A növényzettel borított sávok (pufferzónák) több funkcióval is rendelkezhetnek, így számos dologra kínálnak megoldást.
A mezőgazdasági tevékenység környezetterhelése
Mezőgazdasági tevékenység több ezer éve folyik világszerte, és a világ nagy részének munkahelyet és élelmet biztosít. Az élelmiszerek iránti kereslet növekedésével a mezőgazdaság is virágzik, és fokozatosan növekszik a mezőgazdasági területek iránti kereslet. A növénytermesztés előnyös oldalain kívül azonban számos negatív környezeti hatása van ennek a tevékenységnek, amelyek komoly problémákat okoznak a fenntartható környezet szempontjából. A kutatók folyamatosan azon dolgoznak, hogy feltárják ezeket a problémákat, és megkeressék rájuk a megoldásokat, annak érdekében, hogy leküzdjék a mezőgazdaság kedvezőtlen hatásait. Globálisan a mezőgazdaság a legnagyobb ágazat, ahol a foglalkoztatás is a legmagasabb. Ez azonban továbbra is nagy kockázattal jár a környezetterhelés szempontjából. A lehetséges nagy megoldáshalmazból most mi egy kisebb szegmensre fókuszálunk, ez pedig a mezővédő sávok témaköre.
A megművelt táblák melletti növényzettel borított sávok (beleértve a különböző táblaszegélyeket, puffersávokat és sövényeket) kialakítása és kezelése általánosan javasolt, a negatív környezeti hatások enyhítésére szolgáló intézkedés.
Mik azok a mezővédő sávok?
Korábban a mezőgazdasági tájat a kis szántók jelentették, amelyeket „kerítések” vettek körül. A táblák többségénél ezt a kerítést fás szárú növényzet és egyéb növények jelentették. Az ipari jellegű mezőgazdaság megjelenésével a megnövekedett talajerózió, a víz által kiváltott táp- és vegyianyag-lefolyás, valamint a vadon élő állatok élőhelyének elvesztése váratlan következményekkel járt. A mezővédő sávokat (növényzettel borított sávokat) úgy definiáljuk, mint minden olyan növényzettel beültetett területet, amelyet a táblán belül vagy környékén a fő növénytermesztési rendszerből kivonnak. A létrehozásuknak a célja az őshonos élővilág, a víz- és levegőminőség védelme, valamint a terméshozam javítása. De létezik olyan megfogalmazás is, amely a mezővédő sávokat így definiálja: egy mezőgazdasági tájon a különböző tájjellemzőket és foltokat elválasztó sávos növényzetmozaik. A használt növényzetsávokra a sokféleség a jellemző. A kialakításukat tekintve lehetnek: táblán belüli sávok (például bogárpadok), sövények, erdős védősávok, cserjék, füves sávok és vadvirágszegélyek.
Milyen előnyökkel jár a kialakításuk?
Ahogy azt már a korábbiakban említettük, a mezővédő sávok nem mások, mint lágy szárú és cserjés növényzetből készült „korlátok”, amelyeket a mezőgazdasági területek határán vagy vízi utak mentén helyeznek el. Előnyeik között szerepel a szakértők szerint a hőmérséklet szabályozása, valamint a növény- és állatfajok természetes élőhelyének védelme. Ezenkívül a parti sávok valódi akadályt jelentenek a vegyi anyagok és tápanyagok szétszóródása ellen, mert megakadályozzák, hogy azok a folyókba kerüljenek. A növényzettel borított sávok több funkcionalitással is rendelkezhetnek, amelyek számos folyamatot lefednek, beleértve a felszíni vizek vízminőségének védelmét és a lejtők talajának megőrzését, az élőhelyek javítását, a biológiai sokféleséget, az árnyékolást, a szénmegkötést, a biomassza-termelést és a táj sokféleségét.
