A motivációt önmagunkban kell megtalálnunk
A nemzetközi bankvilágból az utóbbi hetekben érkezett pár ijesztő hír, főleg azok számára, akik még emlékeznek a 2008-as válság hatásaira. Ezért is volt különösen izgalmas és érdekes beszélgetésünk Demeter Zoltánnal, a K&H Agrárüzletágának vezetőjével, aki már 20 éve dolgozik a pénzintézetnél, és számos területen szerzett széles körű szakmai, vezetői tapasztalatot. Új pozíciójában legfontosabb küldetésének az agrárium hosszú távú, fenntartható fejlődésének támogatását tartja, de szóba került az is, mennyivel másabb ma a bankvilág, mint a legutóbbi válság idején, és hogy miért különösen fontos számukra a mezőgazdaság. Lássuk a részleteket!
–Miért lesz fontos egy pénzügyi szakember számára a mezőgazdaság? Ön hogyan kapcsolódott ehhez az ágazathoz?
– Engem az agrárvilág egész korán megfogott. Szüleim, nagyszüleim is vidékről – édesapám a Jászságból, édesanyám Fejér megyéből –származnak, és így bár én már Budapesten születtem, a vidék, a mezőgazdaság mindig is a szívem csücske volt és maradt. Matematikából mindig nagyon erős voltam, érdekelt a statisztika, a számvitel, de ilyen háttérrel nem volt számomra kérdés, hogy a felsőfokú tanulmányokat a gödöllői Szent István Egyetemen folytassam. A pénzügy és a mezőgazdasággal kapcsolatos tudásanyag ötvözete kifejezetten jó párosításnak tűnt. Végül 2003ban végeztem a Gazdaság- és Társadalomtudomány Karon, pénzügy-számvitel szakirányon.
– Milyen volt a világ 2003-ban, friss diplomával a kezében?
– Más, sokkal szabadabb, kevésbé szabályozott… Az egyetem után én ide, a K&H Csoporthoz adtam be a pályázatomat, és szerencsére fel is vettek, akkor a controlling területre. Ezt nagyon szerettem, és ráadásul ezen a területen nagyon sok dolgot meg lehetett tanulni egy pénzintézet működéséről.
– Mit ért azon, hogy akkoriban szabadabb volt a banki ágazaton belüli lét?
– A bankszektor sokkal szabadabban hitelezett, kevésbé kockázati szempontok alapján. Azt azért megjegyzem, hogy a K&H már akkor is óvatosabb volt, mint sok versenytársa, nagyon tudatos kockázatkezelési politikát folytattunk, pont a kiszámíthatóság miatt. Amikor a sales üzletágba kerültem, akkor ezt sokszor nehezebb volt megélni, illetve a partnerek részéről is éreztem a nyomást, és nem könnyű úgy növekedni, hogy közben a feltételek szigorúak maradnak. Az élet azonban bebizonyította, hogy jó volt ez a stratégia – még a 2008-as a pénzügyi válság során is a K&H a vállalati banki piac egyik legnagyobb, stabil és független szereplője tudott maradni, és őrzi azóta is ezt a pozícióját.
A pénzügyi válság nagy tanítómester volt
– Milyen feladatokat kapott az első évek controlling területe után?
– Két év után a vállalati üzletág irányába mozdultam, először a stratégiai területen, a vezetőség számára történő döntés-előkészítésben dolgoztam. 2–2,5 év alatt nagyon jó rálátást kaptam arra, miképp gondolkodik egy banki felső vezető. Alaposan megismerhettem a belga kollégák gondolkodását is, mert sokan dolgoztak nálunk – szentül hiszem, hogy 20 évvel előttünk járnak bankolásban. Azokat a víziókat, fejlesztéseket, amiken dolgoznak, mi sokszor elsőként tudjuk megvalósítani a hazai piacon. Persze az ottani vállalatok is hosszabb távon terveznek, összehasonlítva a hazaiakkal – valószínű, hogy ennek a történelmi okai is megvannak. Nagyon sokat lehet tanulni tőlük a hosszú távú stratégiák kialakításában. 2008-ban átkerültem a treasury dealing roomba, ahol kifejezetten vállalati ügyfeleknek deviza-, kamat- és nyersanyagkockázatokat kezeltünk. Itt ért a 2008-as pénzügyi válság – nagyon hálás vagyok a sorsnak, mert ott egy év alatt annyit lehetett tanulni, mint normál esetben 5 év alatt. Persze nem mondom, hogy könnyű volt… Hihetetlen intenzív időszak volt, egyik napról a másikra 50 Ft-ot mozdult el a HUF/EUR árfolyam, kiemelten fontos volt, hogy az ügyfeleink fedezeti ügyleteit megfelelően kezeljük – ezért ott a döntésnél tényleg minden perc számított. Reggeltől estig benn voltunk, és próbáltuk a lehető legkisebb veszteséggel kezelni a partnerek portfólióit. Még nagyobb gondot jelentett, amikor az ügyfeleink bevétele a válság hatására lecsökkent, így a fedezeti ügyletek mögötti valós deviza forgalom is eltűnt, és erre rá még teljesen „kiszáradt” a bankközi pénzügyi piac is – nem volt egy feszültségmentes időszak…
Miután megnyugodott a világ, én 2010-ben visszajöttem a közép- és nagyvállalati területre, finanszírozással foglalkoztam 2022 év végéig vezetői pozícióban, és most januártól már az agrárüzletágat vezetem.
