Közeledik az új termés, miközben még nyakunkon a régi, és az őszi gázárak felől sem alhatunk nyugodtan. De nedves gabonát nálunk csak az tárol, aki fel is használja. Más országokban a növénytermesztő gazdaságokban sem ördögtől való gondolat a különféle silótömlők alkalmazása.
Sokba kerül a rosszat tárolni
Azok a növénytermesztők, akik nem akarnak a nedves kukorica szárítására költeni, felkínálják az etanolgyáraknak, állattartóknak, biogázüzemeknek (amiből nincs sok). Amilyen gázárak voltak tavaly, matematikailag a szemes kukoricát is megérte a „betontehénnel” feletetni, főként, hogy a minősége sem hagyott sok választási lehetőséget. Más kérdés, hogy a gazdaságok többségében ezt még mindig pocsékolásnak érzik. A növénytermesztők inkább bőszen forgatnak, szellőztetnek, és igyekeznek a jobb és rosszabb tételeket keverten felkínálni. Az állattartók jobb híján szintén keverik a különböző minőségeket, és toxinkötőket alkalmaznak – félsikerrel. A tehenészetekben mérhetően csökkentek a fejési számok, amikor beérkezett az új takarmány a receptúrába. Mit lehetett volna tenni? Sokat nem. Aki silózni akarta a növényt, az nem találta elég nedvesnek, aki meg szemesként takarította volna be, azt meglepték a szeptemberi nagy esők, majd a gázárak.
„Már akkor is csináltunk hurkába töltést, amikor 600 tehenünk volt, de azt gondolom, hogy most, amikor ezer tehén lesz, és a silótér is átesik egy teljes rekonstrukción, még mindig nem veszíti értelmét a fóliatömlő. Látjuk, milyen kockázatai és költségei vannak, ha nem tudjuk egészségesen és szárazon betárolni a kukoricát, és semmi garancia nincs rá, hogy a tavalyi gondok ne ismétlődjenek meg” – mondja Csótó András, a Földesi Rákóczi Mg. Kft. növénytermesztési ágazatvezetője. Saját technológiájuk nincs a töltésre, bérgép jön a feladatra, és nem is minden évben. A tavalyi év éppen kimaradt. Túl sokáig tépelődtek, hogy mihez is kezdjenek. Ugyanakkor a magas gázár miatt csak „lájtosan” ment a szárítójuk, 15,5–16%-os víztartalommal is raktárba tettek kukoricát. Szellőztetik persze, de a toxintartalom csak növekszik benne. Hurkába töltve hamarabb le lehetett volna hozni a tábláról a szemeket, aztán propionsavval megfogni a gombák elszaporodását, és a gázár miatt sem fájt volna a fejük.
„Lehet, hogy ügyesebb is lehetett volna a növényvédelmünk, de foszforsav-észterek híján nehéz a dolgunk, és a kártevők könnyen nyitnak kaput a gombás fertőzéseknek. Plusz az időjárás is kiszámíthatatlan. A piac is másképp alakult, mint szerettük volna. Ha most adnánk el a terményt, akkor az azt jelentené, hogy nulla forintért dolgoztunk. A magas gázár viszont az orosz szállítás híján biztosra vehető, a nedves tárolás így mindenkinél opció lesz ősszel. A hurkát azért is szeretjük, mert szálas takarmányokra is nagyon alkalmas, például lucernát és olaszperjeszenázst is tölthetünk bele.”
Mit érdemes betenni?
