.
– Az ott kialakult kapcsolatrendszernek ma is hasznát veszi?
– Inkább baráti alapon. Egy idő után nem keverjük az üzletet a barátsággal, és ha választani kell, az utóbbit választjuk.
Inputanyag-kereskedelem után kapcsolódott a családi céghez
– Tanulás után rögtön az Alfaseedhez jött, vagy volt más kitérő?
– A KITE Zrt.-nél volt szerencsém négy évig Dél-Jász-Nagykun-Szolnok megyében dolgoznom, inputanyag-kereskedelemben, értékesítésben, terményfelvásárlásban stb. Nagyon jó iskola volt, örülök, hogy ott indulhatott el a pályám. Aztán a következő lépés már az Alfaseed Kft. lett…
– Hogyan indult ez a vállalkozás?
– 2005-ben alapította a céget édesapám, minimális szántóterülettel, hagyományos növénytermesztési tevékenységgel. 2008/09 környékén kezdődött egy-két, vetőmag-előállítással kapcsolatos szárnypróbálgatása. 2013-ban már sokat segítettem neki én is, akkor már volt a cégnek egy induló növénynemesítési tevékenysége, 280 hektárnyi szántóterülete és egyetlen vetőmagtisztító gépe. Én nagy lendülettel érkeztem a cégbe, a szántóföldi növénytermesztéssel, növényvédelemmel foglalkoztam, valamint a vetőmag-kereskedelemben kezdtem dolgozni. Aztán növekedtünk, beruházások, fejlesztések következtek, így ma már kerek 50 fővel dolgozunk. Közben a feladataim is átalakultak.
– Manapság hogyan néz ki az Alfaseed Kft. tevékenysége? Mi a húzóágazat?
– A válasz összetett. Van egy kutatás-fejlesztési részlegünk, ahol négy növényfajjal kapcsolatos kutatások folynak. Ezekből a cirok a legfontosabb, ez teszi ki a 60-65%-ot a teljes kutatás-fejlesztési programunkban, emellett takarmánynövények szerepelnek, például lucerna, kölesfélék. Emellett van egy új növényfaj is, amelyben többéves munkánk van benne, eddig biztatóak az eredmények – de ezt még nem nevezném meg.
Termeltetésben kb. 1100 hektáron 22 növényfajjal dolgozunk, így minden évben lehet valamelyiknek örülni, nincs olyan, hogy mindegyikkel gond van. Van egy feldolgozási részlegünk, amelyik a beérkezett vetőmagot feldolgozza. Kb. 6–8 ezer tonna vetőmagot teszünk ki egy évben a piacra. Majdnem 400–500 hektáron termeltetjük meg ezt a mennyiséget. 1300–1400 hektárt látunk el 7 gépkezelővel, mindenre kiterjedő gépesítéssel. Itt vetőmagról van szó, ahol nincs kifogás – fajtaváltásnál a tisztaság tartása alapvető követelmény.
– A növénynemesítéshez egy ekkora méretű cégnél azért kellő bátorság is kell, hisz a világban gigacégekkel kell versenyezniük.
– Kell ehhez persze szerencse, jó csillagállás is… De az elmúlt két évtized munkájának eredményeként ma már nagyon jó, innovatívan gondolkodó kollégákkal vagyunk körülvéve. Mindig feszegetjük a határokat, és így mindig akadnak olyan gondolatok, amelyekből pár év alatt jó termék is lesz. Visszatérve a kérdésre, a nagy bátorság mellett nagyon felgyorsult ez a tevékenység, és irdatlan méretű tőkére van szükség hozzá. A kutatás-fejlesztésben a nagy világcégeknek óriási előnye van, méretükből adódóan, de éppen ezért szép kihívás az egész. És hogy egy komoly eredményről számoljak be: az egyik vonalunkat, amit meglévő hibridünkben alkalmazunk, az alapvető keresztezésben használják fel az USA-ban, hogy magas szintű levéltetű-rezisztenciás tulajdonságú vonalakat állítsanak elő. Ez rengeteg munka, molekuláris szintű kutatások eredménye – de csak ilyen megszállottan lehet csinálni.
– Vetőmag terén országosan elérhetők a termékeik? Saját maguk adják el, vagy kereskedőpartnerek értékesítik?
– Inkább az utóbbi. Amikor elkezdtünk növekedni, annyira intenzív fejlesztésekben voltunk benne, hogy az értékesítési csapat ilyen jellegű fejlesztése még nem fért bele, ezért döntöttünk a viszonteladók mellett.
– A termeltetésnél a közelebbi területeket célozzák meg, vagy más régiók is csatlakozhatnak?
– Van az ország nyugati részén is sok terület, amin dolgozunk, de Csehország, Lengyelország, Litvánia stb. is előállít számunkra vetőmagot. Fontos, hogy van olyan növény, amely a kockázatmegosztás miatt kerül máshová – az elmúlt évek klímaváltozása miatt egyes magokat biztonságosabb külföldön előállítani.
– Apropó kockázat: a tavalyi évet önök hogy vészelték át?