– Mit várnak öntől, és mit nyújt maga a bank a mezőgazdaságnak?
– A K&H agrárüzletága 30 éve stratégiai partnere a szektornak, 9600 ágazati ügyfelet szolgálunk ki, az agrárszektorban 26%-os, az agrár- és élelmiszeriparban pedig együttesen 19%-os piaci részesedésünk van. Ez azt jelenti, hogy a hosszú távú gondolkodás és elkötelezettség jellemzi az agráriummal való kapcsolatunkat, illetve közelről látjuk és értjük az ágazat kihívásait, és aktívan dolgozunk a megoldási lehetőségeken. Ezt szeretnénk tovább erősíteni a jövőben is innovatív digitális és fenntartható szolgáltatásainkkal, valamint tanácsadással, közös gondolkodással, hogy a vállalatok minél jobban alkalmazkodni tudjanak a külső körülményekhez. Az emelkedő kamatkörnyezetben, a megemelkedő vállalati ráfordítások és kockázatok miatt sok vállalkozás esetében kardinális szerepe lehet a támogatott hiteleknek, ezért erőteljesen részt veszünk a mikro-, kis- és középvállalkozások hitelezését segítő támogatott hitelkonstrukciókban, és a kisebb méretű agrárvállalkozások hitelezésére is egyre nagyobb figyelmet fordítunk.
Mindemellett a K&H számára kiemelten fontos a fenntarthatóság. Vezető piaci szereplőként ügyfeleink pénzügyi igényeinek kielégítésén túl a minket körülvevő világ megóvására is nagy hangsúlyt helyezünk. A mezőgazdasági és élelmiszeripari cégeket a szabályozási környezet és a fogyasztói elvárások is a fenntartható fejlődés irányába terelik. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos szaktudás komoly kihívásokat is jelent, ügyfeleink nagy része nem áll készen a fenntarthatósággal kapcsolatos adatszolgáltatásra (pl. CO2e-kibocsátás), így elsődleges célunk, hogy segítsük őket is a klímaváltozásra való felkészülésben.
Egyszámjegyű kamatkörnyezet lenne ideális
– Említette a kamatkörnyezetet, hitelezési lehetőségeket. Mik most a realitások ezen a területen?
– Erről sokat értekezünk mi is; egészségesebb lenne, ha alacsonyabb, egyszámjegyű lehetne a kamatkörnyezet. Aki egyszámjegyű kamatot nem tud kitermelni, ott valami fundamentális probléma van, ott nem hitellel kell segíteni, hanem az alaptevékenység újragondolásával, működési hatékonyság javításával, reorganizációval stb. A 18%-os báziskamatszintet viszont hatékonyságnöveléssel nagyon nehéz kitermelni, áremeléssel lehet csak, ami viszont tovább hajtja, állandósítja az inflációt, ami senkinek sem a célja. Ha az infláció elindul lejjebb, és a forintárfolyam is stabilizálódik, ez lehet majd kevesebb, de nem gondolom, hogy a 2023-as évben markáns változás lenne ezen a téren.
– A jelenlegi KAVOSZ-hitel meddig maradhat a piacon?
– Szerintem minden gazdasági szereplőnek az az érdeke, hogy ez minél tovább velünk maradjon, mi pedig aktívan részt veszünk a finanszírozásban. Emellett új elemként jelent meg a Baross Gábor Hitelprogram, amit az agrárvállalkozások is igényelhettek.