Mint látjuk, a nagy állattartó gazdaságok sincsenek feltétlenül berendezkedve a silófóliák használatára. Az erjesztett takarmány tárolási módja hagyományosan a falközi siló. Ide a 22–28 százalékos szemnedvesség-tartalmú kukorica kerülhet, az ennél több vizet tartalmazó szemeknek már inkább a tömlőben a helyük. Míg a kevésbé nedves és oxigénben gazdagabb szilázs érését kémiai savakkal (hangyasav, propionsav) tudjuk irányítani, addig anaerob közegben a természetes tejsavbaktériumokkal dúsított erjedés a legjobb. A biológiai adalékanyagok kombinálhatók élelmiszeripari tartósítószerekkel (K-szorbát és Na-benzoát), melyek lassítják majd a bontás utáni romlási folyamatokat, miközben nincs étvágycsökkentő hatásuk. A szemek roppantása vagy darálása minden esetben erősen javallott, hogy az erjedés gyorsabban mehessen végbe, és etetésre kész nedves takarmány legyen a végeredmény. A darálás 28–32 százalékos víztartalom között ideális, efelett kenődhet a kukorica, alatta pedig az erjesztés nehezebb. A roppantás 40 százalék vízig működik jól.
Nedves takarmányt nemcsak a tehenek ehetnek, van pár sertéstelep, amelyik szintén alkalmazza (szemesen erjesztve egyébként haltakarmánynak kiváló). „A kukorica – akár nedves, akár száraz – a szárazanyag maximum 40 százalékát teszi ki az adagokban, ha van mellette más száraz komponens. Tavaly sajnos olyan aszály volt a silózáskor, hogy a szemekben túl kevés volt a víz a hurkába töltéshez. Az a tapasztalatunk, hogy a sertés gyomra nem szereti azt a savmennyiséget, amivel egy 30 vízszázalék alatti kukoricát betölthetünk” – magyaráz Kiss György, a Borotai Sertéshús Zrt. igazgatója. Akkor már inkább 30 százalék felett legyen a víztartalom. A darálva betárolt és tejsavbaktériummal kezelt szemes termény 12-14 hónapon át őrzi a minőségét, és szívesebben fogyasztják a hízók, mint a száraz tápot.
„Évtizedekkel ezelőtt kiszámoltam, mibe kerülne a falközi siló betonozása. Én ezt is fóliával bélelném, és felülről is takarni kell. Darálót mindenképpen vásároltam volna. A fóliás technológiához pluszban csak töltőgépre és magára a fóliára volt szükségem, utóbbi persze minden évben kiadás. Ebből a legkeskenyebbek tavaly 120–150 ezer forintba kerültek. Hosszú távon nyilván a falközi siló az olcsóbb, de a fóliahurka rugalmasabban tud alkalmazkodni a telep igényeihez, és nagyon jó minőségű takarmányt biztosít kis tárolási veszteséggel.” Kiss György a szárítás-tárolás költségeivel is összevetette a tömlős technológiát, és az már a 10 évvel ezelőtti árakon is előnyösebbnek mutatkozott, hát még a mostani energiaárakkal számolva!
Száraz vs nedves
A nedves tárolás egyik legfőbb előnye, hogy augusztus 20. után elkezdhető a kukorica vágása, és jó eséllyel egy hónappal hamarabb befejeződik, mintha a teljes érésre várnánk. Ott, ahol a vetésforgó miatt őszire akar váltani a gazdaság, ez kifejezetten előny: a kukorica után kényelmesen elvégezhető a trágyázás, magágykészítés, vetés, akár árpa is követheti a kukoricát. A másik, legalább ekkora előny a nulla szárítási költség. Másrészt a silótömlő speciális töltési technológiát igényel, amit vagy meg kell venni, vagy bérelni kell, további kiadás a fólia és a baktériumkoktél. Azonfelül a nedves terménynek nagyobb a súlya, ami több gázolajat emészt behordáskor. Maga a darálás, töltés is üzemanyagot igényel. Hátrány az is, hogy nedvesen csak egy évig tárolható a termény, míg szárazon – ha jó a minősége – több éven át. Az összes költségelem közül leginkább a gáz ára az, ami eldönti a kérdést. Idén ezenfelül még egy szempont mérlegelendő, és nem is kis súllyal esik a latba: sok a gabona a raktárakban, nem is túl jó minőségben, ugyanakkor pár hónap múlva már itt az aratás, remélhetőleg egészen más minőségű új terméssel. A gazdák nagyon szeretnének túladni addig a régi gabonákon, de semmi nem garantálja, hogy ez sikerül.
