A köles hosszú ideig elődeink nagy népszerűségnek örvendő gabonája volt, amely a számtalan apró magja miatt még egy szólásmondásunkban is megjelent. Ami jó jövedelmet hoz, arra mondják, hogy „fizet, mint a köles”.
Erőfeszítések a termesztés előmozdítása érdekében
A globális agrár-élelmiszerrendszerek kétségtelenül nagy kihívásokkal néznek szembe az egyre növekvő globális népesség táplálkozási igénye kielégítése miatt. Az ellenálló gabonafélék, például a köles, megfizethető és tápláló alternatívát jelenthetnek ennek a követelménynek a kielégítésében. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) azon a véleményen van, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket az ilyen „megoldásnövények” termesztésének előmozdítása érdekében. Ilyen megfontolásból nevezte – 2021 márciusában India javaslatát elfogadva – a 2023-as évet a FAO a „köles nemzetközi évének”. Azt remélik, hogy így sikerül felkelteni a köles iránti érdeklődést a különféle érdekelt felek, például a gazdálkodók, a fiatalok és a civil társadalom körében, és rábírni a kormányokat és a politikai döntéshozókat, hogy prioritásként kezeljék e gabonaféle termelését és kereskedelmét.
Köles-gyorstalpaló
Az egyik legrégebbi háziasított gabonaként a köles története egészen a neolitikumig nyúlik vissza. A Biblia a kenyérkészítéshez használt gabonák egyikeként említi. Az ókori Kínában a köles az öt szent gabona egyike volt, és a kínaiak azt hitték, hogy Houji vagy „Köles úr”, a gazdálkodás alapító őseként tisztelt kulturális hős hozta az égből. Az orosz biológus, Nyikolaj Vavilov (1887–1943) vélekedése szerint valahol Kína területén lehet a növény géncentruma.
A köles évszázadokon át hazánk egyik alapvető gabonája volt, az elmúlt jó néhány évtized során azonban termesztésében és fogyasztásában is jelentősen visszaszorult. Magyarországon a köles múltja a régészeti leletek alapján a csiszolt kőkorszak korai időszakáig visszavezethető. A termesztett köles (Panicum miliaceum) a pázsitfűfélék (Poaceae) családjába tartozik. Ez a 75–100 centiméter magasra növő, egynyári növény kevés csapadék mellett is képes optimális növekedésre. Ez egy meleg évszakos növény, amely 21–24 °C-os hőmérsékleten már jól érzi magát, de igazán 25 °C-nál kezdődik az optimális hőmérsékleti zónája. A köles a legtöbbféle talajjal szemben toleráns, beleértve a savanyú és homokos talajokat, valamint azokat, amelyek tápanyagszegények.
A növények optimálisan nőnek egy jó vízelvezetésű, termékeny talajban, amelynek pH-ja 6,0 és 7,0 között van. Gyorsan növekvő növény, amely gyorsan le tudja győzni a gyomokat. Fontos azonban a gyommentes magágy fenntartása, mivel a fiatal palánták érzékenyek a versenyre.
A növény tenyészideje 70–130 nap. A nálunk termesztett kölesfajták közül a piros köles tenyészideje a legrövidebb, a termésre a fehér köles esetén kell a legtöbb időt várni. A termés betakarítása augusztus-szeptemberben kezdődik, a vetés idejétől és a köles fajtájától függően. Itthon a következő fajták a legelterjedtebbek: Albita, Fertődi 2, GK Alba, GKT Piroska, Lovászpatonai, Maxi, Rumenka.
Kis piaci körkép
Az elmúlt évtizedek során – alkalmazkodva a Föld növekvő népességéhez – a gabonanövények termőfelülete folyamatosan növekedett. Ez alól azonban kivételt képez a köles termőterülete, amely csökkent. Ennek a magyarázata leginkább az lehet, hogy a jelentősebb gabonanövények termésátlaga – a sokrétű kutató-fejlesztő tevékenységnek és a termelőeszközök fejlődésének köszönhetően – jelentősen növekedett. Ugyanez viszont nem mondható el a köles esetében, ahol nem sikerült ilyen eredményeket elérni. Az elmúlt évtizedekben a növénynemesítési tevékenység a kölesnél a magméret és a szemtömeg növelésére irányult, nem pedig a jobb termésátlag elérésére.