Ezek a sávok az évelő növényzettel (például füvekkel, fákkal és/vagy cserjékkel borított területek) a nagyobb üledékrészecskék kiszűrésével ellensúlyozhatják a talajeróziót, valamint a gyökérsűrűségnek köszönhetően növelhetik a talaj stabilitását. Ennélfogva a növényzettel fedett sávok, például a táblaszegélyek létrehozása (és kezelése) lehetőséget biztosít arra, hogy helyreálljon az élőhelyek sokfélesége, a kapcsolódó termőföld biodiverzitása érdekében. Kimutatták, hogy a sövények és más mezőszéli növényzettípusok befolyásolják a növényvilág, a gerinctelenek és a madarak gazdagságát és bőségét. Mivel a növényzettel borított sávok sokféle növényzetet tartalmaznak, amelyeket különböző célokra telepítenek, a biológiai sokféleségre és a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokra gyakorolt hatásaik eltérőek lehetnek. Például a beporzók élőhelyének javítása sövények és virágokban gazdag sávok formájában hozzájárulhat a szomszédos táblák terméshozamának emelkedéséhez, de a környező táj általános biológiai sokféleségéhez és biológiai védekezési potenciáljához is.
A sűrűn beültetett, évelő füvekkel borított sávok elsősorban a gerinctelenek számára hasznosak a kártevők elnyomásában, de növelik a megfelelő fészkelőhelyek elérhetőségét is a talajból táplálkozó madarak számára. A rovarkártevők természetes ellenségeire vonatkozó felmérések azt mutatták, hogy a búzatáblák 10 méteres körzetében a védősávok közelében volt a legnagyobb a póksűrűség. Szintén a mesterséges táblaszegélyek közelében (beleértve a szántóföldi árkokat és útvédő sávokat) a búzatáblákon volt a legnagyobb a természetes ellenségek és a levéltetvek aránya. A felmérés kimutatta a termőföldek védősávjainak bizonyos mértékig való hatékonyságát a természetes ellenséges védelmi szolgáltatás nyújtásában.
A fenn részletezett előnyök tudatosulása után joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért nem kapnak nagyobb szerepet a mezővédő sávok a mezőgazdaságban. Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány okot, amelyek magukban hordozhatják a választ az iménti kérdésre.
- A hátrányok között elsőként a „területfoglalást” szokták megemlíteni, vagyis azt, hogy ezek a sávok területet vonnak el a termelés fő sodrától. Továbbá a fásítással érintett terület közelében terméscsökkentő hatás figyelhető meg. Ehhez azonban hozzátartozik az is, hogy az aktív területen terméstöbblet mérhető.
- Szintén a hátrányok közé szokták sorolni, hogy a telepítés és a fenntartás-karbantartás idő- és pénzigényes folyamat.
- Egy kiteljesedett erdősáv komoly árnyékoló hatással bír. Ezért a tavaszi talajélet később indulhat be. Ugyanakkor a nyár folyamán az árnyékoló hatás lassítja a talaj kiszáradását, ami kedvezően hat az öntözésigényre. Továbbá a kiterjedt gyökérzet drénező hatása előnyös lehet a belvizek elleni védekezésben.
- A hátrányok közé sorolható az a lehetőség is, hogy a fás szárú növények elveszik a vizet a haszonnövények elől. Pedig, ha a dolgot végiggondoljuk, kiderül, hogy a fás, illetve a lágy szárú növények eltérő mélységből veszik fel a vizet. Így ez nem tekinthető „veszélyforrásnak”.
A felsorolt előnyöket és hátrányokat a mérleg serpenyőibe rakva az derül ki, hogy a pozitív hatások jelentősen meghaladják a hátrányokat, vagyis összességében terméstöbblettel lehet kalkulálni. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara által megkérdezett kutatók többsége azon a véleményen van, hogy a mezővédő erdők, erdősávok számos előnyt jelentenek a kultúrnövények termesztésében.
Miből és hogyan?