„Van, aki, már most úgy készül az aratásra, hogy tömlőbe tárolja ki az ó búzát. 1200–1300 forintra jött ki neki egy tonna termény tárolásának fóliaköltsége. Bérgépekben most nincs hiány, elég jó szolgáltatóhálózat épült ki a töltésre, akár a fóliát is hozzák. De augusztusban más lesz a helyzet. Aki sokáig vár a szolgáltatóra, az lecsúszik az ideális nedvességtartalomról, és ugyanúgy elronthatja az évet, mint tavaly” – int Ádám Jenő, az Ádám és Társa Kft. tulajdonosa.
Szerinte 8-9 millió forint nem sok a függetlenségért, de akár két szomszédos gazdaság is összefoghat a töltőgépvásárlásra. Ugyanez igaz a darálóra is. A technológiát színtisztán növénytermesztőknek is ajánlja. 160–200 tonna belefér egy tömlőbe, és most sok búza lesz az országban. Valahová tenni kell a terményt, és a legbölcsebb minőség szerint szeparáltan. Mint mondja, Argentínában a növénytermesztők egy jó termést követően akár évi 45 millió tonna gabonát is tömlőkbe töltenek, száraz technológiában. De említhetnénk az ukránokat is, akik a háborúban 6 millió tonna szemes terményt töltöttek tömlőbe. „A lényeg, hogy képesek legyünk olcsón, minőségromlás nélkül tárolni, akkor lesz a gabonára vevő” – összegez a gépforgalmazó, aki hozzáteszi: aki most rendel darálót, töltőt, az egy-két hónap múlva kaphatja csak meg az importált gépet, ezért érdemes korábban ébredni, mint tavaly.
Az európai gyártmányú (vagy annak feltüntetett) fóliákból pillanatnyilag nincs hiány az országban, a kanadaiból viszont hallani készletproblémákról. A legismertebb, német gyártású termék értékesítője szerint az ellátás remek, de keresletnövekedést nem tapasztaltak. „2021 őszéhez képest 40-50 százalékos áremelkedés történt devizában mérve is a különféle műanyag termékek körében. Így nemcsak a silótömlők, de a bálacsomagolók és a kötözőhálók áremelkedése is drasztikus volt forintban nézve” – tudjuk meg. A tömlő beszerzéséről évről évre döntenek a gazdák, és mivel 2022 gyatra termést hozott, nem sok termelőnek volt kedve „hurkát tölteni”. Sajnos, a száraz tárolás csak rontott a végeredményen.
A fóliahurka A polietilén fóliák UV-állóak, három rétegből állnak, hossz- és keresztirányban egyaránt nyúlnak. Általában egyszer használatosak, de újrahasznosításuk megoldott, az öntözéshez csepegtető szalag, locsolótömlő gyártható belőlük (ld. Jáger Csoport, Nemesvámos). Ha szemesen akarjuk betárolni a nedves gabonát, akkor jobb megoldás a fóliatömlő, mint a betonsiló, mivel azonnal oxigénhiányos közeg teremthető benne az erjedéshez, ami így gyorsan lezajlik, nincs idejük a penészgombáknak elszaporodni. Míg a falközi siló egy köbméterében 540 kilogrammnyi anyag helyezhető el, addig a szorosra préselt fóliahengerben akár 650-680 is. A fóliatömlőt sík terepen helyezzük el, hogy be- és kitárolni is könnyebb legyen. Célszerű a telephelyen belül kialakítani a darálás és töltés helyszínét. A töltőgépet gyorsan, folyamatosan kell kiszolgálni, ha nem értünk hozzá, jobb, ha ezt profikra bízzuk. A fóliahenger hossza általában 60–90 m, amely igény szerint csökkenthető. Átmérője max. 3 méter. A nagyobbakba akár 250 tonna termény is belefér. Míg a silózás veszteségei falközi silók esetében a 15%-ot is meghaladhatják, addig fóliatömlőkkel ez az érték 5% körül tartható.
Gönczi Krisztina