– Az euróalapú hitelezésről mit gondol?
– Ha valakinek van eurós bevétele, akkor ez teljesen járható út lehet, mert akkor nincs devizakockázat a törlesztésnél. Ilyen forint-kamatkörnyezetben az euró megfontolandó megoldás lehet. A termelők helyében megnézném, hogy tudok-e olyan kereskedelmi szerződést kötni, amely alapján a bevételem – legalább egy része – euróban érkezik. Egy ilyen szerződéssel már meg lehet keresni a bankot, alkalmas lehet euróalapú hitelezhetőségre. Súlyos kamatterhektől szabadulhatnak így meg a vállalkozások.
– Mit lát a legnagyobb hibának a hitelezésnél, mezőgazdasági környezetben mit szoktak elrontani a partnerek?
– Kezdjük onnan, hogy hitelezés tekintetében az agrárszektor az egyik legstabilabb terület. A problémákat az okozza, ha valaki túl sok labdát próbál a levegőben tartani egyszerre… Sok a kihívás, kockázat, és ha ezt még a működésemmel tovább feszítem – egyszerre új telephely fejlesztése, gépesítés, földvásárlás, és még jelentős osztalékot is ki akarok venni a cégből stb. –, az együtt már megterhelő lehet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a fejlesztéseket bárki halassza el, azok nagyon is kellenek a hosszú távú, fenntartható jövedelmezőség eléréséhez, viszont priorizálni kell, mikor mit érdemes megcsinálni, melyik beruházás hozza a legnagyobb hozzáadott értéket. Mi mindig számok alapján döntünk. Fel kell mérni, hogy amennyiben az adott vállalkozás adósságszolgálati terhei felemésztik a cég megtermelt eredményének, jövedelmének több mint 80%-át, akkor bármilyen váratlan probléma esetén dőlhet a konstrukció. Kell egy 20–30%-os tartalékot képezni a rendszerben. Úgy látom egyébként, hogy ezt a legtöbb partner már érti, érzi, főleg azok, akik hosszú távú tervekkel rendelkeznek.
A saját tőke a legdrágább hitelezési forma
– Mit mond azoknak, akik úgy állnak hozzá, hogy csak hitelt ne kelljen felvenni?
– A hitel nem rossz dolog, főleg, ha nem 18%-os, hanem mondjuk az előbb említett alacsony kamatkörnyezet van. Ha belegondolunk, hogy ha külső forrásokért egy tőkebefektetőt keresünk meg, az soha nem egyszámjegyű kamatért fog beszállni, mint egy bank. A profit felét is viheti, mert sokkal nagyobb megtérülést vár el, mint egy bank. Ráadásul a mindennapi munkába is beleszólhat, amit a bank sosem csinál. A szabadsága egy hitelnél megmarad a vállalkozásnak, forrást kap, nagy szabadságfokkal.
Ha teljesen leredukáljuk a hiteleket, az a fejlődés gátja lehet. Ha pedig egy cég olyan szerencsés helyzetben van, hogy annyi jövedelmet megtermel, hogy saját cashflow-ból meg tudja valósítani a beruházásokat, akkor azt érdemes végig gondolni, hogy mivel nyer többet, a hitel kikerülésével (vagy egy jobb befektetéssel, esetleges 10% feletti megtérüléssel)? A saját tőke a legdrágább finanszírozási forma! Ha meg nem termel elég jövedelmet egy vállalkozás, hogy saját erőből megvalósítsa a szükséges beruházásokat, és nem fejleszt, bővít, akkor le fog maradni a versenyben. Nem lehet halogatni a szükséges beruházásokat. Azok a gazdák ugyanis, akik most elvégzik a szükséges fejlesztéseket, azok néhány év múlva nagy előnyben lehetnek a többi piaci szereplővel szemben. A modern, innovatív eszközökkel ugyanis hatékonyabban, fenntarthatóbban és a fogyasztói igényekhez igazodva fognak tudni termelni.
– Jelenleg mit tart a legnagyobb kihívásnak, ami a gazdák előtt áll, és mit tekint a bank legkomolyabb feladatának?