Az, hogy milyen növény kerüljön a mezővédő sávba, többféle tényezőtől (pl. elérendő cél, környezeti lehetőségek stb.) is függ. Amennyiben a sáv kialakításához direkt üzleti érdek is kapcsolódik, akkor kerülnek fókuszba a széna- és takarmánynövények. Leggyakrabban lucernát, lóherét és takarmányfüveket vetnek a pufferterületekre. Ezekről a területekről éves szinten akár több alkalommal is takarmány nyerhető. Lehet cél például a terület szélvédelme is. Ekkor a fás növények jelentenek hatékony megoldást. A talajstabilizáló képességükön túl a fás szárú növényzet számos egyéb tájképi előnyt is nyújthat. A virágzó fák biztosítják a beporzók, énekesmadarak és más vadon élő állatok élőhelyét. A fás szárú növényeket évelő talajtakaró fajokkal kombinálva érdemes ültetni a csapadékvíz hatékony szűrése és a gyomok visszaszorítása érdekében. A sáv erdősítéséhez többféle növény is szóba jöhet, úgymint, mogyoró, veresgyűrűs és húsos som, szil és nyár. Az utóbbi években egyre népszerűbbé vált – a jó alkalmazkodóképességének köszönhetően – a turkesztáni szilfa is, habár invazív faj. Fás védősávok kialakításakor mindig figyelembe kell venni a vonatkozó jogszabályokat.
A szakemberek azt javasolják, hogy érdemes honos növényekből kialakítani a sávokat, mivel ez több szempontból is előnyös lehet. Többek között az ilyen növények már adaptálódtak a klímához és a talajviszonyokhoz. Másrészt a természetes előfordulásuknak köszönhetően nem kezdenek inváziós terjeszkedésbe az adott területen. Annál ellenállóbb a külső hatásokkal (pl. betegségek) szemben egy ökoszisztéma, minél szélesebb növénypalettát képes felmutatni. A puffersávok tervezése során az ökoszisztémának és a táji szolgáltatásoknak kell a fő szempontoknak lenniük. A termőföld-puffersávok tervezési folyamatának 5 lépésből célszerű állnia, melyek a következők: a cél azonosítása, a helyszíni vizsgálat, a térrendezés-tervezés, az építési minta tervezése, valamint felügyelet és irányítás. Ezeknek a puffersávoknak a kialakítása általában többletmunkát igényel a gazdálkodótól, ezért ennek költségeit valamilyen módon fedezni kell.
Mi szükséges a sávok teljesítményének maximalizálásához?
Egy tanulmány a vegetatív mezővédő sávok hatását értékelte a felszíni vízszennyező anyagok, köztük az üledék, a nitrát és a foszfát csökkentésére. Az egyéves idő-intervallumú vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a vegetatív puffersávok a lefolyási mennyiséget 35–90%-kal, az üledékkoncentrációt 42–94%-kal, a nitrátkoncentrációt 35–88%-kal, a foszfátkoncentrációt pedig 28–95%-kal csökkentették (forrás: A vegetatív puffersávok hatékonysága a lefolyás minőségi és mennyiségi szabályozásában /I. Saleh, A. Kavian, M. Habibnezhad Roushan, Z. Jafarian/ 2017).
A mezővédő sávok teljesítményének maximalizálásához folyamatos karbantartás szükséges. A pufferek teljesítménye a helyszíntől és az éghajlati tényezőktől függően változhat. Ha a pufferekről van szó, sok tényező határozza meg a rendszer hatékonyságát bármely adott eróziós vagy szennyezési probléma esetén. Ezek megértéséhez figyelembe kell venni, hogy az üledék és az üledékhez kapcsolódó szennyezőanyagok (nitrogéntartalmú vegyületek, foszfor és peszticidek) elsősorban a felszíni lefolyáson keresztül (és a felszín alatt) jutnak a felszíni vizekbe. Az üledék és a hozzá tartozó szennyezőanyagok hatékony eltávolításához olyan puffert kell kialakítani, amely kellően lassítja a lefolyó vizet, hogy lehetővé tegye az üledék leülepedését, mielőtt az elérné a természetes vizeket.
A sávok teljesítményének maximalizálásához elengedhetetlenül szükséges a termőföld-puffersávok tervezési folyamatának maradéktalan végrehajtása, valamint a terület telepítés utáni folyamatos gondozása.