A területi aránya még a csökkenés ellenére is jelentős. Például a gyöngykölest több mint 70 millió hektáron termesztik világszerte, amely terület nagyobb, mint az Egyesült Államok összes búzatermő területe együttvéve. Mi a helyzet napjainkban a köles háza táján? Hazánkban elég nagy a szórás a termőterület tekintetében, amely nagyságrendileg 6–14 ezer hektár között változik. Termésmennyiség vonatkozásában hozzávetőlegesen 6–20 ezer tonnáról beszélhetünk. Fő termesztési területnek a Dél-Alföld, továbbá a közép- és észak-magyarországi régió számít. Az egyes évek közötti területi eltérés indoka az, hogy a gazdák termesztési palettáján sok esetben csak „B” tervként szerepel a köles. Többen csak például elhúzódó belvíz esetén húzzák elő a pakliból. A kölessel váltanak ki más, hosszabb termésidejű gabonát. Korábban a takarmánycélú kölestermesztés volt a meghatározó, de napjainkban egyre népszerűbbé válik az étkezési köles az egészséges életmód iránt elkötelezett fogyasztók körében.
Így a termesztésen belül egyre nagyobb súlyt kap a hatóságilag minősített ökológiai termesztés súlya. Ez jelenleg egyharmad körüli arányt képvisel. Ráadásul a bioköles jóval magasabb áron értékesíthető, mint a konvencionálisan termesztett, ami hozzájárulhat az étkezési köles termesztésen belüli arányának a további növekedéséhez.
Kivitel tekintetében a fő célországainknak Hollandia, Németország, Belgium, Olaszország és Svájc számít. Külföldről hozzánk leginkább Ukrajnából érkezik a köles. A hazai, takarmánycélú értékesítés ellen ható fő tényező az, hogy a madáreledel-piac évről évre szűkül, ami egyértelműen az új galambászgeneráció hiányának tudható be. A galambászok folyamatosan kiöregednek, és csak nagyon kevesen állnak a helyükre. Ez egyébként jól leköveti a nyugat-európai folyamatokat. Hollandiában és Belgiumban a galambászok száma egy évtized alatt hozzávetőlegesen megfeleződött. Tekintettel arra, hogy az említett két ország exportcélországunk is, a kisebb kereslet negatívan érinti a kivitelünket. Az éves termésmennyiség alapján a takarmánycélú köles vonatkozásában nem lehetünk ármeghatározók, a piacon ugyanis az ukrán ár a referenciaár. Ugyanakkor a bioköles tekintetében van lehetőség a gazdák számára a nemzetközi piacon.
Érvek és ellenérvek
A köles termesztése kapcsán pro és kontra lehet érveket felsorolni. Mindenképpen a köles mellett szól, hogy alacsonyabb aranykoronás, gyengébb minőségű földeken is jó átlagtermést lehet vele elérni.
Sokkal kisebb mennyiségű vizet igényel, mint például a búza. Ez azt jelenti, hogy csapadékos zónákban is termeszthető anélkül, hogy további öntözésre lenne szükség. Nagy zöld vízlábnyoma van, de alacsony kék vízlábnyoma, ellentétben más gabonákkal. Az összes köles jól viseli a viszonylag száraz körülményeket. Egyes fajtái sűrű, rostos gyökérrendszerükkel különösen jól tűrik a homokos vályog- vagy homokos agyagos vályogtalajt. A köles további előnye, hogy jó alternatíva lehet belvizes területeken a gazdák számára, továbbá a rövid tenyészideje miatt másodvetésként is szóba jöhet. Más gabonákhoz viszonyítva alacsonyabb a műtrágya- és növényvédőszer-igénye is.
A támogató érvek mellett nézzük meg az érem másik oldalát is. Vagyis, miért nincs ott a köles a gazdák képzeletbeli toplistáján. A köles termesztése nem minden esetben nyereséges. Korábban már említettük, hogy takarmánycélú piac zsugorodni látszik. (Persze úgy teljes a kép, ha megemlítjük, hogy az élelmezés célú kölestermesztés pedig felfutóban van.) A köles piacán az árak változékonyak, ökölszabályként azonban kijelenthető, hogy mindig annak az ára a legmagasabb, amelyikből az adott évben a legkevesebb van.