– Nagyon nehéz volt, 1100 hektárból kb. 300 hektáron tudtunk termést betakarítani… Július környékén már láttam, hogy kizárólag a jövőre szabad figyelni, 2022 már elment. Nagy tanulság volt a tavalyi katasztrofális időjárás, rengeteget tanultunk belőle! Azért remélem, hogy most kiegyenlítettebb évünk lesz. Azt is látni kell, hogy tavaly Magyarországon kívül szinte mindenkinek csúcstermése volt – a cseheknél annyi csillagfürt lett, amennyit el se tudtunk képzelni. Ausztria 230 000 hektáron 9,3 tonnás átlagtermést hozott kukoricában – eddig mindig ők importáltak kukoricát Magyarországról, most fordult a kocka. Románia Kárpátokon túli régiója jól teljesített, Lengyelország, a Baltikum, Dánia szintúgy… Ezért fontos a kockázatmegosztás!
Sajnálatosan beszűkült a magyar vetésszerkezet
– Merre tart a világ, hisz, ha a hazai gyakorlatot nézzük, 4–5 fő kultúra cserélődik a vetésforgóban.
– Magyarország ellenkező irányba megy, mint mindenki más… Az elmúlt években tényleg nagyon beszűkült a magyar vetésszerkezet. Sok országban sok termelőnél járok, annyira más szemlélettel dolgoznak az osztrák, francia, dán, román gazdák is. Nézzük csak a takarónövényt, amely sok magyar gazdáknak inkább csak fejfájást okozott – annak például Amerikában egész más kultúrája van. Magyarországon az ipari mezőgazdaság irányába mentünk el, és a szemléletet, hogy a földet az unokáinktól kaptuk kölcsön, elfelejtettük.
– Mit gondol, a fiatalabb gazdák nyitottabbak lehetnek az új szemléletre?
– Szerintem igen, de azt is látni kell, hogy amikor egy fiatal bekerül egy rendszerbe, tehát nem magának alakítja ki, hanem átalakítja azt, az sokkal több energiába kerül. Viszonylag nagy birtokméretnél kialakult rendszereket nem szívesen változtatnak meg.
– Amikor a céghez került, a generációváltás önöknél hogy ment végbe a cégen belül? Okozott-e feszültségeket?
– Nagy kihívás volt… Látom más, hozzám hasonló fiataloknál, hogy a nagyon erős baby-boomer generáció mellé nagyon nehéz felnőni. Ők nagy mélységeket éltek meg, komoly eredményeket tettek le az asztalra. Nálunk sok képzés, megoldáskeresés segített abban, hogy átlendüljünk a nehézségeken. Tudtam, hogy annyi idősen édesapám már nem fog változni, így inkább nekem volt ezzel feladatom. Sok év munkája, teljes családi háttér mellett végül kiegyensúlyozott átadás-átvétel történt a cégnél.
– Hogy állnak szakember tekintetében? Széles a tevékenységi kör, ha bővíteni akarnak, mennyire küzdelmes feladat?
– Mindig is az volt és az is lesz. Az utánpótlás lesz a legnagyobb gátja, hogy általában nem csak mi, hanem egy agrárcég hová juthat el a jövőben. Mi azért szerencsések vagyunk. A cég mai érettségéhez mérten a legtöbb szervezeti egységben olyan kvalitású emberek dolgoznak, akik nagyban hozzájárulnak az Alfaseed Kft. sikereihez. A további fejlesztések kapcsán is sok nyitott fiatallal találkozunk. Egy multinacionális cég úgy gondolkodik, hogy pár évente váltani kell. Mi úgy tartjuk, hogy 10 év egy ötlet, egy gondolat. Egy rendszerfejlesztésben, egy szántóföldi technológiai fejlesztésben is sok-sok év kell, mire annak a hatását látjuk. Akár nemesítés, akár precíziós gazdálkodás, akár egy új feldolgozósor betanulása – mindig legalább 3, 4, 5 év, mire az eredményeket látjuk. Ha egy kolléga három év után elmegy, akkor addig sehová sem jutunk el, kezdhetjük elölről. Az állásinterjút is úgy kezdem, hogy az időfaktort igyekszem őszintén tisztázni. Mi nem két évre, ugródeszkának keresünk embereket. Arra van szükségünk, hogy ha van egy álmunk, akkor szánjunk arra időt!
– A növénynemesítés terén igazi mamutcégekkel kell versenyezniük a világban. Hogyan lehetnek sikeresek ezen a téren?
– Ezek a nagy hajók egyre nehezebben fordulnak… Nekünk abban van jelenleg a sikerünk titka, hogy nagyon rugalmasan tudunk mozogni, egy felmerülő piaci igényt sokkal gyorsabban le tudunk reagálni. Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy az a hatalmas befektetés, amit a multinacionális vállalatok adnak az ágazatnak, döntő szinten hozzájárul az egész mezőgazdaság fejlesztéséhez is. Óriási előnyük még, hogy ott adott esetben akár több mint 100 éve ezen a területen dolgoznak – nagyon sokat lehet tőlük tanulni, ezt én mindig szem előtt tartom.
– Tíz év múlva mit szeretne látni az Alfaseed Kft. életében?
– Két emeletet az irodánkban, mert már nem tudunk hová ülni… A viccet félretéve most nagy átalakulásban vagyunk, hihetetlen intenzív fejlődésen megyünk keresztül. Sok új kolléga jön, őket be kell integrálnunk a csapatba. Tíz év múlva egy olyan erős alapbázisú céget szeretnék látni, amelyre magabiztosan lehet tovább építeni. Szerintem így is lesz!
Fodor Mihály