– Ha termelői oldalról nézem, akkor az aszálykérdés, munkaerőhiány, fenntarthatósági felkészülés és megvalósítás, az orosz–ukrán konfliktus, a nyersanyagárak volatilitása vagy kiszámíthatatlansága és az infláció említhető először. Ez már önmagában is nagyon sok, ezeket kezelni kemény feladat. A bank számára a legnagyobb kihívás az, hogy hogyan tudja a leghatékonyabban segíteni ezeket az ügyfeleket, hogy a kihívásokat a partnerek kezelni tudják. Figyelembe kell vennünk, hogy amennyiben a hitelezési politika laza, az túl sok kockázatot jelent. Ha pedig túl szigorú, ez tönkreteszi az üzletet és jelentősen csökkenti az ügyfelek lehetőségeit – hogy a fenti kihívásokra hatékony választ tudjanak adni –; meg kell találni az egyensúlyt.
– Milyen programokkal igyekeznek közelebb kerülni a gazdákhoz? A szakmai tudást, amivel rendelkeznek, hogyan tudják átadni?
– A finanszírozás mellett szakmai fórumot is biztosítunk a hazai agrár- és élelmiszeripar vezető cégeinek, ahol az ágazat fő kérdéseit, problémáit, lehetőségeit tudják egymással és a döntéshozókkal megvitatni. A 2013 óta működő K&H agrár klubban az elmúlt években olyan, az ágazat működését alapvetően meghatározó témákat vitattunk meg, mint az európai uniós Közös Agrárpolitika, a Digitális agrárstratégia fő irányvonalai vagy legutóbb az ESG- kötelezettségnek való megfelelés. Az ágazat jelenlegi és jövőbeli kihívásainak megoldását azzal is segítjük, hogy anyagi és szakmai támogatást nyújtunk azoknak a leendő agrárszakembereknek, akik a mezőgazdaság és élelmiszeripar hosszú távon fenntartható fejlődését tartják szem előtt, ehhez keresnek új, innovatív megoldásokat. A 2015 óta működő K&H a fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázaton közel 400 hallgató vett eddig részt, és 61 fiatal agrárszakember kapott összesen több mint 10 millió forint támogatást tanulmánya, kutatómunkája folytatásához. Idén is három kategóriában – PhD, alap- és mesterképzés – lehet jelentkezni 2023. szeptember 29-ig.
A motivációt önmagunkban kell megtalálni!
– Hogyan látja a generációváltást a saját tapasztalatai alapján?
– Belgiumban nagyon pozitív példákat láttam ezzel kapcsolatban. Gyakorlatilag most nálunk is folyik egy generációváltás, hazánkban is nagyon „forró” ez a történet. A K&H Csoport felelős pénzügyi intézetként fontosnak tartja, hogy támogassa a magyar vállalkozásokat, és aktívan részt vegyen a gazdaság élénkítésében. Ennek keretében kiemelt hangsúlyt fektetünk arra, hogy a hazai családi vállalkozások hosszú távon sikeresen működjenek, meg tudják őrizni családi értékeiket – közöttük pedig nagy számban vannak jelen az agrárium meghatározó szereplői is. 2015-től ezért kialakítottunk számukra egy sokrétű non-profit ökoszisztémát, aminek fontos feladata a generációváltásra való felkészítés is.
– Kicsit provokatívnak tűnhet az utolsó kérdés, bár nem annak szánom: az egyetemről gyakorlatilag a K&H Csoportba jött dolgozni, eltelt azóta 20 év. Meg sem fordult a fejében, hogy már ideje lenne váltani? Hogyan tudja fenntartani a motivációját?
– Úgy gondolom, hogy a motivációt önmagunkban kell megtalálnunk, és nem kívülről kell várni. Engem úgy tanítottak, hogy mindenben meg kell találni a jót – szerencsére a K&H Csoportnál ez elég könnyen megy. Sok poszton dolgozhattam itt az elmúlt húsz évben, sok okos embertől rengeteg értékes dolgot megtanulhattam, fejlődhettem. Emellett a külföldi kollégákkal kapcsolatos tapasztalatok is fontosak számomra, a belga tulajdonban lévő KBC Csoport tagjaként ebből is sokat profitálhattam. Amikor pedig egy agrárvállalat finanszírozását tervezzük, közelről kell látnunk és értenünk, kicsit a partner bőrébe kell bújnunk, mert minden sztori más – ezért nagyon változatos a munkám!
Azt is érdemes kiemelni, hogy bár alapvetően a számok alapján döntünk, mégis nagyon emberi ez az egész. Tudnunk kell értékelni az emberi tényezőket, teljesítményeket is, ahhoz pedig sokat kell beszélgetnünk, megfelelő empátia kell a megértéshez. Ebből lesznek jó döntések, a jó partnerség!
Fodor Mihály
